Kellemes nyugdíjas éveit tölti az a bíró, aki egy titkos, majd nyílttá vált nemzetbiztonsági eljárás, a Bosszús fedőnevű művelet és az azt követő nyomozás során kimagyarázhatatlanul a vesztegetés gyanújába keveredett.
Dr. Varga Miklós már a lelepleződése után kapta meg a Hajdú-Bét Rt. felszámolási ügyét is, s nem meglepő módon ugyanannak a jól körvonalazható körnek juttatta a koncot, amely két évtizede zavartalanul fosztogatja a likviditási problémákba belebukó magyar vállalatok vagyonát. Varga bíró esete mégsem nevezhető kirívónak, hiszen kimondatlan szabály a közéletben, hogy a bírókról és a bíróságokról jót vagy semmit. A szent tehén státusz miatt így az elmúlt húsz évben sokan és sok mindent megengedtek maguknak a bíróságok falain belül. Egy másik példa erre, hogy túl fájdalmasan nem ütötte meg a bokáját a Ravasz László bíró leleplező cikksorozatából megismert bűnös káoszt teremtő dr. Czene Klára, a Szegedi Törvényszék elnöke sem, aki a megújulás jegyében két hete csendben leléphetett. A PestiSrácok.hu cikkéből betekintést nyerhetnek a magyar bíróságokat megfertőző korrupció világába.
SIPOS ANETT
Jogos és jogtalan – igazságos és igazságtalan. Olyan ellentétpárok ezek, amelyekről folyamatosan szólnak hétköznapjaink vitái. Vannak azonban olyan emberek, akiknek tudniuk kell a pontos különbséget közöttük. Ez ugyanis a szakmájuk. A bírákról van szó, akik egy demokráciában is élet-halál urai. Ezért ha a bírók nem veszik figyelembe a jogot, ha azt megsértik, áthágják vagy visszaélnek vele, az bűn. Bűncselekmény. Vagy még annál is több, hiszen az állampolgárok számára a bíróságok ítéletei jelentik a jogot, azt, hogy mit lehet és mit nem. A bírák döntései tehát alapvetően meghatározzák a társadalom állapotát és morálját. A bíróság tekintélyének csorbulását nem az okozza, ha kiderül, hogy egy bírón erőt vett a gyarlóság, hanem az, amikor ezt a bűnt nem szankcionálják azonnal, hanem a mundér becsületére hivatkozva megpróbálják elpalástolni azt. Ami, mint ebből a cikkből is kiderül, nem mindig sikerül…
Ez a történet Varga Miklós bíróról szól. Ez az első olyan, a titkosítás alól feloldott nyomozati anyag, amely a bírói szervezetben jelenlévő korrupciót igen plasztikusan bizonyítja. A PestiSrácok.hu több más eljárásról is értesült, ám azok dokumentumait még nem fújta be a szél a postaládánkba. De ne szaladjunk ennyire előre!
Érdemei elismerése mellett…
Egy-egy eset azért néha áttöri a hallgatás falát. Legutóbb egy szegedi büntetőbíró, dr. N. Norbert esete bukott ki, aki az eddigi információk szerint bűntársa lehet dr. K. Zoltán úgynevezett sztárügyvédnek, aki kétmillió forintot kért egy adócsalással gyanúsított védencétől, hogy elintézze a szabadulását az előzetes letartóztatásból. A bíróról a Népszabadság hasábjain azt is olvashattunk, hogy már 1996-ban egy olajperben közfelháborodást okozóan enyhe ítéletet hozott. A mostani kínos ügy miatt először csak kényszerszabadságra küldte felettese, dr. Czene Klára a Szegedi Törvényszék elnöke. Majd nemrég a munkaügyi bíróság úgy döntött, hogy dr. N. Norbertnek a jogerős ítélet meghozataláig ki kell fizetni a bírói (majd nettó félmillió forintos) juttatást. Ha ez alapján esetleg a hamis látszat alakulna ki, hogy dr. Czene Klára csupán „tyúkanyóként” védi bíráit, akkor ezt azonnal cáfoljuk, hiszen a hölgy elnöklése során több bírójával is szembekerült, és akkor rendre a „kis” bírók húzták a rövidebbet.
A kilencvenes elejétől reformtörekvésekkel próbálkozó kollégáival permanens konfliktusaik voltak. Az egyik reformista családjoggal foglalkozó bíró megroppant a küzdelemben, elmegyógyintézetbe került, a mai napig ott van. Egy másik kiemelkedő tudással bíró szintén reformista polgári jogi bíró nyáron azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy a rá küldött rendőrök elől a tetőre menekült, miközben azt kiabálta: hívjátok ide Baka Andrást (a Legfelsőbb Bíróság volt elnökét), ez nem jogállam. Ezt a bírót Czene és köre lemondatta hivataláról. Egy harmadik bíró viszont az előző két reformista társánál is tovább ment a konfliktusvállalásban, publikálni kezdett a Magyar Hírlapban a bírósági szervezeti rendszer problémáiról, ami miatt Czene fegyelmi eljárást kezdeményezett ellene, és mára el is távolították a bírói karból – ő a fegyelmi eljárás kezdete óta egyáltalán nem kapott fizetést.
A politika bizalmában – Czene Klára, az akkor még Csongrád Megyei Bíróságnak hívott intézmény elnöke, egyben a Szegedi Tudományegyetem címzetes docense a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét veszi át Sólyom László köztársasági elnöktől és Gyurcsány Ferenc miniszterelnöktől, 2006. október 22-án, a véres rendőrterror előestéjén. Fotó: MTI/Soós Lajos
Időközben azonban az elnök asszony körül is átrendeződött a sakktábla. Büntetőeljárás indult ellene, mert ezt a nemrég eltávolított bírót dr. Czene egy ügyet lezáró végzés kapcsán írásban utasította, azaz írásbeli javaslatként nyomásgyakorlással élt.
Czene Klára most, 2012. április 6-án maga mondott le megyei elnöki pozíciójáról. A jövőre esedékes nyugdíjazásáig a cégbíróságon fog dolgozni. Ez aztán a bűnhődés…
A Népszabadság dr. N. Norbert büntetőbíró kapcsán a következőket írta, amivel csak egyetérteni tudunk:
„Minél jobban titkolóznak, annál izgalmasabbá válik a kérdés: mi lehet a kulisszák mögött? Összefügg-e egymással Ravasz László szegedi cégbíró korábbi cikk- és nyilatkozatsorozata, valamint L. József, a Szegedi Bíróság korábbi elnökének nyilvános öngyilkossági kísérlete és kiabálása, hogy ez nem jogállam, a letartóztatott „sztárügyvéd” kétmilliójával, és hogy az áfacsaló bírót nem függesztették fel rögtön, de nem is dolgozik? Arról van-e szó, hogy az igazságszolgáltatás eddig intakt volt a társadalmat átszövő korrupciótól, csak néha került napvilágra egy-egy gyanús ügy, vagy a romlottság nagyon is jellemző, csak a rendszer minden másnál jobban zár?”
Ravasz László bíró a Magyar Hírlapba írt leleplező cikksorozatával vette fel a kesztyűt a „rendszer” ellen. Fotó: PS
Miután ismerjük a történetet (de az egyik szereplő kérésének tiszteletben tartása miatt nem írhatjuk le a részleteket) a fenti kérdést megválaszoljuk: összefügg.
És akkor jöjjön Varga bíró! – Egy bizonyított vesztegetés, amit nem követett ítélet
Dr. Varga Miklós bíró megvesztegetésének történetét, a Központi Nyomozó Főügyészség (KNYF) irataira hagyatkozva idézzük föl. Minden kijelentésünk, amely hivatali visszaélésre és vesztegetésre vonatkozik, olyan nyomozati anyagból származik, amely sosem került bíróság elé, ilyen módon hivatalosan nincs jogerős ítélet a tettei büntetőjogi vonatkozásában, ezért minden itt megfogalmazott állítást a bíró ellen folytatott titkos nyomozás alapján megállapított alapos gyanúként kell értelmezni cikkünk minden egyes mondatának olvasása során.
Varga Miklós bíróként 1992-2002-ig az igazságszolgáltatás magas posztján szolgált, a Bács-Kiskun megyei Bíróság Polgári Közigazgatási Kollégiumának kollégiumvezető-helyettese volt. A gazdasági és cégiroda tevékenységét felügyelte, a felszámolási és cégügyek kiosztását egy személyben végezte, amellett, hogy maga is eljárt felszámolási és cégügyekben 2004-ig.
A titkos nyomozás végkövetkeztetése szerint nem volt megállapítható bűncselekmény elkövetése. A nyomozás adatai – amit ugyanez az irat tartalmaz – viszont korrekt tájékoztatást adnak olyan cselekményekről, melyeket a magyar törvények szankcionálhatnak, adott esetben bűncselekménynek nevezhetnek. Az iratok tanulsága szerint Varga Miklós bíró és ügyvéd fia ötvenmillió forint értékű ingatlanvagyonnal rendelkező cégekhez jutott azon felszámoló szervezetektől, akiket bíróként ő jelölt ki az egyes felszámolások vezetésére. Ugyanilyen összefüggésben kapott bárány- és kecskehúst, majd az egyik közvetítő segítségével nyaralót is vásárolt Horvátországban, Sutivan Bistricában.
____________________
Egy cég felszámolása akkor kezdődik, ha megállapítja a bíró az adott cég fizetésképtelenségét. Erre vonatkozó kérést előterjeszthet az, akinek a cég nem fizetett, illetve a végelszámoló is, ilyenkor ha a bíró elrendeli a felszámolást kijelöli azt a magáncéget, aki felszámolási tevékenység végzésére jogosult – továbbiakban felszámoló cég – , aki ilyenkor átveszi az irányítást a korábbi cégvezetőtől és szétosztja meglévő vagyont, majd törlik a céget a nyilvántartásból.
Bevált módszer az nemzeti vagyon lebontására
A felszámolási eljárás rendkívül jó üzlet tud lenni, ha jó cégeket kaparint meg a felszámoló. Ez messze nem csak Varga Miklós bíró köreiben tudott dolog – a magyar nemzeti vagyon lebontásának egyik speciális jogi megoldásának is mondhatjuk, hisz felszámolás során tűntek el olyan egykori nagyvállalatok, mint az Országos Érc és Ásványbányák(Ózd), a Ganz Villamossági Művek, a Móri Állami Gazdaság, a Szabolcs-Szatmár megyei Kereskedelmi Szövetkezeti Vállalat, vagy az Elegant Május1 Ruhagyár. A volt állami vállalatok felszámolásairól teljes listával rendelkezik a Transparency International Magyarország szervezete, amely egy igen komoly kutatást is szemtelt a témának. A téma persze messze nem merült ki ennyiben, hisz ha pontosan ismernénk ezen állami cégek eredeti tartozásállományát és tudnánk, hogy kik voltak a vezetőik a felszámolást megelőző időszakban (többnyire a kilencvenes évek elején), s vált-e ki belőlük új gazdasági társaság, és az mit vitt magával, majd mi lett azoknak a káeftéknek a későbbi sorsa, és végül kiknél landoltak az így kimentett hatalmas vagyonok, beljebb lennénk az átmenet két zavaros évtizedének (hogy NER-szabatosan fogalmazzunk) megértésében.
Most viszont térjünk vissza Varga bíróhoz, aki akaratán kívül is hozzásegít bennünket a „rendszer” működésének feltárásához. Számos kapcsolódó ügyet felsorol a nyomozást megszüntető határozat, de itt csak a legegyszerűbbet adjuk közre, amolyan analógia gyanánt:
2002-ban dr. M. Zoltán kérte, hogy indítsanak felszámolási eljárást a Vendégház 2000 Bt. ellen, erről a vállalkozó dr Varga P. útján (dr. Varga Miklós fia), dr. Varga Miklóst is tájékoztatta. Arra kérte a fiút, hogy szóljon az apjának, hogy soron kívül hozzon végzést. Ez a kérésnek megfelelően még aznap megtörtént, így a bíró elrendelte a cég felszámolását. Ezt követően közeli és személyes kapcsolatukra tekintettel adatokat közölt egy másik káefté felszámolási eljárásáról is dr. M. Zoltánnal és K. Józseffel. Varga Miklós ezután otthonában fogadta K. Józsefet, aki bárány- vagy kecske húst vitt ajándékba a bírónak. 2003. június hónapban dr. Varga Miklós és dr. Varga P. K. József és dr. M. Zoltán közvetítésével nyaralót vásárolt Horvátországban, Sutivan Bistricában.
Dr. Varga Miklós bíró korrupciógyanús ügyeire a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) 2002-2003-as titkos adatgyűjtése világított rá, ám feltehetően a jogrendszerbe vetett hit fenntarthatósága miatt a titkosítás feloldása után sem lett belőle országos botrány. A „BOSSZÚS” fedőnéven folytatott NBH-s műveletből kiderült: Varga bíró telefonbeszélgetéseiből olyan értékes információk voltak szintetizálhatók, mely alapján a nyomozók fel tudták rajzolni a bíró ismerőseinek hálózatát, akik felszámolást végző cégek képviseletében keresték meg őt. Nyilván a PestiSrácok.hu olvasói előtt sem esünk túlzásba, ha azt állítjuk, hogy abban a pillanatban, amikor a nemzetbiztonság feloldotta a titkosítást az ügyben és megindult a nyílt büntetőeljárás, Varga Miklós, mint bíró végképp kompromittálódott. De nehogy azt gondolják, hogy ezután az történt, aminek minden normális országban történnie kellett volna: hogy felfüggesztik Varga bíráskodási jogosítványát az ügy lezárásáig.
Ki más lett volna alkalmasabb Bajnaiéknak?
A politika ott tartotta az ujját a dolgok ütőerén, ugyanis a Hajdú-Bét Rt. székhelyét ezzel egy időben Debrecenből áttették Kecskemétre. Bár Debrecenben már elrendeltek egy felszámolási eljárást, a cég képviselői újból a felszámolás megindítását kérték az akkori Bács-Kiskun megyei bíróságtól, és az egyébként is piszkos hátterű Hajdú-Bét Rt. felszámolásáról ki más döntött volna, mint dr. Varga Miklós bíró? Varga nem is okozott meglepetést, a haveri üzleti kör egyik szereplőjét, a Hunyadi Rt.-t jelölte ki felszámolónak. Varga a korrupciógyanús ügyei ellenére, rögtön a Hajdú-Bét Rt. sorsának sínre rakása után csendben nyugdíjba vonulhatott. A libatenyésztők közül sokan földönfutók lettek, s mint közismert, kilencen az öngyilkosságba menekültek.
Bajnai Gordon, a Hajdú-Bétet csődbe juttató tulajdonos, a Wallis Rt. egykori vezérigazgatójának kormányfővé választása ellen tüntettek a felszámolási botrány károsultjai 2009. áprilisában, a Kossuth téren. Az idővel több száz fősre terebélyesedő tüntetést a rendőrség könnygázzal oszlatta fel, mert a tiltakozók megbontották az Országház köré vont kordont. 13 tüntetőt szállítottak rendőrségi fogdára. Fotó: PS
Varga Miklóst megkerestük – akkor még egy másik lap színeiben, de ott végül nem jelent meg az írás – akkor kérdésünkre azt válaszolta: nem emlékszik rá, hogy lett volna bármi probléma a Hajdú-Bét Rt. felszámolójának kijelölése körül, hiszen mindig csak a rendelkezésre állt iratokból dolgozott.
Rákérdeztünk arra, hogy miért ugyanannak a körnek kedvezett a Hajdú-Bét ügyben is, akik őt a korrupció gyanújába keverték, és akiktől – az ügyészség szerint –, jelentős vagyonokat kapott ellentételezésként. Varga azt válaszolta, hogy a Hunyadi Rt.-t egy olyan jól felkészült vállalatnak értékelte, amely képes egy nagy cég, így a Hajdú-Bét Rt. felszámolására.
A fiával felesben birtokolt ingatlanok története pedig egészen más Varga szerint, mint amit a nyomozók igen részletesen leírtak. Varga azt állítja, újsághirdetésben találták ezt a két végelszámolásra kijelölt céget(a felszámoló cég végezhet végelszámolást is). A fia kedvéért vették meg, ő pedig csak a bírói talár letétele után szállt be mellé, tulajdonosnak. A nyugdíjas bíró kiemelte azt is, hogy mennyire fontos volt neki minden egyes felszámolásnál, így a Hajdú-Bét-nél is, hogy minél előbb lefusson a felszámolás.
A hitelezőknek tudniillik ez az érdeke, s hogy minél hamarabb a pénzükhöz jussanak. Mindig törekedtem olyan csapatot kijelölni felszámolónak, amelyikről tudtam, hogy nem szétrombolja a céget, hanem megőrizve a munkahelyeket működteti tovább a vállalatot. Rombolni sokkal könnyebb – hangzott Varga bíró nyilatkozata.
A Hajdú-Bétnél nem sikerült…
Mindez azonban a Hajdú-Bét esetében nem sikerült neki. Az érintett és igen befolyásos felszámolói csoport ellen ugyanis számos nyomozás indult már korrupciógyanús ügyek miatt. Egyik tagjuk, az egykor az MSZP-hez több szálon köthető Kossuth Holding egyik felszámolóját pár hónappal ezelőtt ítélték el jogerősen korrupcióért. A Hajdú-Bét esetében pedig nemhogy megőrizték volna a munkahelyeket, hanem minden részlegében leállították a termelést. Az ingatlanok nagy része a Raiffeisen bankhoz került, a bírói megvesztegetés kíséreltében érintett Magyari József által is tulajdonolt Kossuth Holding Rt-t 2005 óta vezérigazgatóként irányító Csorba Gábor korábbi cégén, a Békésfact Kft. útján. A beépített gépsorok többségét is kiszerelték és eladták. Későbbi sorsukról azóta is legendák keringenek.
____________________
2003-ban és 2006-ban az NBH feljelentése nyomán a Központi Nyomozó Főügyészség (KNYF) nyomozást indított. Az első nyomozás akkor zajlott, amikor Varga még aktív bíró volt. Ennek ellenére sem a megyei bíróság elnöke, sem az Országos Igazságszolgáltatási Tanács(OIT) nem kezdeményezett fegyelmi eljárást vele szemben, ami merőben eltért a más bírókkal szemben alkalmazott könyörtelen felelősségre vonási gyakorlattól és az ilyen ügyek kezelésére vonatkozó akkor hatályos OIT szabályzat szerinti eljárási kötelezettségtől. Lomnici Zoltán, volt főbíró – egyben az OIT elnöke – a Magyar Nemzetnek „Új forduló a Hajdú-Bét ügyben” című cikkünkben elismerte, hogy 2005-ben Varga bíró ügyeivel kapcsolatban felkeresték őt az illetékes hatóság képviselői, és beszámoltak a korrupciógyanús ügyeiről. Ám ő még sem tartotta fontosnak a vizsgálatot.
Arról pedig, hogy az üggyel kapcsolatban egyáltalán fellelhetők-e további információk, Bicskei Ferenchez, a Bács Kiskun Megyei Bíróság elnökéhez fordultunk. Az elnök – aki új pozíciójában, Varga idejében még nem ő irányította a bíróságot – állítja: egyáltalán nincs olyan dokumentum a bíróság irattárában, ami arra utalna, hogy Varga Miklós ellen büntetőeljárás folyt volna.
A 2003-ban indult nyomozást először 2004-ben zárták le, mert a KNYF nem tartotta felhasználhatónak a telefonlehallgatások alatt szerzett információkat. Az indoklásban arra hivatkoztak, hogy a felhasználás célja nem egyezik a titkos információgyűjtés céljával, ezért más bizonyítási eszközök híján megszüntette az eljárást. 2006-ban új tény, körülmény felmerülése miatt folytatni rendelték ezt a Nyom 396/2003-as számon nyilvántartott ügyet. 2008-ban a KNYF már biztosra szeretett volna menni, ezért arra kérten a Pesti Központi Kerületi Bíróságot(PKKB), döntse el, hogy felhasználható-e bizonyításra a nem bűnüldözési céllal folytatott titkos információgyűjtés során összeállt anyag. A PKKB végzése egy hónapon belül megnyugtatóan rendezte a kérdést és mindenkire kötelező érvényű jogerős végzésben mondta ki: „a titkos információgyűjtés eredménye a büntetőeljárásban bizonyítékként felhasználható”. 2009-ben a KNYF mégis a régi „fel nem használhatóságra való” hivatkozással szüntette meg az ügyet, azzal a kiegészítéssel, hogy túl sok idő telt már el a telefonlehallgatások óta, azaz ennek a nyomozásnak sem lett semmilyen jogkövetkezménye.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS