Ál-Munkácsyért adakoztak tízmilliókat?

Soha nem adakoztak még akkora összeget kulturális célra Magyarországon, mint 2007-ben a békéscsabai polgárok. A város apraja-nagyja egy titokzatos svájci öregúr hívószavára fogott össze, aki egy ismeretlen festményt kínált eladásra Békéscsaba nagy büszkeséggel számon tartott szülöttje, Munkácsy Mihály életművéből.

A szűkre szabott határidőre több mint 28 millió forint gyűlt össze, a nagy lelkesedésben az ország egyik legelismertebb szaktekintélye sebtében szemrevételezéssel állapította meg, hogy a felbukkant festmény eredeti. Az ilyenkor szokásos alapos műszeres vizsgálat azonban elmaradt. A kis Jeanne azóta a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum tárlatát gazdagítja, ám a PestiSrácok.hu kiderítette: alighanem Munkácsy egy végül harmadrangú festővé cseperedett tanítványa, Arthur Chaplin képe előtt mereng a helyi közönség.

JURÁK KATA

Az elmúlt idők egyik legnagyobb magyar műtárgyhamisítási botránya a Forró Tamás nevével fémjelzett Belvedere Galériához fűződött. Talán emlékeznek rá: pár évvel ezelőtt a galéria árverési katalógusában szerepelt egy Ferenczy Károly szignójával ellátott kép, amelyet 3 millió 800 ezer forintos kikiáltási áron hirdetettek meg. Azonban a mű néhány hónappal azelőtt egy másik budapesti galéria aukciójának is árverési tétele volt, ám ott Áldor János László alkotásaként szerepelt. A szakma és a közvélemény felhördülésére Forró akkoriban azzal védekezett, hogy az Magyar Tudományos Akadémia művészettörténészének szakvéleményével együtt vásárolta meg ügyfelétől a hamis művet, amelyet aztán vissza is vontak az árverésből.

Mindezt csak azért írjuk le, mert nagyon úgy tűnik: a felkent, megkérdőjelezhetetlen tekintélyű szakértők vitték jégre Békéscsaba polgárait is, akik önzetlen adakozásának köszönhetően a Békéscsabai Munkácsy Múzeum egy svájci gyűjtőtől megvásárolta A kis Jeanne című, Munkácsy Mihálynak tulajdonított festményt. A PestiSrácok.hu birtokába jutott dokumentumok ugyanis kétségessé teszik, hogy a mű megalkotója valóban Munkácsy volt.

2007-ben járunk, futótűzként terjed a hír a Békés megyei médiában és fórumokon, hogy a város szülötte, Munkácsy Mihály egy eddig ismeretlen festményét megvásárlásra ajánlották a a XIX. századi festőművészről elnevezett helyi múzeumnak. Végül a Békés Megyei Hírlap rukkolt elő a kezdeményezéssel: dobják össze a szükséges több mint 28 millió forintot a helyi polgárok. Mukácsyt a Munkácsyba! elnevezéssel kampány is indult, érdemes megnézni a hírlap összegyűjtött cikkeit , hogy a helyi bankfióktól a kisiskolásokig, Pákh Imre ismert Munkácsy-gyűjtőtől McKörk békéscsabai rapperig ki mindenki szállt be kisebb-nagyobb összeggel A kis Jeanne vétalárába.

Csakhogy A kis Jeanne-t már hazahozatala előtt furcsaságok övezték. Több mint különös, hogy akkoriban szinte senkiben nem keltett kételyt: hogyan került egy nehezen olvasható szignó a festmény bal sarkába, amiről első ránézésre is egyértelmű: az nem Munkácsy jól ismert aláírása.

Mivel a választ hiába kerestük, így bő négy évvel a kép megvásárlása után a PestiSrácok.hu nevében magam kezdtem nyomozásba. Többször kerestem a múzeum illetékeseit, akik gyakorlatilag leráztak a kellemetlen kérdések hallatán. Majd felkerestem több, a Munkácsy-életművet jól ismerő szakembert, míg lassan összeállt a kép. Ha jól megfigyeljük a kis Jeanne sarkában látható jelölést, az „A. Chardin” nevet olvashatjuk ki. Jó kérdés, mi vezethette Munkácsyt arra, hogy saját neve helyett ezt írja oda? Alighanem semmi. De menjünk vissza az ajtóhoz!

Amikor elveszik a józan ítélőképesség

Számtalan okirat, levél, személyes használati tárgy és relikvia látható a békéscsabai múzeumban. „A világ legnagyobb Munkácsy-gyűjteménye található itt!” – hirdeti is büszkén az intézmény. A dolog szépséghibája csupán az, hogy bár valóban sok relikviát őriz a múzeum a város szülöttétől, de festmény alig található közöttük. Éppen ezért is mozgathatta meg a csabaiak fantáziáját ennyire a svájci gyűjtő ajánlkozása és csaptak le szinte gondolkodás nélkül A kis Jeanne-re. Magyarországon még nem volt rá példa, hogy kulturális célra ilyen hatalmas összeg gyűljön össze adakozásból.

A kép svájci tulajdonosa, Alexis Brasseur Munkácsy feleségének távoli leszármazottjaként tüntette fel magát, aki állítása szerint negyven évig őrizte a festményt és 2007 nyarán határozta el, hogy eladja. Az interneten lelt rá a múzeumra és elsőként nekik ajánlotta fel akkor még százezer euróért.

A Békés Megyei Hírlap felhívására aztán lelkesen gyűjtötték a pénzt, mesterszakácsok Munkácsy-levest főztek, zenekarok ingyen koncerteztek, hogy meglegyen az összeg a szűken szabott határidőig. Ilyen előzmények után egy szép napon Szatmári Imre múzeumigazgató útnak indult Svájcba, hogy megismerkedjen a milliókat érő hölggyel. Útján elkísérte Boros Judit, „az ország művészettörténésze”, a Magyar Nemzeti Galéria fő-fő szakértője.

Az ár végül 28 millió lett, mert állítólag időközben többen is felkeresték a tulajdonost, hogy akár dupla pénzt is fizetnének. Brasseur azonban becsületesen kitartott Békés megye mellett. Kitartott önzetlenül és nem volt anyagias… De mire is költene kétszer annyi pénzt egy szegény svájci öregúr, aki szoros határidőt állított fel az átutalásra is…

Miközben rohamtempóban gyűltek a milliók, feltűnt egy-két gyanút keltő bejegyzés az interneten.

____________________ Részletek a Békés Megyei Hírlap oldalán megjelent hozzászólásokból

2007. szeptember 6. 09:47

Szeretném látni dr. Boros Judit adatait, aminek alapján nyilatkozott!

(Dr. Boros Judit művészettörténész arra hívta fel a figyelmet: az ismeretlen Munkácsy-képért kért 27 millió forint nem számít drágának, aukció keretében ennél lényegesen nagyobb összegért lehetne hozzájutni a képhez.)

Ki alkudta ki ezt a príma árat!

2010. augusztus 27. 22:42

Nem értem ha a T. Szakértőasszony átlátott a besárgult képen és tudta, hogy milyen színek jönnek elő, akkor: hogyan lehetséges az, hogy én, aki egy autodidakta és csupán egy műkedvelő vagyok azt vettem észre a kiállított festmény bal alsó sarkában, hogy ott NEM Munkácsy aláírás olvasható. Tudomásom szerint a T. Szakértő Asszony nagyítóval is átpásztázta ezt a csodálatos festményt. Nekem sikerült e műszer nélkül is észrevennem. Sajnálatos, hogy ezt az apró kérdést még senki nem tette fel...

No, innen folytassuk!

A világon található több milliárd festmény közül két darab teljesen megegyezik, szinte úgy is mondhatnánk, hogy azonos önmagával. Csak az egyikből már Munkácsy lett. A két festmény olyan, mint két tojás. Az első 1997-ben tűnt fel egy francia aukción. A bal alsó sarok írását alapul véve A. Chardin alkotásának vélték a művet. A másodikat 2007-ben ajánlották fel megvételre.

A történet felkutatása során a PestiSrácok.hu elsőként az A. Chardin festményt aukcionáló intézményt kereste meg, ahol megdöbbenésünkre elzárkóztak bármiféle információ kiadásától. Szerintük egy ilyen régi árverésről már nincs adat, kár, hogy az aukció egyéb tételei gyönyörűen le vannak dokumentálva még a világhálón is.

A rejtélyes szignóval kapcsolatban megkeresésünkre dr. Boros Judit, a festmény művészettörténész szakértője a mai napig nem adott választ.

De mi a története a svájci örökösünknek? Mi lenne, ha valóság nagyjából úgy festene: nem negyven éve, hanem csak 1997-ben szerezte a képet, mégpedig az említett aukción. Ha Brasseur urat stílusérzéke és vállalkozó kedve arra buzdította, hogy a szerző átkeresztelésével megszabaduljon a Chardin-festményként körülbelül 5000-6000 eurót érő hölgytől? Ha így volt, ötlete várakozáson felül sikerült, hiszen senki sem ellenőrizte a tündérmesét. És végül: mi teháta bizonyíték arra, hogy a festmény már emberemlékezet óta a család birtokában van és a képet pont Munkácsy festette?

Békéscsabáról szereztük azt az információt, hogy egy festményvizsgálattal foglalkozó cég járt a múzeumban, amely az összes Munkácsyt (mind a kilencet) megvizsgálta. A szegényes információfoszlányon elindulva találtunk is egy szakértőt, aki tényleg ott járt akkor, de a vizsgálatokról, és annak céljáról nem adott információt. Mit kereshettetek a szakemberek múzeumi darabok körül, mikor azok eredetiségéhez eddig kétség sem férhetett?

Nem kettő, hanem egy tojás…

A hosszas kutatómunka és a bezáródó ajtók arra engednek következtetni, hogy a felkutatott 1997-es aukción eladott és a békéscsabai A kis Jeanne „két tojásként” önmagával azonos. A képest jegyző A. Chardin nevű fickó egyébként nem lehetett túlságosan termékeny művész. A kis Jeannén kívül ugyanis egyetlen képet sem festett – ha hinni lehet a nemzetközi adatbázisoknak.

Kérdéses az, hogy ez a tény miért kerülte el a szakértők figyelmét? Elég-e egy művészettörténész fejbólintása, hogy a kép szerzőt cseréljen? És miért hallgat a múzeum a festmény vizsgálati eredményéről?

Egyáltalán: ki és milyen módszerrel döntötte el, hogy a felkínált festmény valóban eredeti Munkácsy?

A festményt hitelesítő művészettörténész, Dr Boros Juditot a jelek szerint nem túlzottan érdekli a technika fejlődése és az a tény, hogy ma már minden nagyobb értékű képet komoly műszerekkel elemeznek ki és állapítják meg hajszálpontosan, hogy azt mikor, milyen körülmények között és módon festették. Boros, a megkérdőjelezhetetlen szaktekintély egyszerűen kiment Svájcba a nagytójával és leírta: kétséget kizáróan valódi Munkácsyról van szó. Lássuk az indokait (az ő korábbi nyilatkozatát idézzük):

„1. Az összbenyomás: Éreztem, ez Munkácsy-kép. Már akkor ki mertem volna jelenteni, hogy eredeti.

2. Az alak elhelyezése a képen: Se túl távol, se túl közel, hanem kellemes középtávolban. Nehéz elmagyarázni, de ez itt pont olyan, amilyennek lennie kell.

3. A kép befejezettségi szintje: a képen látszik, hogy nem tanulmány, ami a Flörthöz készült, inkább később annak egy részletét festette újra, hogy elajándékozhassa.

4. A képen látható virág Ez is nagyon jellemző rá, több zsánerképén is látható ez a fajta, cserépből kiindázó virágféle.

5. A ruha kidolgozása: Ez az elefántcsont szín, a barnákkal, szintén jellemzően Munkácsy. Ha letisztítják a képet a restaurátorok, s előjönnek a színek, akkor látszik majd, mennyire színgazdag.

+1 indok: Az ecsetkezelés: egyszerre könnyed és rajzos.

A kép tehát valódi.”

Mondja Boros Judit. Valóban? Önöket meggyőzték a szakértő megdönthetetlen érvei? Laikusként is felvetődik a kérdés, hogy miért szerepel más szignatúra a képen, mint Munkácsyé? Miért gondolja azt Boros Judit, hogy ez a kézenfekvő felvetés nem érdemel megnyugtató választ?

Ki tudja megmondani és bebizonyítani (a szemrevételezést félretéve), hogy a békéscsabai múzeumban ma is látható A kis Jeanne valóban Munkácsy?

És jöjjön a hidegzuhany!

Eladtak tehát 1997-ben egy francia aukción egy olyan képet, ami kiköpött úgy nézett ki, mint az állítólagos Munkácsy-kép, A kis Jeanne. Azon az aukción A. Chardin szerző nevével futott a mű, habár ilyen nevű szerző egyetlen más képet sem festett a nemzetközi szaknyilvántartások szerint. Létezik ugyanakkor egy Arthur Chaplin nevű festő, aki Munkácsy Mihály franciaországi műtermében kezdte pályafutását. A. Chaplin 1900-ig életképeket festett, majd 1906-os évtől csak virágcsendéleteket láthatunk életművében. Ugye nem is olyan nehéz rájönni, hogy alighanem egy harmadrangú Munkácsy-tanítvány képéért fizettek tízmilliókat a szegény békéscsabaiak.

(Folytatjuk)