Egy ismeretlen dokumentumfilmes világ sétáló operatőréről
SZERENCSÉS DÁNIEL MÁRTON- Nullahategy
A Magyarországon még szinte teljesen ismeretlen kínai független- dokumentumfilmes szcéna kiemelkedő rendező-operatőre Wang Bing.
Wang a társadalomnak legalsóbb, legkiszolgáltatottabb rétegeire fókuszálja figyelmét, ezért saját egzisztenciáját is megtagadja, időről-időre feladja. Áldozatot vállal. Wang korunk Kínájának drámáján keresztül közös jelenünk tanúságtevője is. Filmjeiben személye rejtve marad, mellékessé válik, az önfeladásban találja meg művészete magját. Rejtett formában, de érdeklődésének igazi tárgya: az emberi ellenállás lehetősége korunk világrendjével szemben. A létezés minimumán élők tűrőképességét az őket ért igazságtalanságokkal szemben. Az ő világában a haladás ára csak emberi szenvedésben mérhető.

Első filmjében, „Trilógiájában” - Tie XI Qu (West of the Tracks, 2003) - Senjang (Mandzsúria legnépesebb városa) Tie Xi iparnegyedében élő munkások, a kínai vidékről bevándorolt szegények mindennapjain keresztül mutatja be Kína gazdasági, társadalmi átalakulásának korleletét. Wang tizennyolc hónapon át forgatott itt, gyakorlatilag az emberek (a szereplői) között élt.
Független alkotóként, és a Pekingi Filmművészeti Egyetem hallgatójaként (az iskolát az óta sem fejezete be) gyakorlatilag semmiféle támogatás nem állt rendelkezésére, az egész filmet egy olcsó, bérelt DV-kamerával rögzítette (az elkészült filmet Kínában nem forgalmazzák, csak „kalóz”, másolt DVD-n keresztül lehet hozzájutni). Az anyagiak szabta szabály: minden forgatási napra egy DV kazetta jut. Kitartó munkája eredménye ez a kilenc óra hosszú „epikus” alkotás, amely azóta is páratlan a maga nemében (helyszíneken 1999 és 2001 között forgatott). A háromszáz órát meghaladó musztert az utómunkában részt vállaló Adam Kerdy vágóval két éven át munkálták. „Sokan kérdezték tőlem, hogy miért lett kilenc órás az első filmem. Valójában semmiféle titok nincs. Ezt éreztem az egyetlen működő hossznak, formának; minden más csak felelőtlen elpazarolása lett volna, a fontos pillanatoknak…”.
Elhagyatott gyárak, szeméthalmok, szeméthegyek között gyűjtögető emberek munkásazonosítói, kifakult munkásmozgalmi szlogenek, és rengeteg elértéktelenedett, kiüresedett egykor nagyszabású gondolat. A gyárak közelében lakó, nyomorgó tömegek számára a begyűjtögetett fémhulladék, korhadt fadeszkák, vasúti talpfák és más újrahasznosítható szemét jelenti a fő- vagy mellékkeresetet. Wangtól, a művésztől az emberek nem félnek - számukra nem a médiumok képviselője, hanem egy közülük, így mind lelkileg, mind fizikálisan lemeztelenednek előtte.