Na, de mit adtak nekünk a rómaiak? - Wellness az ókorban, díjnyertes kiállítás Aquincumban

A mai Budapest területén az első Római kori fürdőt 1778-ban tárták fel. Ez a nagy katonai fürdő, a Thermae Maiores, amelynek maradványai ma is megtekinthetőek a Flórián térnél, a Fürdőmúzeumban. Ahogy Fényes Gabriella meséli „ A kiállítás anyaga egyrészt az Aquincumban előkerült fürdők maradványai között talált leletekből, másrészt a sírokban, az eltemetettel adott fürdőfelszerelésekből áll össze, amelyeket az ókori szerzők fürdőkultúrára vonatkozó leírásaival egészítettük ki a tárlaton.” Sőt, hogy még jobban átérezzük, milyen is lehetett az élet az ókori Róma fürdőiben, néhány korhű makettet is elkészítettek a kedvünkért: megnézhetjük hogyan működött a fűtőrendszer, hogyan szigetelték és szellőztették a falakat, milyen „segédeszközök” szükségeltettek egy jó fürdőzéshez, sőt, még egy római toalett kényelmét is kipróbálhatjuk.

Amikor Budapesttel kapcsolatban a fürdőváros szó elhangzik, gyakran kiemelik az újkori emlékeket és a török kori fürdőket, pedig ennél sokkal messzebbre érdemes visszanyúlni, ha a fürdőkultúránk gyökereit keressük. Kétezer évvel ezelőtt már az itt élő rómaiak is lelkesen használták a térség kincsének számító termálvizes forrásokat. „Kutatások szerint több, ma működő fürdőt tápláló forrás vizét már az ókorban is hasznosították, például a mai Római strandfürdő területén működő források némelyikét. Itt több kútházat is találtak a strand területén.” – mondja Fényes Gabriella. „ A rómaiak a felfedezett forrásra egy terrakotta forrásfoglalatot tettek, a forrás környékét pedig több rétegben ledöngölték agyaggal és kavicsokkal, hogy a víz csak a forrásfoglalaton keresztül törjön a felszínre. A foglalatból kádba folyt a víz, majd onnan a gyűjtőcsatornákon keresztül a vízvezetékbe, amely a rendelkezési helyre szállította a rómaiak számára oly fontos vizet.”

A rómaiak hittek abban, hogy a forrásokban isteni erő lakozik, ezért gyakran dobáltak a vízbe ajándékokat, érméket, ékszereket, fogadalmi tárgyakat, sőt, a kútházakban gyakran oltárt is állítottak az istenségeknek, ahol hálát mondhattak a vízért és a gyógyulásért. A Római Strandfürdő területén tizenegy ilyen oltár került elő a tizennégy kútházból, az egyik legszebb itt a kiállításon is megtekinthető. Ahol a rómaiak megjelentek, nagyon hamar építettek fürdőt, használni kezdték a gyógyvizeket, sőt a Krisztus utáni 3. századból van is egy térkép, ahol – akár ma – kis piktogrammal jelölték a fürdőket. „Vitruvius a könyvében egész fejezetet szentelt annak, hogy hol és milyen források vannak és ezek mire használhatók, milyen betegségek gyógyíthatók vele. Az emberek már az ókorban is szívesen utaztak a fürdők kedvéért, ugyanúgy, ahogy manapság mi is elutazunk akár több száz kilométerre is egy-egy termálfürdőhöz.” – meséli Fényes Gabriella.

Minden római fürdő három részből állt: a frigidárium hideg vizes, a tepidárium pedig langyos vizű és levegőjű fürdőegység volt. A fürdő harmadik része volt a caldarium, a legforróbb fürdőegység, ahol egyes elgondolások szerint a padló hőmérséklete akár 55-57, a levegőé pedig körülbelül 50 fok lehetett. Ehhez nyilvánvalóan nagyon komoly fűtésre volt szükség, amelyet a hypocaustum rendszerrel valósítottak meg, amelyet egy installáció segítségével meg is nézhetünk a tárlaton. „Tulajdonképpen a hypocaustum alsó fűtést jelent, ennek egyik eleme a lebegő padló.” – tudtuk meg Fényes Gabriellától – „Úgy építették a fürdőegységek falait, hogy mind a padló alatt, mind a falrétegek között üregeket képeztek, itt áramlott a forró füstgáz, amely a közeli kazánból érkezett. A fürdők padlóját pillérek tartották, a falak elé pedig üreges téglákat építettek. Ezekben áramlott a kémények keltette huzat miatt kazánból, a tűzifa égésével keletkezett forró füstgáz. A rendszernek köszönhetően mind a fal mind a padló kellemes meleg volt.” Az ókori római fürdőkben létezett már a szaunához hasonló szolgáltatás is, sudatoriumnak hívták, de csak férfiak számára ajánlották. Úgy gondolták, a forró száraz levegő olyan a szervezet számára, mint a vasnak, amikor megedzik. Valószínűleg ezért építették őket a katonai fürdők területére.

A katonai fürdőket, így a Flórián térnél fennmaradt Thermae Maiores-t katonák számára létesítették, de természetesen nem csak ők vehették ki a részüket a fürdőzés örömeiből. Fényes Gabriella elmondta: „A római fürdőknek több típusa volt, attól függően, hogy ki használta, ki építette, és milyen céllal hozták létre. Voltak a magánfürdők, ezek közül Aquincumban a legszebb a Hajógyári-szigeten, a helytartói palotának a fürdője lehetett. Voltak a már említett katonai fürdők, ezek mindig nagyon nagy és sokféle szolgáltatást kínáló létesítmények voltak a Thermae Maiores területe 16800 négyzetméter volt. A legnépszerűbbek és a társadalmi igényeket kiszolgáló fürdők pedig a közfürdők voltak, amelyeket általában belépődíj ellenében használhattak a rómaiak.”

A római kori fürdőket nők és férfiak egyaránt használhatták, bár voltak császárok, akik tiltották a közös fürdőzést. A hölgyeket azonban ilyenkor sem zárták el a forró víz nyújtotta élvezetektől, építettek számukra egy külön részleget, vagy pedig a férfiakétól eltérő nyitvatartási időben vehették igénybe a szolgáltatásokat. A belépődíjért viszont tőlük sokhelyütt többet kértek, ennek talán az lehetett az oka, hogy a férfiakkal ellentétben a nők sosem egyedül, hanem mindig szolgák kíséretében érkeztek a fürdőbe. „ A belépődíj a fürdőbe nem volt drága, nagyjából egy pohár bor árát kellett kifizetni, de olyan is sokszor előfordult, hogy egy gazdagabb ember megszponzorálta szegényebb társai számára a fürdőzést, vagy fürdőt építtetett a köz számára.” – tudtam meg Fényes Gabriellától.

Sok ma is népszerű wellness szolgáltatást már a rómaiak is igénybe vehettek. Volt masszás, kozmetika és rendelkezésre álltak orvosok is. A fürdőben nagyon sokan dolgoztak, kínálták ételeiket és italaikat a fürdő vendéglátó egységei is, a bejáratnál jegyszedő várta az érkezőket, az öltözőben elhelyezett holmikra pedig őrök vigyáztak. A fürdőkhöz persze nemcsak wellness, de általában sportlétesítmények is tartoztak. Kedvelt római sport volt a birkózás, a boksz, súlyemelés, fémkarika hajtás és nagyon kedveltek voltak a labdajátékok is. „Tudjuk, hogy a római fürdők eredete a görög hagyományokhoz nyúlik vissza. Azonban még a görögöknél a sportoláson volt a hangsúly, amely után tisztálkodási céllal indultak a fürdő felé, addig a rómaiaknál a helyzet megfordult, itt a sportolás már csak felvezetés volt, a fürdőzés fő tevékenységgé nőtte ki magát.” – mondja Fényes Gabriella.

A kutatók szerint a férfiak napirendje úgy alakult, hogy korán reggel elkezdtek dolgozni, így kora délután végeztek, aztán jött a fürdő, majd este a fő étkezésként a vacsora. Éjszakai fürdőzésre nagyon ritkán kerítettek sort, a fürdők általában napnyugtakor bezártak. A források szerint a rómaiak meztelenül fürödtek. Viszont mindig vittek magukkal papucsot, egyrészt higiéniai okokból másrészt a padló elviselhetetlen forrósága miatt. Ez a papucs nagyjából úgy nézett ki, mint a mi fürdőpapucsunk, csak fából készült, megnézhető itt a kiállításon is. Ezen kívül kis karikára felfűzve, vagy kisebb dobozkában vittek még magukkal illóolajokat, velük volt a vakarókés, vittek magukkal csipeszt és borotvát, esetleg fésűt, tükröt, kis sminkes tégelyt is. Ezeknek az ábrázolása több fürdő bejáratánál fennmaradt, de a kiállításon is megnézhetjük a római fürdőzéshez feltétlenül szükséges kelléktárat

A november közepéig látható „Wellness az ókorban” kiállítás anyaga nemsokára könyv formájában is megjelenik, a Múzeumok éjszakáján pedig „életre kel” az Aquincumi múzeumban.

Vezető kép: Horváth Péter Gyula