Jazz mindenkinek, magyarul – Fekete-Kovács Kornéllal beszélgettünk

A magyar muzsikusok nem csak itthon, de külföldön is megállják a helyüket. A világ színpadain abszolút egyenrangúan kezelnek minket más külföldi muzsikusokkal, és ez nagyon jó érzés – emeli ki Fekete-Kovács Kornél, a Modern Art Orchestra zenekarvezetője, akivel egyebek mellett a big band karácsonykor megjelenő, 11 korongot tartalmazó lemezsorozatáról beszélgettünk. A csapat, amely olyan legendás művészekkel játszott már együtt, mint Ennio Morricone, Bob Mintzer vagy Rhoda Scott,vasárnapra „kibérelte” a Budapest Music Centert – délelőtt a Zenehajóval várják a gyerekeket, este pedig a lemezantológia előzetesét hallhatják az érdeklődők.

TUSZ MÁRTA – 061.hu

Hogyan lehet összegezni egy évtized alkotói termését? Milyen koncepció mentén dolgoztak?
Nagyon nehéz, hiszen az a mennyiségű anyag, ami az elmúlt 11 évben a Modern Art Orchestra számára íródott, jóval több, mint amennyi a korongokra ráfér. Ez egyrészt öröm, mert azt mutatja, nem telt el nyomtalanul ez az egy évtized, a válogatás folyamata mégis kicsit olyan, hogy akkor most melyik ujjamat harapjam le. Úgy gondolom, a lemezgyűjtemény végeredményben jó keresztmetszete annak, amin az elmúlt időszakban dolgoztunk. Olyan meghatározó darabokból próbáltunk válogatni, amelyek méltán fémjelzik a Modern Art Orchestra hangját.

A gyűjteményben teljes lemezanyaggal szerepel több MAO-tag is - például Ávéd János, Subicz Gábor -, ez óriási lehetőség nekik is. Hiszen ez a zenekar egyik missziója: hogy felkarolja a fiatal magyar szerzőket, segítsen a pályakezdő zenészek szakmai fejlődésében, saját hangjuk megtalálásában.
Igen, ez egy fontos misszió. Magyarországon rengeteg kiváló muzsikus van, nem csak a jazz, de a klasszikus zenei oldalon is, akik nagyon kreatívak és nyitottak a világra. Ez a zenekar tulajdonképpen erről szól. Amikor megalapítottam a MAO-t, kifejezetten az volt a szempont, hogy olyan kreatív embereket gyűjtsek magam mellé, akik hasonlóan gondolkodnak, mint én, és ez hál’isten remekül sikerült. Hogy Ávéd János, Subicz Gábor vagy Cseke Gábor mennyire nagy lehetőségként élik meg ezt a saját lemezt, azt tőlük kellene megkérdezni, de azt gondolom, hogy az egésznek a zeneszerző és a zenekar tagjai közötti kölcsönös tisztelet a kulcsa. Ha én mint előadó valamely zeneszerző darabját játszom, és nincs meg bennem a kellő tisztelet felé, akkor biztos hogy nem tudom azt a darabot jól eljátszani. Ez fordítva is igaz: ha zeneszerzőként írok egy darabot, és nincs meg bennem a tisztelet a zenészek felé, akkor biztos, hogy nem fogják úgy eljátszani, ahogyan azt szeretném. Ez a kölcsönösség a MAO-ban remekül működik, szerző és előadó jól megférnek a zenekarban.

Mit gondol, az elmúlt tizenöt-húsz évben hogyan alakult a műfaj népszerűsége és mennyire lehet perspektíva egy fiatal zenésznek a jazz melletti elköteleződés?
Erre nem tudok objektívan válaszolni, mivel mi benne ülünk a jazz szcénában, és innen nézünk kifelé. Hogy ez a műfaj mennyire veszített vagy nyert popularitást, innen nehéz megmondani. Szerintem az igazán komoly, mélyről gyökerező produkcióknak mindig volt és lesz is közönsége. Amelyek nem így működnek, azoknak meg teljesen mindegy. A Budapest Music Center – ami a jazz egyik új színterévé vált – létrejötte hiánypótló, ez a kulturális központ is lehetőséget ad a műfajban alkotóknak. Emellett fontos megjegyeznem, hogy a magyar muzsikusok nem csak itthon, de külföldön is megállják a helyüket. A világ színpadain abszolút egyenrangúan kezelnek minket más külföldi muzsikusokkal, ez nagyon jó érzés. Amikor hazajövünk, akkor pedig lemegyünk a legkisebb klubba is, és másodmagunkkal vagy apró formációkkal játszunk.

A jazz mai népszerűsítéséhez elengedhetetlen a crossover? És ha már itt járunk, meddig jazz a jazz? Ha a jazz egyenlő a szabadsággal, akkor ez azt jelenti, hogy szinte bármilyen zenei kalandozás belefér?
Nem a crossover a lényeg. Nekünk, zenészeknek nem kell tudnunk azt, hogy amin dolgozunk, abból jazz, klasszikus zene vagy valami egészen más műfaj lesz. A hangsúly azon van, hogy ezeket a darabokat őszintén tudjuk közvetíteni, a közönség elé tárni. Hogy milyen műfajba soroljuk az egyes darabokat, arra sokkal inkább a közönségnek van szüksége. Nekik kell, hogy orientálva legyenek, és ha például bemennek egy jazzklubba, akkor ne egy Mozartot játszó vonósnégyest hallgassanak. Ezzel együtt azt gondolom, hogy a magyarságunk integrálása a saját zenénkbe, nem csak fontos elvárás, hanem az őszinteség, hitelesség egyik kulcsa. Hiszen bármennyire is nyomot hagyott bennünk Miles Davis, Charlie Parker vagy John Coltrane játéka, ha nem tudjuk megfogalmazni, hogy ez a zene, művészet, előadási forma, nyitottság mit jelent nekünk innen, Magyarországról, Európából nézve, akkor nem értük el azt a célt, amit szerettünk volna. A jazzt bárhol a világon lehet művelni, és ez sokkal inkább egyfajta attitűd, hogy miként nyúlunk a zenéhez, semmint valamiféle műfaji besorolás.

A MAO-nak van egy szuper kezdeményezése, a Zenehajó, ami a legkisebbeket hozza közelebb a jazzhez, a big band felálláshoz, egyáltalán az élőzenéhez. A gyerekek közelről láthatják a hangszereket, megtapasztalhatják milyen a zeneszerzés folyamata, és ami a legfontosabb: igényes zene jut el hozzájuk. Korábban tervben volt, hogy a Zenehajó az iskolákba is eljut majd, rendhagyó énekórák formájában. Ez megvalósult?
Részben igen. Három iskolába jutottunk el, szerettünk volna többe is, de a pénz közbeszólt. Viszont nem tartom kizártnak, hogy most, amikor megújítjuk ezt az előadást, újra megpróbálkozunk egy iskolaturnéval. Előfordult már, hogy egy szülő tett ajánlatot az iskolában, hogy mi lenne ha elvinnék a gyerekeket a Zenehajóra, ennek a pedagógusok általában örülnek. Persze, a hazai ének-zene oktatásra ráférne a vérfrissítés, nem ártana teret adni olyan kreatív műfajoknak is, mint a jazz.

Mivel készül a csapat a vasárnapi koncertre? Milyen különlegességek várhatók?
Vasárnap két koncertünk is lesz. Délelőtt a Zenehajó, ami új formában jelentkezik. Ezentúl a sorozat minden egyes epizódja egy-egy hangszerről fog szólni. Az aulában hangszersimogató várja a gyerekeket, ahol az adott hangszerről, ezúttal a dobról lehet majd többet megtudni. Meg lehet fogni, ki lehet próbálni a dobokat, majd velük közösen a dobolásról fogunk írni egy dalt Hajós András segítségével. Este fél nyolctól pedig a decemberben megjelenő lemezantológia előzetesét fogjuk eljátszani. Minden korongról előadunk egy-egy számot, valamelyikről többet is, hiszen lesz két kiváló vendégünk. Egyikük zenekarunk egykori gitárosa, Oláh Szabolcs, aki az egyik szerzői lemez zeneszerzője és szólistája, vele két számot is eljátszunk. Ugyanígy, másik vendégünkkel is, a world music oldaláról ismert Szirtes Edina Mókussal, aki szintén szerzője a lemezgyűjtemény egyik darabjának.

Fotók: feketekovacs.com