Visszapillantó tükör - 152 éve halt meg Pierre-Joseph Proudhon
Százötvenkét éve, 1865. január 19-én halt meg Párizsban Pierre-Joseph Proudhon francia szocialista gondolkodó, az anarchizmus elméletének megalapozója, az első teoretikus, aki anarchistának nevezte magát.
MTI
1809. január 15-én született Besanconban, apja szegény kádár és serfőző volt. A kiváló szellemi képességekkel megáldott fiú nyomdász lett, de magánúton tovább tanult, elsajátította a latin, a görög és a héber nyelvet. Megismerkedett az ugyancsak besanconi utópista szocialista Charles Fourier-val, akinek gondolatvilága nagy hatással volt rá. 1838-tól a besanconi akadémia ösztöndíjával Párizsban tanulhatott, ekkor írta meg első jelentős művét Mi a tulajdon? címmel. Proudhon ebben nemcsak azt jelentette ki, hogy "anarchista vagyok", hanem azt is, hogy "a tulajdon lopás".
A tulajdonnak azt a fajtáját ostorozta, amely nem saját munkán és méltányos cserén alapul, hanem a termelőeszközök tulajdonosainak monopolhelyzetén, ami lehetővé teszi az idegen munka jogtalan kizsákmányolását. Proudhon a kommunizmus utópista és Marx-féle változatát is azzal vádolta, hogy a termelőeszközök fölötti egyéni ellenőrzés megszüntetésével szétzúzzák a szabadságot. 1843-ban Lyonba ment, egy hajózási cég ügyvezetője lett. Itt került kapcsolatba a takácsok titkos társaságával, a mutualistákkal, akik úgy vélték, hogy a gyárakat munkásszövetségek is vezethetnék.
Később Proudhon az ő nézeteik hatására nevezte el az anarchizmus általa kidolgozott változatát mutualizmusnak. Számos szocialista gondolkodóval ismerkedett meg, Marxszal vitába is keveredett, mert ellenezte annak tekintélyelvű, centralista nézeteit a szocialista mozgalom szervezéséről. 1846-ban Párizsban adta ki A gazdasági ellentmondások rendszere avagy A nyomor filozófiája című munkáját, amelyben a munkásmozgalom célját nem a magántulajdon megszüntetésében, hanem "negatívumainak" (konkurencia, monopólium, tekintély, állam) felszámolásában látta. Olyan szabad társadalmat képzelt el, amely a munkaeszközökkel és a földdel szabadon rendelkező munkásszövetkezetek társulásával valósul meg, és az értékek szabad cseréjére épül.
Azt javasolta, hogy közös adakozásból állítsanak fel egy népbankot, amelyből a munkások kamat nélküli kölcsönt kaphatnának, ugyanis a tőke fő formáját a kamatozó tőkében látta, s a kamat eltörlésével lehetőnek hitte a tőke eltörlését is. A következő évben Marx A filozófia nyomorúsága című könyvterjedelmű vitairatában élesen szembefordult Proudhon elképzeléseivel, aki 1848-ban már a Louis Blanc-féle szocializmust is elvetette, és elszigetelődött a munkásmozgalomban. Részt vett az 1848. februári párizsi forradalomban, júniusban megválasztották képviselőnek is, de a nemzetgyűlés "kinevette" a népbankra vonatkozó indítványát, Marx pedig a "nyárspolgári fantázia szüleményének" nevezte a társadalom átformálásának ezt a naiv módszerét.
A forradalom bukása után a Proudhon által szerkesztett négy lapot bezúzták, őt magát perbe fogták és 1852-ig börtönben ült. Fogsága nem volt túl szigorú: látogatókat fogadhatott, kiengedték a városba is, megnősült, sőt börtönévei alatt nemzette első gyermekét. A cellájában írt, Általános elgondolások a XIX. századi forradalomról című munkájában fejtette ki vízióját a föderatív világtársadalomról, ahol nincsenek határok, megszűnnek a nemzetállamok, a hatalom a települések egyesülései között oszlik meg, a törvényeket pedig szabad szerződések helyettesítik.
Proudhon 1858-ban tette közzé háromkötetes filozófiai főművét A forradalom és az egyház igazságossága címmel, melyben a gazdasági, politikai és vallási centralizációt mint a tekintélyelvűség megtestesüléseit támadta. Vallásgyalázás miatt ismét eljárást indítottak ellene, háromévi fogságra ítélték, de a börtön elől Belgiumba szökött. 1862-ig maradt emigrációban, ekkor született a nacionalizmus kritikáját adó, A föderációs elvről című könyve, melyben a központosított hatalommal szemben a föderalizmust, a társulásos formákat hirdette. Pierre Proudhon 1865. január 19-én hunyt el a francia főváros Passy kerületében.
Halálos ágyán fejezte be utolsó művét (A dolgozó osztályok politikai képességei), amelyben azt fejtegette, hogy csak a munkások szabadíthatják fel magukat, mégpedig gazdasági eszközökkel, alapvetően szövetkezés útján. Proudhon eszméi fontos szerepet játszottak az 1864-ben alakult Nemzetközi Munkásszövetségben, az I. Internacionáléban, nagy hatást gyakoroltak az anarchizmus orosz teoretikusaira, Bakunyinra és Kropotkinra, az orosz narodnyikokra és a 19. századi európai föderalista, szindikalista, anarchoszindikalista mozgalmakra. 1867-ben jelentek meg Párizsban életében kiadott összes munkái 26 kötetben, 11 kötetben hátrahagyott iratai, majd 1875-ben levelezései 14 kötetben.
Fotó: wikiwand
