„Egy Molotov-koktél lobbantotta lángra” – A Budapest angyala című képregényről

Mit kéne tehát kezdenünk a Corvin-közt teljesen befedő emléktáblákkal? Fogjuk fel azokat most úgy, mint afféle kockákat egy képzeletbeli képregényhez, ami elmeséli, hogy egy kis nép hogyan szállt szembe a világ legnagyobb hadseregével rendelkező birodalmával.

PZL – 061.hu

Miközben az egyetlen, igaz, kizárólagos és közjegyző által hitelesített 56-os szövetségek saját mauzóleumukat építik az emléktábláikkal a Corvin-közben, a világtörténelem egyik legnagyszerűbb forradalmáról semmit nem tudnak azok, akik az épület mellett elhaladva plázázni mennek a tesókkal. 1956 hősei közül sokan itt élnek közöttünk, de nem alakultak ki az emlékezésnek azok a keretei, amelyek felmutathatják: a pesti fiúk és lányok voltak az igazi szuperhősök, Budapest (és valójában az ország szinte minden települése) volt Gotham City, ahol Jokert Hruscsovnak, Rákosinak, Kádárnak hívhattuk.

A forradalmárokon szuperhőspalást helyett ócska lóden lobogott, akik szuper erejüket nem a Kripton bolygóról nyerték, hanem a hitükből. Hittek a szabadságban, bármit is jelentsen ez. A képregények scriptjeivel többet mondhatunk 1956-ról, mint az emléktáblákkal. A Budapest Angyala című képregénykönyv színes kocká remekül beidézik a késő technicolor pop-artos Amerikát, a fekete-fehér kockák dinamikája viszont jól ellenpontozza a monokróm színvilágot. A nyitó jelenet kidolgozottsága és színezése olyan erős, hogy simán lehetne egy-egy Cafe Del Mar lemez covere is. Futaki jól ritmizál, van, amikor sűríti a történetet, van, amikor ránagyít az akciókra és ügyesen festi meg és árnyalja Tallai Gábor szenvedéllyel megírt bosszúdrámáját. A történet jól letapogatható, igazi akciómozi, ugyanakkor a sűrű szövésű a képanyag miatt néha egy-egy kockát jobban is felhúzhattak volna, és akkor jobban érvényesülnek Futaki művészi erejű képei.

Izgalmasak a könyv perspektívaváltásai, de a felnagyított, hiperrealista részletek nem minden esetben érvényesülnek a leszűkített felületeken – vö: CD-cover vs. vinyl borító. Futaki nemcsak arra figyelt, hogy egy-egy kép színvilága harmonikus legyen, de az oldalpárok színkaraktere is következetes felépítmény, vannak zöldes és barnás árnyalatú oldalak, melyek remekül felrakják a történet hangulati elemeit is. A storyline egy jól átélhető, erős érzelmeket mozgató egyszerű történet, ami az idősíkokat váltó megoldások miatt mégsem statikus kifestőkönyv, hanem olyan mese, amely 1956 atmoszféráját, motivációt átélhetővé, befogadhatóvá teszi azok számára is, akiknek 1956 eddig csak egy kiemelőfilccel színezett érettségi tétel volt…

Fotók: Horváth Péter Gyula