Képes sport, avagy rajzfilmhős írók barátságos meccsen küzdenek meg az olvasókért
Hogyan dobjuk fel az irodalmi esteket? Még több művészettel! Azaz? Animáljuk meg! Így tettek az Új életre kelt bábok és a Válogatott Irodalom rövidfilmsorozat alkotói, akik a művészethez hozzátettek még egy kis művészetet. Az Új életre kelt bábokban A. Tóth Sándor magyar festőművész képei elevenednek meg, a Válogatott Irodalom című rövidfilmsorozatban pedig kortárs írók, költők meséltek a focihoz való viszonyukról, majd az animáció segítségével közelebb kerülhettünk egy foci ihlette alkotásukhoz.
TR - 061.hu
A belvárosi Vallai kert termére kitehették volna a megtelt táblát, az írók, költők, rendezők és animátorok izgatottan várták, hogy vajon mi sül ki ebből az összművészeti szpartakiádból. Csak a közönség nem izgult, ők szórakozni jöttek. Először levetítették Kiss Sándor, az Új életre kelt bábok című filmjét, majd ahogy azt kell, a rendező mesélt a filmjéről.
Kiss akkor találkozott először A. Tóth képeivel, amikor dokumentumfilmet készítettek a Szivárvány Színházról, ami a harmincas években Párizsban működött. A festő kalandos élete során többek között ebben a színházban is dolgozott. “Az internet szerint híres magyar festő - szerintem nem, mert nagyon sokan nem ismerik, pedig zseniális” - nevetett Kiss Sándor. “Már akkor készítettem egy kisebb animációt, egy plakátot mozgattam meg”. A rajongás nem múlt el, pár évvel később azon gondolkodott, hogyan lehetne megismertetni a művész képeit a nagyközönséggel. “Rettenetesen nehezen találtuk fogást rajta” - mesélte. A képeken teljesen hétköznapi szituációk láthatók, a festő szeretett Párizs utcáin alkotni, megörökíteni a járókelőket, a város hétköznapi életét. “Azt volt a legnehezebb kitalálni, hogy hogy érjek hozzá egy műalkotáshoz úgy, hogy ne nyúljak hozzá”.
A filmet nézni egyrészt olyan, mintha egyhelyben ülve végigjárnánk egy egész életmű-kiállítást, másrészt azonban ennél sokkal több: ott állunk a festő válla fölött a harmincas évek Párizsában, figyeljük a járókelőket, halljuk a léptek kopogását, a villamos csilingelését.
Ha valaki szeretne továbbra is Párizs macskaköves utcáin sétálni, akkor vegye az irányt a sokkal közelebbi Modem Modern és Kortárs Művészeti Központba, ahol november 19-én nyílik egy kiállítás Blattner Géza kísérleti bábszínházáról, a Szivárvány Színházról, ahol többek között ezt a kisfilmet is levetítik.
Ezután a Válogatott Irodalom rövidfilmsorozatban szereplő írókat, költőket hívták egy beszélgetésre. Nem tudott mindenki eljönni, amibe bizonyára az aznap esti Costa Rica - Magyarország meccs is közrejátszott, de így is kitettek egy fél focicsapaot. A filmekben szerepelnek: Cserna-Szabó András, Egressy Zoltán, Fehér Renátó, Gazdag József, Inkei Bence, Kiss Tibor Noé, Kukorelly Endre, Maros András, Nagy Dániel és Szálinger Balázs. Esterházy Péter a pályázat beadásakor még élt, de sajnos mire a kivitelezésig jutottak az alkotók, már elhunyt, ezért csak animálva jelent meg a képernyőn. “A foci közös nyelv” - így gondolkodott a sportról.
Egressy Zoltán elmesélte, hogy pár évvel ezelőtt még neki is dilemmát okozott volna, ha a válogatott meccsével egyidőben kell megjelennie egy ilyen eseményen, de sajnos már nem ez a helyzet, pedig “gyerekkoromban kitöltötte az életem a foci”. Megjegyezte, hogy meglepődött, amikor meglátta az animációkat, mert azt hitte, csak egy interjú lesz. Lepődjetek meg ti is:
Nagy Dániel jelenleg is az Ikarus igazolt játékosa, és szerinte azért fontos a foci, mert “a sport egyenlővé tesz mindenkit”. Abban reménykedik, hogy a gyerekeivel egyszer elmehet úgy meccsre, hogy megérje kimenni, mert tele a stadion és jó a meccs. “Olyan jó lenne már szurkolni valakinek”.
Fehér Renátó az interjújában arról beszélt, mennyire szerette Király Gábort, és miatta ő maga is a kapus posztját választotta mindig. Az EB nyitónapján megjelent egy szövege a könyvesblogon a kapusról, “ami aztán Szombathelyen elhangzott valamilyen esten, amin én nem voltam ott, de valaki felolvasta, a Király meg ott ült, mert vele beszélgettek az EB-ről. Tehát már hallotta, hogy van valaki aki ír róla dolgokat ilyen irodalmi cuccokban”.
Inkei Bence a filmben nagyon érdekes történetet mesélt a fociról, telefonbetyárkodásról, és volt osztálytársáról, Puzsér Róbertről. Most ezt kiegészítette egy másik sztorival, amiről még korábban nagyobb közönség előtt nem beszélt. “93 decemberében felültünk a vonatra, lementünk Miskolcra és meglátogattuk Kuttor Attilát.” Vittek ajándékokat, megismerkedtek a családjával, pedig a focista “nem tudott rólunk, egyszer csak megjelentük ott, hogy itt vagyunk, és szeretnénk örülni annak, hogy ő van”.
Kukorelly Endre szerint a foci egy olyan mozgásforma, amit nem lehet nem belülről csinálni. “Apukám focizott a Sárosi fivérekkel, és elvitt a Fradi meccsre, még az ezelőtti stadion előtti-előtti stadionba, abba a híres falelátós stadionba. Volt egy ilyen három- vagy négyfordulós válogatás, és engem valahogy kiválaszottak, nem tudom miért, aztán ott fociztam a Fradiban egy darabig, az nagyon jó volt, és labdaszedő voltam.”
Cserna-Szabó András a gombfocikészletéről mesélt, amit mindennél jobban szeretett, sőt szakrálisnak tartotta azokat, pedig: több mint száz csapata volt... Ahogy cserélődtek a játékosok a csapatokban, kivágta az újat fejét a Képes Sportból és átragasztotta a gombokat...
“Levelet írtam Zombori Sándornak, ahol meghívtam anyám mákos pitéjére. Nem jött el” - idézi fel nevetve Maros András. Pedig gyöngybetűkkel írt a Fáy utca 58. címre, ahol az angyalföldi Vasas szentélye található.
