"Néha nem árt a valóságról énekelni" - Váczi Eszterrel beszélgettünk

A dalokban teljesen hétköznapi dolgokról van szó, olyasmikről, amelyek bármikor, bármelyikünkkel megeshettek volna. Nem életigazságokat, bölcsességeket vagy magyarázatot kapunk, hanem inkább kérdéseket, amelyek elgondolkodtatnak, amelyek bennünk is újabb kérdéseket vetnek fel. Ez volt a cél?
Soha nem az a célom, hogy üzengessek a dalaim által, hanem mindig arra törekszem, hogy a témákat, amik foglalkoztatnak a lehető legjobban „megformázzam” egy-egy dalomban. Nem kis feladat jó szöveget írni, hiszen oda kell figyelnem arra is, hogy amit írok, az jól énekelhető legyen, passzoljon a zenéhez hangulatában, ritmikájában, és visszaadja a gondolataimat, amelyeket el szerettem volna mondani. Az igazi siker az, ha a hallgatóktól olyan visszajelzést kapok, amelyből kiderül, hogy „célba ért” a szöveg, megértették, amit el szerettem volna mondani. Nagyok sokan odajönnek a koncertek után és írnak a közösségi oldalakon is a szövegekre vonatkozóan, ilyenkor igazolva érzem, hogy nem kell az emberek fejébe sulykolni az üzeneteinket, nem kell „szájbarágósan elmagyarázni, amit akarunk, a finom utalások is ugyanúgy megérkeznek a címzetthez.

Nem mondhatni, hogy a szövegeid egyszerűek lennének. Néha nem esne jól egy négy szavas popdal?
Úgy gondolom, hogy ezek a nagyon happy vagy nagyon romantikus, de egyébként rém egyszerű szövegek nem igazán tudják megmutatni a dolgok árnyaltabb oldalát. Márpedig, ahogy mondani szokták: „Az ördög a részletekben rejlik”. Természetesen azoknak a daloknak is megvan a helye és a közönsége, amivel nincs semmi bajom, de én ennél többre vágyom. Ráadásul attól, hogy egy szöveg elgondolkodtat, még nem kell, hogy szomorú legyen, vannak nagyon vidám és vicces dalok is a lemezen. Egyébként úgy látom, hogy mióta a saját szerzeményeinket játsszuk, pontosan az őszinte, elgondolkodtató, magyar nyelvű dalszövegek miatt bővült a közönségünk. Mi ebben vagyunk mások, mint a többiek.

Akkor te sosem akartál jazz standardeket énekelni a saját albumodon?
Talán furcsa, hiszen nagyon sok örökzöld jazz melódiát énekeltem már koncerteken, de lemezre venni sosem akartam őket. Valószínűleg azért nem, mert azt bárki, bármikor megteheti. A jazz slágerek esetében soha nincs vége annak a sorozatnak, hogy ki énekli jobban, vagy ki fogalmazza meg izgalmasabban ugyanazt a dalt. Mindig azt érzem, hogy bár baromi jó felvételek születnek, a dal minden alkalommal mindig kicsit más lesz, mint az előzőek, de én nem szeretnék beállni ebbe a sorba, szeretnék valami olyat csinálni, amit csak én tudok, ami csak rám jellemző. Én Váczi Eszter szeretnék lenni, vagy maradni, aki a saját gondolatait énekli meg és nem csupán egy jazzénekesnő akarok lenni a sorból.

Fontos láncszeme az alkotói folyamatnak a hangmérnök Helik Hadar, a világhírű producer, aki korábban többek között Herbie Hancockkal is dolgozott. Miért őt választottátok?
Ez a negyedik albumunk, amely megjelent saját szerzemények gyűjteményeként. A második és harmadik lemezünkön már együtt dolgoztunk Helik Hadarral és egyértelmű volt, hogy az új lemez is vele készül majd.

Hogy találtatok egymásra?
A második albumunk előkészületei során kezdtük el keresni a megfelelő embert, akiről úgy véltük, hogy leginkább vissza tudná adni azt a hangzásvilágot, ami a mi zenénkhez illik. Sokak munkáját meghallgattuk és Helik Hadarnál éreztük azt, hogy egészen egyszerűen tökéletes. Nemcsak kiváló hangzást ad a daloknak, de egyéniséget is ad nekik, erősíti azt az érzelmi töltetet, amelyet az alkotók álmodtak a dalhoz. Az ő munkáin, például Madeleine Peyroux vagy Herbie Hancock lemezein érezni, hogy szívét-lelkét beleadta, mintha a saját dalai lennének.

Mi a titka? Mi az, amitől ő ilyen jó?
Kivételesen jó ízlése van, és azt a rengeteg tapasztalatot, amelyet az évek során szerzett igen jól tudja kamatoztatni. Helik Hadar profizmusa nem csak a rendelkezésre álló technikában és a technikai tudásban, hanem az érzelmekben rejlik. Természetesen mindent tud arról, hogyan kell a legjobb hangzást létrehozni akár az énekes, akár a hangszeres felvételekről beszélünk, de sokkal fontosabb, hogy nemcsak hallja, hanem érzi is a dalokat. Olyan légkört teremt munka közben, hogy az ember imád vele dolgozni. Nekem először okozott egy kis szorongást, hogy miképpen tudunk majd együtt dolgozni úgy, hogy ő nem érti a dalok szövegét, amelyek számomra nagyon fontosak, de a félelmem szinte már az első közös „munkanapon” elszállt. Mindig próbáltam elmagyarázni neki, hogy miről szól egy-egy dal, de szinte nem is volt rá szükség, olyan volt, mintha a hangszínemből, a tekintetemből, a hanglejtésből megérezte volna, miről éneklek. Amikor visszahallgattuk a felvételeket, szinte mindig mindenben egyetértettünk, ami csodálatos dolog.

Mit tartasz a legfontosabbnak, miről szóljanak a dalok ma, 2017-ben?
Nem tudnék általánosítani, nekem az volt a vágyam, hogy most, ezen a lemezen pozitívan jelenítsem meg az öregedésnek, az idő múlásának a misztériumát. Én magam is 41 éves vagyok, szóval elég hitelesnek érzem magam… A korombeli és nálam idősebb énekesek valahogy nemigen énekelnek erről a témáról, főleg nőként. Engem nagyon izgat, hogy bele tudjam vonni a hallgatóimat a szövegeim által és a remek zenei aláfestés segítségével ebbe a világba. De kicsit túlmutatva a „Nem csak a húsz éveseké a világ” szintjén…

Te nem is érzed az idő múlását?
Dehogynem! És még azt sem állítom, hogy nem zavar. De észre kell vennünk ennek a kornak a gyönyörűségeit, nem csak azon tipródni, hogy miért öregszik a testünk, az arcunk vagy miért őszül a hajunk. Ahogy múlik az idő, az ember rájön, hogy nem ezek a külsőségek a legfontosabbak és az, hogy éretten, tapasztaltan állhatunk az élet dolgaihoz, hogy a korábbinál sokkal nyugodtabban és megfontoltabban cselekszünk, nagyon sok pozitívumot jelenthet. Valamiért ezekről nem beszélnek a dalszövegekben, csak a romantika van, a napfény vagy éppen a szívfájdalom. Pedig néha nem árt a valóságról énekelni, nem feltétlenül olyan szörnyű az.

Akkor te egy boldog negyvenes nő vagy?
Azt hiszem igen. A lemez dalai is azért szólhatnak pozitív felhanggal az idő múlásáról, mert nekem sikerült benne megtalálnom mindazt, ami szép. És azt, ami humoros. Ez nagyon fontos! Ezt kívánom mindenkinek.

Fotók: Váczi Eszter & Quartett Official