Pesti Srácok

Zenergia határok nélkül (KÉPGALÉRIÁVAL)

Negyedik alkalommal szervezték meg Budapesten, idén ismét a Szent István Bazilika előtt az MVM ZENERGIA-koncertet. A komolyzene és a modern melódiák közti szakadék áthidalására megálmodott idei jótékonysági rendezvény Liszt Ferenctől a Queen-ig ívelő műsorfolyamában olyan művészek előadásában fonódott össze múlt és a jelen, akik együtt még soha nem álltak együtt a színpadon. Balázs János, Snétberger Ferenc, Vígh Andrea, Sárközy Lajos, Harcsa Veronika, Gyémánt Bálint, Miklósa Erika, Devich Gergely és Pálfalvi Tamás közös fellépésére megtelt a Szent István tér és környéke.

061.hu

Ritka alkalom, hogy egy színpadon csendüljenek fel a klasszikus remekművek, a könnyűzene és a jazz örökzöldjei a műfajok jeles képviselőinek tolmácsolásában. A komolyzene iránti szeretet és a jótékonyság vezérelte az MVM ZENERGIA-koncertek megvalósításában Balázs János zongoraművészt, aki a szervező és fő támogató, a Junior Prima mecénásaként is ismert MVM Zrt. kultúratámogató vállalati krédójával összhangban fontos missziójának tekinti a fiatalok megnyerését és a komolyzene széleskörű integrálását. Jó kérdés, hogy egy kulturális rendezvény, amelynek motorja egy Kossuth-, Liszt- és Prima-díjas zongoraművészünk, milyen lehetőségek között lavírozhat, hogy a szakmának, a klasszikus zene értő közönségének és a még nem beavatottaknak is maradandó élményt nyújtson.

PestiSracok facebook image
Harcsa Veronika (Fotó: Horváth Péter Gyula)

Az MVM ZENERGIA-koncertek kellő energiával és nyitottsággal próbálnak hidat képezni a klasszikus zene és a mai kor embere között, így csábítanak a zenetörténet legnagyszerűbb szerzőinek örökérvényű, minden hozzáértő kritikus által nagyrabecsült darabjai sok ezer, zenei ízlésükben különböző embert a szabadtéri koncertek közönségébe. Ez a gondolat fejlődött tovább az idei rendezvényre egy merész fúziós koncert ötletévé: a megvalósításban a klasszikus és jazz művek mellé immár könnyűzenei tételek is felsorakoztak, miközben a műsor nem csak hangzásban, de látványvilágában is a sokszínűségre épített. A koncert nyitódarabjaként Liszt Ferenc II. Magyar Rapszódiája hangzott el Balázs János előadásában: a csárdásdallamok és verbunkos-ízű lassú-gyors részek váltakozását a Bazilika homlokzatán táncoló szemkápráztató fényjáték kísérte, tökéletes összhangban a zongoraművész hipnotikus játékával. A művészi fényfestés az utolsó zenei tételig illeszkedett a művek ritmusához, hangulatához, ihletettségéhez és tartalmához, cáfolva ezzel azt a nézetet, miszerint komolyzenei koncerten a modern látványtechnika csak elvonja a figyelmet a lényegről.

Gyémánt Bálint, Balázs János, Sárközy Lajos és zenekara, valamint Pálfalvi Tamás (Fotó: Horváth Péter Gyula)

A folytatásban a fúziós zenei konspirációk első expozíciójaként a Queen Bohemian Rapsody-jának instrumentális, áthangszerelt változata hangzott el Balázs János, a Fonogram-díjas Gyémánt Bálint gitárművész, valamint a Junior Príma-díja prímás, Sárközy Lajos és zenekara virtuóz előadásában, majd Vígh Andrea, a Zeneművészeti Egyetem rektorának lélekemelő hárfajátéka után folytatódtak az izgalmas zenei „keresztezések” a színpad félgömb alakú fehér dóm-sátrában. Harcsa Veronika és Gyémánt Bálint a hazai jazzélet összeszokott párosaként Pálfalvi Tamás Junior Príma-díjas trombitaművésszel egyesülve adták elő Harold Arlen Over The Rainbow című, az 1939-ben bemutatott Óz, a nagy varázsló mozifilmhez írt balladáját. Az énekeső az ifjú trombitással és a Kossuth-díjas gitárművész Snétberger Ferenccel triót alkotva Gershwin Porgy és Bess című operájának Summertime című dalát, a jazz-sztenderdek egyik legismertebb, ukrán altatódal ihlette darabját is újraértelmezte a színpadon. Legkockázatosabb vállalása Edith Piaf La vie en rose című slágerének Sárközyék zenekarának instrumentumaira, valamint gitárra és zongorára hangszerelt interpretációja volt, amivel mindannyian megérdemelten zsebelték be a hatalmas tapsot.

Balázs János és Miklósa Erika (Fotó: Horváth Péter Gyula)

Miklósa Erika operaénekesnő, az est másik híres-neves „torka”, a három Kossuth-díjas fellépő egyike is újfent bizonyította az őt többnyire csak plakátokról ismerőknek, hogy a fáradhatatlan dívamosolyért önmagában nem jár a legmagasabb művészi elismerés. A ragyogó koloratúrszoprán hozta a fúziós koncert talán legfurább cross-over darabjait: Strauss A denevérjének Kacagó áriáját zongorakísérettel, a Margaret Island nevű népszerű magyar popegyüttes Ringatóját Sárközyék gypsy bandjével énekelte, akárcsak az Éj királynőjét Szakcsi Lakatos Béla Mozart-átiratában, Balázs János elementáris erejű zongorajátékával és Pálfalvi Tamás trombitakíséretével. Végső cáfolataként a történelmi korok, helyek és kultúrák zenei átjárhatatlanságának, az est utolsó produkcióját, a Tavaszi szél vizet áraszt című népdalt a koncert fellépő művészei közösen, a közönséget is bevonva adták elő.

Még több fotó a koncertről:

Támogatott tartalom
Kiemelt fotó: Horváth Péter Gyula

Ajánljuk még

"Az árulók nem mi vagyunk, és nem én változtam, hanem Orbán" - Itt az exkluzív Csintalan-Vincze PS-interjú! (videókkal!)

Magyar ugar 2018 április 23.
Jajj, Istenem, ne hülyéskedj már, hogy Simicska Lajos záratta be a Magyar Nemzetet, meg a Lánchíd Rádiót. Értem én, hogy elzáratlan pénzcsapok özönével a hát mögött nehéz megérteni, de előbb, vagy utóbb mindenki megtanulja, hogy milyen ez, hogy adott esetben a hónap végén elfogyhat a lóvé és arról kell dönteni, hogy az egész család megy-e a levesbe - jelentette ki a PestiSrácok.hu-nak adott exkluzív páros interjúban Csintalan Sándor, aki lányával, a konzervatív értékeket valló és a Fidelitasban politizáló Vincze Emíliával beszélgetett portálunkkal. A Hír TV műsorvezetője, Simicska Lajos bizalmi embere elárulta, Simicska döntésébe nem volt beavatva, mert ilyen döntést neki kell meghoznia, de barátai és kollégái kerültek szörnyű helyzetbe. Csintalan szerint a G-napon az kockáztatott, aki a Magyar Nemzetnél, Lánchíd Rádiónál és a Hír TV-nél maradt. Szarvas Szilveszter ezzel kapcsolatban vitába szállt Csintalannal.

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

A Hálózat 2021 január 20.
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.