A félelem bére – A Tool Fear Inoculum című albumáról

A Tool új albumára, a Fear Inoculumra 13 évet kellett várni, ami persze sok, de az idő relatív, amiről máris írhatna a Tool egy prog-metal esszét. Az album mindenesetre inkább afféle kegytárgy, amit csak vallási ünnepek alkalmával hordozzuk körbe, a házi szenteknek áldozva.

PZL – 061.hu

Csak a CD is cirka 32.000 Ft, amiért cserébe egy olyan tasakot kapunk, amit ha kinyitunk, megelevenedik egy monitor, amin egy exkluzív zenés videót hallhatunk. Szóval, van hozzá egy nyitásra aktiválódó felület, de egy kódot is kapunk, amely újabb exkluzív zenéket tartalmaz. Volt már a pop történetében olyan, ami továbbgondolta a hagyományos cover esztétikát, lásd a Rolling Stones Sticky Fingers című albuma, amelyen lehúzhattuk a Levi’s farmer cipzárját, de ott volt a szintén Warhol-remeklés, a Velvet Undergond bemutatkozó lemeze, amelyen kicsomagolhattuk a banánt, de közelebb vagyunk a Toolhoz, ha a Pink Floyd Pulse lemezét említjük meg, ahol ledek villogtak az aktiválás során. De persze ez mind csak szemfényvesztés, a lényeg maga a hanganyag, ami beigazolta a várakozásokat. Igazi mestermű, nemcsak a prog-metál, de az új évezred rockzenéjének is az egyik magaslati pontja, a maga bonyolult poliritmikai rendszerével, lírai látomásaival, amik tényleg mondani akarnak valamit a minket körülvevő világról.

Sőt azt a maga módján értelmezik is. És ha nem is értjük meg a lemez minden összefüggését, bizonyára érzékenyíti a hallgatót, azaz olyan rendszereket fedezhet fel a levelek mintázata, a Fibonacci-számsor, az anyaméhben található kémiai anyagok és a csillagokon található gázok vegyértékei között, amikben vagy van valami, vagy nincs, vagy blöff az egész, vagy nem, végül is maga a rock and roll is egy blöff, vagy más értelmezésben: svindli. A bámulatos alapossággal, lassan épülő, epikus látomásokban az a kivételes, hogy nem tűnik kiszámítottnak, miközben persze nagyon is az. Ösztönös teremtésnek tűnik, aminek Danny Carey tudományos és fantasztikus dobolása adja meg a kiszámíthatatlanságát, miközben az ember érzékeli a kompozíciók íveit, de aztán mégsem úgy kanyarodik a nagy folyó, ahogy a hegy íve engedné.

https://www.youtube.com/watch?v=5ClCaPmAA7s

Meditatív dark ambient vagy a pszichedelikus punk világában hallhattunk már hasonló hangképeket, viszont egyetlen projekt vagy formáció nem emelte ilyen kreatív magaslatokra a vízióit, sehol nem volt ilyen részletgazdagon és prémium minőségben megalkotva egy ellenvilág. Persze, el tudtuk volna képzelni gazdagabb, rétegzettebb hangszerelést is, de akkor pont a lebegést, meditatív figyelmet oldották volna ki a díszítmények. Persze, össze lehetne hasonlítani a Lateralus-szal és, a 10,000 Days albumokkal, vannak hasonló fordulatok, de a Fear Inoculum önálló entitás, olyan remeklésekkel, mint a címadó dal, vagy a Pneuma és a 7empest. Tanulság nincs, az viszont biztosnak látszik, hogy a félelmet kreativitással is le lehet győzni.