Napfény a jégen - A Jégvarázs 2. című animációs filmről

Vajon meg tudták-e ismételni az alkotók azt a kis csodát, amit a 2013-as első Jégvarázsban láthattunk? Nos, a válasz olyan lesz, mint a talányos mesékben: igen is, meg nem is. Mivel a karaktereket, a tájat, a mese vektorait ismertük, így már ez nem olyan, mint az első nagy találkozás, ugyanakkor nem is rontották el az alkotók. Akik szerették az elsőt, ugyanúgy bírják majd a z eredettörténetként felfogható másodikat is.

PZL – 061.hu

Miközben Elzára ezúttal komoly küldetés vár - és persze Anna és Kristoff és Svan követi őt, ahogy az első részben is - megtudhatjuk, hogy a lányok szülei miért is indultak útnak, miért kellett a tengerbe veszniük, és megtudjuk azt is, hogy Elza miért képes jég által teremteni. A történet olyan, mint egy kakaó-partival közös Wagner-matiné, amit orosz jégtáncosok mutatnak be flitteres népviseletben, miközben az egész mozin végigvonul a dán hygge életérzés, ikeás karácsonyi ablakdíszekkel. Meglepő, hogy egyesek a klímakatasztrófát vélték kiolvasni a történetből, azaz valami kortárs progresszív ideológiát, de akik szerint az északi tradíció és Andersen jut eszükbe, némileg fahéjjal megszórva, nos ők talán közelebb járnak az igazsághoz. Rajzfilmbe bármit is belemagyarázni, ingoványos terep, de az mégis csak figyelemre méltó, hogy van egy klasszikus állítás, mely szerint a természeti létezést számolja fel a modernitás metaforája, egy betongát, amit aztán a kőóriások lerombolnak, mert maga Arendelle és a természeti népek is csak úgy tudnak létezni, ha a természeti környezet és a mitológia ökoszisztémáját nem törik meg betongátak, ha senki nem avatkozik be a túlvilág és az evilág érzékeny rendszerébe. A mese alapozása tehát kimondottan érdekes, ritka Hollywoodban manapság az efféle felelős gondolkodás.

A Jégvarázs 2. az első résszel alkot kerek egészet, sok mindent megmagyaráz, ami 2013-ban talán még zavarosnak hatott, így aztán olyan ez, mintha csak most fejezték volna be a történetet. Megáll a saját lábán is, de minden jelenetben van egyfajta hátravetettség, reflexió az első rész történéseire. A lánytesók még azt a hajót is megtalálják, amelyben a szüleik odavesztek. Maga a story line mintázata is leköveti az első részt, ugyanis a nagy kaland az, amikor Elza után indul Anna, Kristoff és Sven. Most is Elza után indulnak, most is van egy pont, amikor az idősebbik testvér azt mondja, hogy már nem követhettek… Ugyanígy dallamok is visszatérnek (például az első részből a jeges ember dala), a jégszobros motívumok is az első rész jeleneteit idézik meg. Sőt,az Elza teremtette jégszörny ezúttal kőóriás formájában tér vissza, ugyanakkor a történet vonalvezetése mégsem tartalmaz olyan buktatókat, mint amilyeneket első részben láthattunk, ahol Hans az elején még a nagy szerelem metaforája volt, majd a végén ő lesz a főgonosz. Ilyen jellembéli változást egy rajzfilm nem bír el, a gyerekek többszöri megtekintés után (minden gyerek kb. százszor látta) összezavarodtak, mert az idilli szerelmi jelenetekről kiderült, hogy hazugság, és akkor miért énekeljék el azt a dalt, ami valójában a hazugságról szól.

Most nem a jellemek a bonyolultak, hanem a cselekmény. Egy hatéves forma lány nem tudja értelmezni azt, hogy miért is kell elpusztítani a gátat, hogy függ ez össze a természet impozáns világrendjével. Még szerencse, hogy a filmnek van cuki kabalaállatkája, egy nevesincs kis szalamandra, a tűz, mint őselem szimbóluma, aki inkább a Barba Papa egyik kis figurájára emlékeztet, mintsem valami archaikus lényre. Nyilván ő lesz majd a játékboltok új kis kedvence. Viszont vannak jelenetek, amelyeknek gyakorlatilag nincs hátterük, ami zavarba ejtő, kicsit tényleg olyanok, mintha egy műkorcsolya világverseny főcím animációja lennének. És hogy sok-e másfél órás filmben a zenés betétek száma? Igen, talán eggyel több a dalocska, mint kellene, és őszintén szólva első megtekintés után nem derült ki, hogy valójában lesznek-e akkora slágerek a filmben, mint a 2013-asban, ahol ugyanis minden dal popsláger lett. Most talán az Into the Unknown lesz a mindent vivő sláger. A film zenéjét ezúttal is Kristen Anderson-Lopez és Robert Lopez írta, valamint Christophe Beck komponálta. Az első rész tanulsága az volt, hogy az igaz szeretet megolvasztja a dermedt szíveket. A másodiké az, hogy engedd el a múltat, és ne ébreszd fel az alvó kőóriásokat.

https://www.youtube.com/watch?v=2mrzGnBPgns