A szentek kivonulása – A Jazzékiel 10 éve megjelent Holy Shit című lemezének jubileumi vinyl kiadásáról

Tíz éve jelent meg a Jazzékiel második lemeze, a Holly Shit, amivel azonnal az underground első vonalban találták magukat A jazzy hatású, a két háború közötti kuplék világát is beidéző art-pop szerepjáték az ezredforduló utáni minőségi magyar pop egyik legjobb alakítása, nincs meg benne az a póz és modor, ami annyi zenekarunkat jellemez, ugyanakkor a Holy Shit nem minden előzmény nélküli album, mégis más világ, mint az, ami benne van a magyar underground hagyományban.

PZL – 061.hu

Olyan professzionalizmus jellemzi, amilyennel megalkotnak mondjuk Londonban egy musicalt, vagy Berlinben a húszas években egy akcionista színdarabot. Úgy magyar minden ízében, mintha kívül is lenne a honi rögvalóságon, a talajmintavétel részint a régi filmzenékből, a jazzes underground hiphopból, a swingből és talán Vukán György főcímeiből eredeztethetőek, csupa olyan dolgok, amelyek nem gyökereznek a honi underground hagyományában. Mindehhez zavarba ejtően igényes, artisztikus arculati elemek társulnak, olyan lemeztasak, olyan fontok, papír és anyaghasználat, ami szintén nem jellemző a honi lemezkiadásra.

Sok minden eszünkbe juthat a dalokról..., akár Italo Calvino Ha egy téli éjszakán egy utazó című regénye, amelynek minden fejezete egy elkezdett, de aztán be nem fejezett regény, amely szöveghelyek azért itt-ott mégis dialogizálnak egymással. Itt egy sötét tónusú darkos jazz-punk, amely tíz éve a Hunnia Records & Film Production gondozásában exkluzív műbőrkötéses formában megjelent, most a Drazerecordsnak köszönhetően 150 példányos exkluzív vinyl kiadásban került forgalomba, sőt, beszélik, hogy a vinylek egy része is kijön majd bőrbe kötve.

Picsába a kedvesekkel, én már sohasem leszek kedves ember, vagy a Nekem a száddal csináld – sorjáznak az emblematikus sorok, amiből klassz instra-vers izék lehetnének, de nem, szerencsére a Jazzékiel kívül van a pop intézményi hálózatán, elegánsan mindentől távolságot tartottak, nem koszolta össze őket a kereskedelmi média, így aztán egészen másképp szól a Jenny című szoció-ballada, mintha mondjuk feldolgozta volna később Csík János. A Holy Shit apostolai újra itt vannak, hogy megkereszteljenek radioaktív, fáradt olajjal teli vízben. Merülj alá!

https://www.youtube.com/watch?v=juAYGSd2FJw