Nyolcvanéves Herbie Hancock, a világ egyik legragyogóbb jazz zenésze

Vasárnap ünnepli 80. születésnapját Herbie Hancock Oscar- és többszörös Grammy-díjas amerikai jazz zongorista és zeneszerző, a nemzetközi jazznap kezdeményezője. A hagyományos jazz mellett elkalandozott a fúziós muzsika, a blues, sőt a funky, a rhythm and blues és a hiphop területére is, a jazzben elsőként ő alkalmazott szintetizátort. Számtalan filmhez, tévésorozathoz komponált zenét, és több különleges produkció is fűződik a nevéhez. Chick Coreával együtt Bartók Béla több művét is előadta két zongorára, a montreaux-i jazz fesztiválon pedig Liszt Ferenc Magyar rapszódiáját a Lang Lang társaságában. Több alkalommal járt Magyarországon, a New-York-i Carnegie Hall-ban együttesével lépett fel Pege Aladár nagybőgős.

MTI, 061.hu

Herbert Jeffrey Hancock Chicagóban született. Hétéves korától tanult zongorázni, tizenegy évesen már a Chicagói Szimfonikusokkal adta elő Mozart D-dúr zongoraversenyét. Oscar Peterson és Bill Evans hatására a jazz is élénken foglalkoztatta, és hamarosan műfajt váltott. Az egyetemen egyszerre tanult villamosmérnöknek és zenésznek, nem csoda, hogy később értő kézzel szólaltatta meg az elektronikus hangszereket. Húszévesen kezdett együtt dolgozni Donald Byrd trombitással, az ő ajánlására szerződtette szólistaként az egyik leghíresebb jazzkiadó, a Blue Note. 1963-ban jelent meg Takin' Off című bemutatkozó lemeze, a sikeres albumon hallható volt első szerzeménye, a Watermelon Man is. A jazz standarddá vált dalt később funkos elemekkel dúsítva is felvette, s feldolgozta többek között Quincy Jones, Mongo Santamaría, Alexis Korner és Manfred Mann.

Pályafutásának meghatározó pillanata 1963 májusában következett el, amikor Miles Davis, minden idők talán legnagyobb dzsessztrombitása meghívta második kvintettjébe a szaxofonos Wayne Shorter, a dobos Tony Williams és a bőgős Ron Carter mellé. Öt évig játszott a műfajt megújító legendás zenész mellett, Davis javaslatára fordult érdeklődése az elektromos zongora felé, a jazzben elsőként ő alkalmazott szintetizátort.

A zenekari munka mellett szólókarrierje is felfelé ívelt, lemezein nem ismert műfaji határokat. A hagyományos jazz mellett elkalandozott a fúziós muzsika, a blues, sőt a funky, a rhythm and blues és a hiphop területére is. 1973-ban önálló együttest alapított The Headhunters néven, bemutatkozó lemezük lett az első dzsessz-platinalemez. Néhány évvel később visszatért Miles Davishez, de a dzsessz mellett továbbra is játszott populárisabb darabokat. Az 1983-as Future Shock című lemezéről kimásolt Rockit című dala még a brit tízes listára is felkerült, ezért kapta első Grammy-díját. Az évek során olyan muzsikusokkal játszott, mint a trombitás Freddie Hubbard és Lee Morgan, a billentyűs Chick Corea, a basszusgitáros Marcus Miller, a gitáros Pat Metheny és Carlos Santana.

Számtalan filmhez, tévésorozathoz komponált zenét. Első alkalommal 1966-ban az olasz Michelangelo Antonioni Nagyítás című klasszikus alkotásán dolgozott, amelyet több tucat film kísérőzenéje követett. 1986-ban a Jazz Párizsban (Round Midnight) című filmért - amelyben maga is szerepelt - Oscar-díjat kapott. 2001-ben a techno és a hiphop műfajok előadóival muzsikált együtt, majd a szaxofonos Michael Breckerrel és a trombitás Roy Hargrove-val vett lemezre egy koncertet egykori zenésztársai, Miles Davis és John Coltrane emlékére. A pop és a rock nagyságaival is szívesen játszott együtt, duettalbumot adott ki Annie Lennoxszal, Christina Aguilerával, Stinggel és Paul Simonnal.

A sokoldalú és fáradhatatlan zenész a koncertek és lemezfelvételek mellett rengeteg időt szentel az ifjú tehetségekre, többekkel színpadra is lép, a fiatalok zenei oktatásában is részt vállal. Egyik alapítója a Monk Institute dzsesszintézetnek, ahol tanítványa volt a magyar Oláh Tzumo Árpád zongorista is. A világ legjobb dzsesszzongoristái között számon tartott Herbie Hancock nevéhez több különleges produkció is fűződik, a többi közt Chick Coreával együtt Bartók Béla több művét is előadta két zongorára. Lang Lang társaságában előadta Gershwin Kék rapszódiáját, a montreaux-i jazz fesztiválon pedig Liszt Ferenc Magyar rapszódiáját: a kínai művész az eredeti változatot játszotta, míg Hancock improvizált. A kiváló billentyűs több alkalommal járt Magyarországon, a New-York-i Carnegie Hall-ban együttesével lépett fel Pege Aladár nagybőgős.

A zenevilág legrangosabb kitüntetését, a Grammy-díjat 14 alkalommal kapta meg. 2008-ban a kanadai énekesnő előtt tisztelgő River, The Joni Letters című lemezzel három Grammyt nyert, köztük négy évtized után első dzsesszzenészként az év albumáért járót, két évvel később The Imagine Project című albuma két Grammyt kapott. Beválasztották a big band és dzsessz hírességek csarnokába, csillaga a Hollywoodi hírességek sétányát is ékesíti. A csaknem fél évszázada buddhista muzsikust 2011-ben az UNESCO jószolgálati nagykövetének nevezték ki, a következő évben az ő kezdeményezésére lett április 30. a dzsessz világnapja. Átvehette az egyik legrangosabb amerikai kulturális elismerést, a Kennedy Center díját, a francia Művészetek és Irodalom rendjének parancsnoka, tagja az amerikai művészeti és tudományos akadémiának.

2016-ban Grammy-életműdíjjal ismerték el, ugyanabban az évben fellépett a dzsessz világnapja alkalmából rendezett nagyszabású fehér házi dzsesszkoncerten. Memoárja, Herbie Hancock: Possibilities címmel 2014-ben jelent meg.

Kiemelt kép: herbiehancock.com