Orbán Viktor a jövőnkről beszélt

Az Orbán Viktor beszédeire adott ellenzéki reakciók mindig megmutatják az ellenzék vezetőinek, politikusainak jelentéktelenségét. Az ellenzék továbbra is úgy politizál, mintha Európa egyetlen problémája Orbán Viktor Magyarország-központú politikája lenne, a világon meg csak Kína és Oroszország lator vezetői miatt kellene aggódni.

A migráció, a háború, az energia és a nyersanyagárak elszabadulása, az EU vezetőinek alkalmatlansága, az EU szinte összes országára – persze csak az őslakosságra – kiterjedő demográfiai katasztrófa, az egyre drasztikusabb és átfogóbb technológiai változások, az elmúlt harminc év világrendjének teljes felfordulása még tulajdonképpen nem jutott el a tudatukig.

Az ellenzék nem vett tudomást a magyar gazdaság szerkezetének átalakulásáról sem, és persze azokról a kihívásokról sem, amelyekkel egy szuverenista kormányt választó országnak meg kell küzdenie egy olyan világban, amelyben az USA bizonyos elitcsoportjai világkormányzásra, a brüsszeli elitek pedig európai birodalom építésére készülnek.

A miniszterelnök beszéde megerősítette azokat az irányokat, amelyeket az ország már ismer és amiért négyszer egymás után a Fideszre szavazott. A lokális folyamatokra érzékeny fül számára azonban a miniszterelnök következő mondatai legalább ennyire fontosak voltak, sőt, talán még fontosabbak is:

a zöld energiát meg kell termelni és el kell tárolni;

szélsebesen felépítjük a kisebb-nagyobb naperőműveinket;

(nemsokára) személyes életterünkben is ott lesznek az energiatároló eszközök.

Ezekből a gondolatokból ugyanis a zöld átállás mellett az is következik, hogy a kormány az energiatermelés és az energiatárolás általános, a jelenleg elérhető és a racionálisan várható technológiák mentén történő diverzifikálására készül. A napenergiát használó háztartások és a gazdálkodó szervezetek, az állam és intézményei ebben a logikában saját maguk döntenek, hogy mennyi napenergiát “gyűjtenek be”, tárolnak el, és arról is, hogy azt milyen ütemezésben használják fel, mire fordítják. Sok százezer, talán millió helyen, a felhasználás helyének közvetlen közelében, háztartási, közösségi, akár kistelepülési szinten kezelt egységekből áll össze majd az ország energiatermelésének egy része, és az energiatárolás forradalma is “házhoz jön”.

Az ilyen együttműködések szociológiai értelemben is jótékony hatással vannak a társadalomra: ahhoz hasonló egymásrautaltságokat és együttműködési gyakorlatokat hoznak létre, amelyeket a modernitás a lokalitások elpusztításával végleg felszámolni látszott.

Már az elektromos autók jelen generációinak egy része is alkalmas arra, hogy ne csak közlekedésre, hanem energiatárolásra is alkalmas legyen, mintegy puffertartályként üzemelve a háztartásokban megtermelt napenergia számára. Ez a képesség az akkumulátortechnológia fejlődésével csak javulni fog, arról nem is beszélve, hogy a használt és csökkent kapacitású akkumulátorok felhasználási ideje is meghosszabbítható, ha nem elektromos autókban üzemelnek, mert azokban már nem képesek a megfelelő hatótávolságot biztosítani. Eddig is akkumulátorhasználók voltunk, de a legnagyobb, amivel “együtt éltünk” általában, az a robbanómotoros autónk indítóakkumulátora volt. A közeljövő ígérete most az, hogy a háztartásunk és az autónk napi felhasználásához mérhető kapacitású akkumulátorok lesznek a pincéinkben, amelyeket a tetőkön lévő napelemek töltenek fel.

A gázzal működő tartalékerőművek rendszerének kiépülésével és a Paks II után további, még újabb technológiájú “rugalmasabb” atomerőművek építésével az energiafüggetlenség és a gazdasági hatékonyság olyan új szintje érhető el, amely a jelenlegi technológiai kilátások mellett már nem is a XXI. század, hanem a csodák nélküli XXII. század.

A miniszterelnök beszédének ezen részéből egy olyan technológiai jövő bontakozik ki, ami az emberek, családok, helyi közösségek érdeke, a magyar állam érdeke, a kisvállalkozások és a lokalitásba visszailleszkedni akaró középvállalatok érdeke, viszont bizonyosan nem érdeke a multinacionális tőke azon részének, amely egyáltalán nem figyel a helyi fenntarthatóságra.

Jellemző, hogy a beszéd ezen legperspektivikusabb része kapta a legkisebb visszhangot, bizonyítva azt a sajnos nagyon érvényes tételt a modern politikával kapcsolatban, hogy a valóság és a jövő nem számít, csak a pillanat uralása. Ha a háborúk, járványok és a liberális elitek patologikus világmegváltó erőszakossága nem zilálja szét a világot – ami sajnos benne van a jövőben a jelen trendek alapján –, akkor a következő öt–tíz évben több technológiai fejlesztés, új, ma még elképzelhetetlen és megjósolhatatlan technológia fog megjelenni az életünkben, mint az elmúlt 150 évben összesen. Egy kormányzatnak az a dolga, hogy felmérje és kihasználja ezt a jövőt, megtartva a nyelvünket, a kultúránkat, az országunkat, az életformánkat és minden embert, aki így és itt akar élni.

Vezető kép: Budapest, 2024. február 17. Orbán Viktor miniszterelnök évértékelő beszédét tartja a Várkert Bazárban 2024. február 17-én. Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd