Tekintettel a C-csoportban lévő két nagyágyúra, Hollandiára és Franciaországra, különös fontosságú volt a mai osztrák-lengyel párharc, hiszen ennek győztese még joggal reménykedhetett abban, hogy bejut a nyolcaddöntőbe. A meccs végén a helyzeteit jobban kihasználó Ausztria örülhetett, Lengyelországon ezúttal állócsillaguk, Lewandowski sem tudott segíteni.
Mind az osztrák, mind pedig a lengyel válogatott nagy reményekkel érkezett az Eb-re még annak ellenére is, hogy eléggé erős csoportba kerültek és már a kezdet kezdetén látszott, hogy továbbjutásuk szempontjából kulcsfontosságú lesz az egymás elleni csoportmeccs. Ennek megfelelően indult a találkozó, az iramra az első pillanattól fogva semmi panaszunk nem lehetett. A mérkőzés képe némi osztrák fölényt mutatott, ami hamar góllá is érett, egy pompás bal oldali beadás után Trauner bombaerős fejese a léc alá vágódott (1-0). Szczesny nem védhette a pontos fejest. A lengyeleket nem fogta meg a bekapott gól, továbbra is próbálkoztak és az első félóra végén Piatek lesipuskás góljával egyenlíteni is tudtak (1-1). A szünetig már nem változott az eredmény.
A második félidőre is nagy elánnal jöttek ki a csapatok, de inkább az osztrákok voltak kezdeményezőbbek. Mégis a lengyel táborban zúgott fel az ütemes vastaps, igaz, ez nem egy szépségdíjas gólnak szólt, hanem annak, hogy a lengyelek sérüléssel bajlódó klasszisa, Robert Lewandowski pályára lépett.
Érződött, hogy a lengyelek mindent egy lapra tesznek fel, akarják a győzelmet. Ennek ellenére az osztrákok tudtak újból vezetést szerezni, miután egy gyönyörű támadás végén Arnautovic átlépte a középre adott labdát és a mögötte érkező Baumgartner mintaszerűen gurított a bal alsóba (2-1). Lewandowskinak végül egyáltalán nem lett helyzete, az osztrákok viszont egy kontra után büntetőhöz jutottak, miután Szczesny kapus elgázolta a kitörő osztrák támadót. A tizenegyest a csapatkapitány Arnautovic magabiztosan értékesítette (3-1), ezzel minden kérdés eldőlt.
Ausztria már nem engedte ki a kezéből a győzelmet, amellyel komoly lépést tett a nyolcaddöntő felé. Lengyelországnak viszont az utolsó csoportmeccsén a végső sikerre is esélyes Franciaország ellen már egy győzelem sem biztos, hogy elég lesz a továbbjutáshoz.
Vezető kép: MTI/EPA/Robert Ghement
Tények
2024-06-22 at 22:04
NEM HISZEM,HOGY “SÓGOROK” NEKÜNK, AKIK HELYESELTÉK A AZ EU-S 200 MILLIÓ BÜNTETÉST!
CSAK A FAXXAL TESTVÉREK EZEK.
egresi istván jános ernő
2024-06-22 at 14:40
Kedves Moliere!
Nem történészi fejtegetésbe kezdtem, pusztán arra kívántam utalni, hogy milyen történelmi múlt miatt, milyen érzések kavarognak, nagyon sok lengyelben, mind az oroszokkal, mind a németekkel kapcsolatban.
Egyébként arra is utaltam, hogy a mindenkori lengyel politikai elit sem hibátlan (sőt), azonban azt gondolom, ettől még a közismert orosz-szovjet és porosz-német expanzió nem lesz elfogadható.
A Magyar Nemzet mértékadó, konzervatív lap, ha kritikát fogalmaz meg, a labdarúgásunkat illetően, az nem “ekézés”, az nem ennek az újságnak a stílusa.
Azzal egyetértek, ha – netalán – veszítenénk a skótok ellen, de hősies és becsületes küzdelemben, az a válogatottunk javára “írandó”, de – a skótok eddigi játékát nézve – nem tartom irreális elvárásnak azt, ha valaki, újságíró, vagy bárki, csak a győzelmünket tartja elfogadható eredménynek.
Szép estét, jó szurkolást kívánok!
moliere
2024-06-22 at 13:30
A magyar válogatottról meg csak annyit, hogy NEM csak a győzelem az elfogadható a skótok ellen, a becsületes és hősies küzdelem bármilyen eredmény mellett AZ!
Elég nagy szégyen, hogy nyuggertempóban, alattomos fúrkapiszka stílusban pont a Magyar Nemzeten lehet elég gyakran találkozni a válogatottat ekéző, Rossi bukására játszó írásokkal. A Magyar Nemzet sportrovata semmilyen labdarúgást érintő témában nem komolyan vehető, legfeljebb mint magyarellenes megnyilvánulás. Úgy mondjuk komoly, tekintettel a lap pozíciójára.
moliere
2024-06-22 at 13:19
egresi istván jános ernő
2024-06-22 at 11:41
Nem akarom fölöslegesen idegesíteni, de annyira zavarja a fülem (szemem) mindig, amikor Katyint írnak. Ha fonetikusan írjuk át (cirillből), akkor Katiny.
A felosztott Lengyelország ügyében minden szakértő szerint leginkább (vagy egyedül) felelőssé tehető ország: Lengyelország. Sajnos én sem tudok mást mondani: némi szakértelem birtokában (tört. egyetemi diploma).
A felosztott országrészek sorsa tekintetében úgy alakult a XIX. század, hogy a lengyelség zöme és a litvánok 100 százaléka orosz alattvaló lett. Csak a nagy lázadások leverése után indult meg az oroszok részéről komoly elnyomásnak tekinthető oroszosítási program, de hamvába halt. Az oroszokat a lengyel nemesség nagyobbik hányada hívta be az országba, a felosztás utolsó fázisában, a korszakalkotó, de totálisan oda akkor nem illő alkotmány miatti felháborodásában és tehetetlenségében.
A porosz részen volt inkább nagyobb elnyomás, és asszimiláció, mivel a lengyel lakosságból nagyon sokan német iparvidékekre költöztek, a helyükre meg német munkástelepeket sikerült létrehozni. Ott tényleg volt elnémetesítés is, de ezt az 1945 utáni események teljesen eltakarították (teljes népességcsere németről lengyelre).
Az osztrák részhez nem fűznék hozzá a megállapításaihoz, csak annyit, hogy a galíciai terület népességének zöme inkább rutén volt (mai kifejezéssel ukrán). A társadalmi-gazdasági elit pozícióiban pedig részarányához képest erős fölényben volt a zsidóság.
Az orosz területen (Lengyel Királyság, Nagyhercegség vagy Főkormányzóság, időben más és más) sok lengyel elnyomásként élte meg magát a helyzetet, hogy az oroszok basáskodnak felettük. Akiket mélyen lenéztek. 200 évvel korábban Pozsarszkij és Minyin az utolsó pillanatban mentették meg Oroszországot a lengyelektől. Nyilván élvezték az oroszok, hogy fordult a kocka, a lengyelek meg nem. Egyébként Lengyelország volt az Orosz Birodalom iparilag legfejlettebb része, Łódź látta el textillel a fél birodalmat (igaz, hogy ezt a bizniszt sem a lengyelek működtették, ki lehet találni, kik…). Ott volt a legmagasabb az ipari munkások aránya és a bérszínvonal. Finoman szólva nem rabszolgákként tartották a lengyeleket.
Az egész XIX. században elmondható, hogy egyébként nagyon rossz ritmusérzékkel lázadtak fel mindig a lengyelek az orosz uralom ellen. Mondhatni csak abban az évtizedben nem tették, amikor érdemesebb lett volna. Például 1849-ben, amikor mi is harcoltunk, és így könnyen buktunk az oroszok ellen. Vagy 1855 környékén, amikor ott volt a brit, a francia és a török haderő, az osztrák pedig nem állt ki a cár mellett. Mekkora hülyének kell lenni, hogy akkor lázadj fel, amikor a hatvanas években már semmilyen nemzetközi k örülmény ezt nem támogatja?
A függetlenség az ölükbe hullott 1918-ban, és lejjebb írtam, hogy Lenin ellen csak ránk számíthattak, és vehetjük úgy, hogy beleharaptak a segítő kézbe: lengyel-román szövetség (nem érdekel, hogy szovjetellenes antant nyomás alatt ésszerű döntés, innentől nincs bratanki. Közben ütötték verték a székelyeket. (Ja, ők nem bratanki…)
Sztálin, amikor 1945-ben harsogta Anglia és Amerika, hogy “a lengyelek ugyanazt kapják jutalmul, mint a magyarok büntetésként”, azaz hogy bevezetik náluk a kommunizmust, azt mondta erre, hogy “a lengyeleknél a kommunizmust?! a lengyelekre annyira illik a kommunizmus, mint tehénre a nyereg”.
És ennek szellemében egyáltalán nem azt kapták a lengyelek jutalmul, mint mi büntetésként. Nem volt lengyel Rákosi, Sztálin elvtárs legjobb lengyel tanítványa tényleg legjobb volt és tényleg lengyel.
Gomulka egyáltalán nem vitte túlzásba a sztálinizmust, állítsanak akármit a lengyelek (majd ha valami Rozensztejn lett volna a helytartó, azt megnézték volna! tekintettel a lengyelek 1939-1947 közötti “viszonyulására”).
Gomulka az ottani 56-ot leszerelte, mondhatni talán az egyik legokosabb lengyelként a történelmükben. Utána sem markáns utazási tilalom nem volt, az egyházat nem korrumpálták (vagy prostituálták), szigorúan véve még egypártrendszer sem volt, nem beszélve a kolhozosításról. Nem volt szovjet megszállás! A lengyelek nagy örömmel vettek részt a prágai tavasz leverésében, de érdekes módon nekik nem kell állandóan feszélyezni magukat emiatt. Ugyanúgy megnyerték a 20. századot, mint a cseh és szlovák nép, és ugyanúgy nyávognak, hogy ez nekik mennyire szörnyű volt.
Egyetlen százalékot sem lehet kapni háború ellenes programmal, retorikával, minden egyes politikai szereplő a jenki külügy seggében van, vagy éppen fizetési listán. Nem, ezt nem értem meg. Mindezt amellett, hogy az ukrán alázza, rúgja-köpi, és eltarttatja magát vele. Nagyon okos. Még nem jöttem rá, mi benne a ráció, de nagyon okos.
egresi istván jános ernő
2024-06-22 at 11:41
moliere, 2024-06-22 at 09:10:
Kedves Moliere!
Nem mindenben tudok egyet érteni veled:
Az egykori Lengyel Királyság három felosztása után, ahogyan a pánszlávizmus és az ortodoxia által dominált Orosz Birodalom kormányozta az uralma alá került lengyel és litván területeket, azt – hála Istennek – mi soha nem éltük át. (Azt csak halkan jegyzem meg, hogy ez a pánszlávizmus az első világháború és Trianon egyik fő-oka, amely ideológia – elsősorban a nagy-szerbek útján – a Magyar Királyságunk megbontására (is) irányult.)
A protestáns poroszokhoz került területeken sem volt más a helyzet, a Habsburgokhoz került, krakkói részt, szinte a “szabadság földjének” tartották.
1940-ben – csak Katyinban – a szovjetek 22-23 ezer lengyel hadifoglyot, részben tartalékos tisztet és főtisztet, végeztek ki.
(Az áldozatok számát nem illik mérlegelni, de halkan jegyzem meg azt is, hogy az 1849-es szabadságharcunk leverését követően, a Ferenc József részéről teljhatalommal felruházott Haynaunak a bíróságai kiszabta halálos ítéletek közül, valamivel többet, mint százötvenet hajtottak végre; ezt a megtorlást, joggal, nem tudjuk feledni.)
Távolról sem állítom azt, hogy akár a távoli időkben, akár a közelmúltban, a lengyelek politikájában nem találok “kivetni valókat”, de úgy gondolom, a teljes képhez a fentiek mindenképpen hozzátartóznak!
Szép hétvégét kívánok, jó szurkolást, hajrá magyarok, a skótok ellen csak a győzelem elfogadható, különben – ahogyan a Magyar Nemzetben írták – nincs keresnivalónk az EB-n.
khm
2024-06-22 at 09:21
Pláne azért sem,mert nem valami fehér a bőrük.
khm
2024-06-22 at 09:20
Nekem ezek nem sógorok!
moliere
2024-06-22 at 09:10
A lengyeleknek nem szurkoltam, csak annak, hogy egyenlítsenek, mert az lett volna nekünk a jó eredmény. A 32. percben kellett volna lefújni 😀
De hát aztán bebizonyosodott, hogy ha nem is a leggyengébb csapat (nép) a lengyel, de a leggyengébb elméjű mindenképpen.
Habár nekem a lengyelekkel nem mentális, hanem morális problémám van (amiről tanult barátom megjegyezte, hogy e kettő együtt jár…) Szerintem a “bratankik” SOHA a magyar történelemben nem segítettek nekünk, és hagyjuk a Bem “apót”, aki a legkatolikusabb nemzet megszentelt földjébe nem temethető…
Hanem secperc alatt elárultak minket, és ehhez még a tuskó sem kellett: bekampányolt Orbán ellen a kacsintszki, a morawjenki és a dudu is. Trianon súlya alatt voltunk olyan jó “bratankik”, hogy a szénné alázott, szétdarabolt, kifosztott ország adott egyedül segítséget a szovjet ellen a lengyelnek. Csak úgy mehetett át a vonat, hogy a román átengedte (antant utasításra). Ezt úgy meghálálták a lengyelek, hogy a győzelem után egyből szövetséget kötöttek…. a románokkal.
Aztán persze 39-ben a hű szövetséges nem segített, megint idemenekültek és nagy “bratankik” lettek.
Ez a nép – mérete okán – minket lekezel, lenéz, és ha a szükség úgy hozza, elárul. Nem úgy, mint az ebben profi románok, akik ilyenkor a p ofádba vigyorognak, és széttárják a kezüket, hogy “ti olyan okosak vagytok, biztos megoldjátok”, hanem a lengyel úgy árul el, hogy eljátssza, hogy te árultad el, mert te az orosszal barátkozol, és elárultad a “közös értékeket”.
Természetesen ők szenvedtek a legtöbbet a szovjet uralomtól (ők szenvedtek a legkevesebbet…), természetesen ők szenvedtek a legtöbbet a német uralomtól (ők úszták meg legkönnyebben a legtöbb zsidó elvitetését), és természetesen ők a leghűségesebb szövetségeseik az angolszász hatalmaknak (akik valószínűleg akár tucatnyi alkalommal is becsaphatják őket, beléjük törölhetik a lábukat, mert sajnos egy lengyelországnyi ésszel ezt nem lehet átlátni).
Így aztán a nekünk kedvező eredményt – mondjuk várható módon – nem tudták megszerezni, most már csak abba a nehéz helyzetbe tudtak hozni, hogy a franciáknak drukkoljak, hogy a négerlégió rendesen sámfázza ki Európa fő szarkeverő országát.
Fsanyec
2024-06-22 at 08:46
Miért kell sógornak nevezni ezeket a mocskos labancokat?
Sógor a fene
2024-06-21 at 22:38
Azok után, amit a Presse okádott a magyar csapatra még Magyarországra, menjenek a fenébe. Remélem, ha továbbjutnak is, hamar kiesnek. Pukkadjanak még.
Mr. Smith
2024-06-21 at 21:54
Hagyjuk már ezt a sógorozást! Nekünk ezek nem rokonok.
gyuricsibi
2024-06-21 at 21:18
Aztán mitől lettek sógorok? Csak nem a habsburg-gyarmatosítás évszázadai alatt?