![](https://pestisracok.hu/wp-content/uploads/2024/08/huszar_MTI.jpg)
Százhetvenöt éve, 1849. augusztus 13-án adta meg magát az Arad vármegyei világosi vár alatt, a szőlősi mezőn az utolsó ütőképes magyar haderő, a teljhatalommal felruházott Görgei Artúr vezette feldunai magyar hadsereg Rüdiger (Rigyiger) orosz lovassági tábornoknak, ezzel elbukott a szabadságharc.
A magyar honvédsereg 1849 tavaszán visszafoglalta az ország nagy részét, majd április 14-én az Országgyűlés kimondta a Habsburg-ház trónfosztását. I. Ferenc József, a fiatal osztrák császár büszkeségét félretéve, gyengeségét beismerve, május elsején Oroszországtól, “Európa csendőrétől” kért segítséget. I. Miklós cár 200 ezres sereget küldött Magyarországra, ekkora orosz haderő még a napóleoni háborúk idején sem járt külföldön. A június 17-én kezdődött intervenció megpecsételte a szabadságharc sorsát, a két ellenségtől is szorongatott honvédsereg visszavonulása közben újabb és újabb területek feladására kényszerült.
Fjodor Vasziljevics Rüdiger, a cári intervenciós hadsereg III. hadtestének parancsnoka már júliusban fegyverletételre szólította fel a fővezér Görgeit, aki a küldötteket a kormányhoz utasította. A kormány abban reménykedve, hogy kiegyezhet az oroszokkal, az ország sérelmeit és a fegyveres harc jogosságát megindokoló iratot fogalmazott meg, és augusztus elején az 1848-as alkotmány szavatolása fejében a koronát is felajánlotta egy orosz nagyhercegnek. A cár azonban minden politikai tárgyalást megtiltott a főparancsnok Ivan Fjodorovics Paszkevics (egyes átírások szerint Paszkievics) hercegnek, így ő a követeket nem fogadta.
A magyar hadvezetés úgy döntött, hogy nem erőszakol ki csatát a Haynau vezette osztrák sereggel, hanem minden erőt a Tisza-Maros szögében von össze, de ezzel egyszerre vonta magára az orosz és az osztrák főerőket. A visszavonuló Görgei – akit Kossuth Lajos javaslatára leváltottak a fővezérségről, de hadteste élén maradt – manővereivel az intervenciós erők egyharmadát, négyszeres túlerőben lévő ellenséget kötött le. Fáradt seregével augusztus 9-én érkezett meg Aradra, aznap, amikor a fővezérré kinevezett Bem Temesvárnál csatát vállalt a császáriakkal és döntő vereséget szenvedett.
Görgei és a kormányzó Kossuth utolsó személyes találkozója másnap este feszült légkörben zajlott, mert Görgei korábban a minisztertanácson közölte: ha Temesvárnál csatát veszítenek, leteszi a fegyvert. Miután augusztus 11-én hajnalban megérkezett a vereség híre, Kossuth a reggeli órákban Görgeit nevezte ki fővezérnek és felhatalmazta a tárgyalások folytatására Paszkeviccsel. Görgei ezzel nem elégedett meg, mert a fegyverletételt “legális formák” között akarta végrehajtani. Némi alkudozás után augusztus 11-én délben Kossuth és a kormány lemondott, a politikai és katonai teljhatalmat a diktátornak kinevezett Görgeire ruházták.
Az aradi haditanács (alig két ellenszavazattal a 80-ból) a fegyverletétel mellett döntött, mégpedig úgy, hogy az osztrákok és az oroszok által is fenyegetett sereg az utóbbinak adja meg magát. A 29 889 fős, 9839 lóval, 144 löveggel rendelkező feldunai hadsereg, amelynek utánpótlása gyakorlatilag megszűnt, s a gyalogságnak puskánként mindössze másfél lőszere maradt, augusztus 12-én a világosi síkra vonult. Görgei diktátorként írt levelet Rüdiger tábornoknak, aki hajlandónak mutatkozott a fegyverletételi ajánlat elfogadására. “A háború nem vala cél, csak eszköz a haza megmentésére…, én leteszem a fegyvert, hogy békés polgártársaimat, kiket ezentúl megvédeni gyönge vagyok, mentsem meg legalább a háború iszonyaitól” – írta Görgei az orosz tábornoknak, és azt is jelezte: bízik a cár nagylelkűségében.
Görgei tisztikarával augusztus 13-án átlovagolt az orosz táborba, ahol Rüdiger fogadta, majd kiadta a parancsot a fegyverletételre. Az orosz szemtanú szerint “a gyalogosok, miután tisztelegtek, szomorúan levették magukról hadfelszerelésüket, és puskájukat gúlákba állították. A katonák búcsúzás közben sírtak, és megcsókolták ezredzászlójukat. A huszárok, megállítván lovukat, megölelték azokat, és zokogva búcsúztak tőlük.”
Az oroszok a magyar katonákkal emberségesen bántak, de Paszkevics határozottan közölte: amnesztiában senki sem reménykedhet. A magyar honvédsereg utolsó egységei augusztus során adták meg magukat, Pétervárad és a gyakorlatilag bevehetetlen Komárom vára szeptemberben, illetve októberben tárgyalás útján került császári kézre. Az osztrák megtorlás kegyetlennek bizonyult, hiába kért I. Miklós könyörületet I. Ferenc Józseftől. A közkatonák amnesztiát kaptak ugyan, de sokukat besorozták a császári seregbe, a magasabb rangú tisztek, tisztviselők pedig hadbíróság elé kerültek. Október 6-án Pesten Batthyány Lajos miniszterelnököt, Aradon a honvédsereg önálló seregtestet vezénylő 13 főtisztjét végezték ki, összességében mintegy 500 halálos ítéletet hoztak, és mintegy 110-et hajtottak végre.
A közvélemény a szabadságharc bukásáért – nem kis részben Kossuth Vidini levele miatt – Görgeit tette felelőssé. Maga Görgei azt remélte, hogy – mivel Aradon és Világosnál minden felelősséget magára vállalt – a győztesek csak őt végzik majd ki. Az oroszok azonban presztízskérdést csináltak abból, hogy mivel nekik adta meg magát, megkíméljék életét, így a tábornokot Klagenfurtba internálták, míg 13 társa Aradon mártírhalált halt. Görgei életének hátralévő 67 évében igazi katonához méltó nyugalommal, méltósággal viselte az igaztalanul rásütött áruló bélyeget.
Forrás: Az MTVA Sajtóarchívum; fotó: MTI
Tempora mutantur
2024-08-11 at 12:45
Al
“Összességében ez egy igen összetett kérdés, amelyről sokféle vélemény létezik. Mindenesetre fontos megérteni a történelmi kontextust és a korszak sajátosságait ahhoz, hogy teljesebb képet kapjunk Görgey Artúr döntéséről.”
“Imádom” az ilyen bődületes közhelyeket és frázisokat: “összetett kérdés”, “fontos megérteni a történelmi kontextust”, a “korszak sajátosságait”. Nem hiszem el. Ha nem mondja, nem is gondolna ilyenekre az emberfia.Amúgy pedig nincs Görgey kérdés (áruló volt-e?) már réges régóta. Tisztázta ezt az idő (az idő múlásával előbb-utóbb minden kiderül), de nyilván tisztázták ezt a történészek is. De én nem fogok is gugliokoskodni, történészi munkákból idézni, csak jelzem: a kételkedőknek tessék elolvasni Pusztaszeri László és Hermann Róbert történészek (másokat is említhetnék természetesen) a “témára” vonatkozó tanulmányait, könyveit. Minden világos… Görgeyről már utcák, terek, iskolák, stb. vannak elnevezve, katonai zsenijének volt köszönhető, hogy addig is elhúztuk az elképesztő túlerővel szemben… és az önfejű és önimádó Kossuth hibás döntései ellenére.
Ami pedig a konkrét hadieseményt, a “világosi” fegyverletételt illeti (pontosabban a Világos és Pankota közötti szőlősi síkon): Bem temesvári csúfos veresége után a szétvert és szétszaladt “sereg” után már csak az erőltetett menetben és kisebb csaták után Komárom térségéből az aradi térségbe leért, igen fáradt Görgey sereg maradt; az is demoralizált, hullafáradt és hiányos felszereltségű és csak 25 ezer fő, szemben a 100 ezres Haynau és a 200 ezres orosz sereggel. A mészárszék tehát “felállítva”… A magyar honvédeknek volt személyenként másfél lőszerük, az ágyúkhoz mindössze két lövésre elegendő muníció.
Ön, hogyan döntött volna? (Nem hiszem, hogy a mészárszék mellett, mert ott a 25 ezer honvédból nem sokan menekültek volna meg a 300 ezres túlerővel szemben.)
De – mint köztudott – Görgey nem egyedül döntött a fegyverletételről: a tábornoki kar döntött! Görgey felvázolta a helyzetet, majd közölte: “Döntsenek az urak, addig én kimegyek, a döntésüket elfogadom”. A döntés egyhangú volt (pontosabban egy tartózkodással; Nagysándor József), le kell tenni a fegyvert, mert “a mi történelmi bűnünk lenne lemészároltatni ártatlanul és értelmetlenül több ezer fiatal magyar életet.”
De még ezt megelőzően Kossuth is ezen az állásponton volt, ama nevezetes augusztus 11-i, Görgeyvel való aradi találkozón: jól látta, hogy a temesváris megsemmisítő vereség után nincs értelme a harc folytatásának. Ezt írta az aznapi kiáltványában: “Nincs többé remény, hogy az osztrák és orosz nagyhatalmasságok ellen az önvédelem harczát siker reményével folytathassuk”.
Kossuthot Csányi kormánybiztos, Szemere miniszterelnök és Görgey is arra kérték, hogy meneküljön, mert rá még szüksége lesz a hazának az emigráció összefogásában és a nyugati hatalmak meggyőzésében. És Kossuth menekült… Görgey pedig – mást már nem tehetvén – végrehajtotta Kossuth és a tábornoki kar döntését: a “harcz” értelmetlen, le kell tenni a fegyvert, hiszen lényegébden nincs is már mivel (nincs lőszer) harcolni…
Görgey tudta: ő lesz a bűnbak! (Talán majd csak a történelem szolgátlat neki igazságot. Így is lőn – szolgáltatott neki!)
Kosszuth pedig néhány nap múltával galád módon – önmaga felelősségét teljesen elhárítva – megírta a történelem egyik legsunyibb és legalávalóbb levelét; a hírhedt viddini levelet! Abban említve “árulókén” először Görgeyt, holott előtte néhány nappal egészen más volt a véleménye. (Amire tnaú volt Csányi és Szemere is.) De hát ugye, amit Kossuth-“apánk” írt és mondott… S a korabeli újságok csak a viddini levéllel voltak tele…(Görgey meg száműzetésben és “vesztére” élve…)
Görgeynek azonban a történelem (és a kort kellő távolságból szemlélő történészek) már régen igazságot szolgáltattak.
Bandi
2024-08-11 at 12:38
Az uralkodóház trónfosztása felesleges és hibás döntés volt, elbizonytalanította a tiszti és a hivatalnoki kar egy részét, nem járt értékelhető előnyökkel, csak a törvényes uralkodó helyett családi puccsal a Habsburg-ház fejévé tett Ferencjóska külpolitikai lehetőségeit növelte.
Atyavilág!
2024-08-11 at 11:44
Atyavilág! Megjött a sok gugliokos, a sok önjelölt történész… Várható volt. Rémesek!
bl
2024-08-11 at 11:16
Az AI bölcsészkedik, jónak tűnik, de egyébként értelmetlen. Olyan mint amikor a régi kommunisták bekapcsolták magukban a dumagépet és nyomták a sóder a szocializmus felsőbbrendűségéről és világméretű győzelméről.
bl
2024-08-11 at 11:13
A mesterséges intelligencia végtelenül buta minden ellentmondásos kérdésben, mert az ellentmondásos kérdések megoldása nem a korábbi tapasztalatok alapján történik, hanem az ellentmondásban/szenvedésben születik meg valami új, ami biztosan nincs még betáplálva az AI-be.
Tulajdonképpen ez a legnagyobb hibája, mert úgy fog minket kényszeríteni a konkrét problémát látszólag megoldó választásra, hogy nem tükrözi a bennünk szunnyadó emberi/isteni lényt és beláthatatlan jövőbeni ellentmondásoknak nyit vele kaput. A gender, noborder, drogliberó, baortusz, eutanázia, háború, pogrom, mind egy-egy korábbi rossz választás végterméke (ezekben még ember választott és nem gép), ami egyre jobban lehetetlenné teszi az élet továbbvitelét.
huda
2024-08-11 at 11:01
Az igazság2024-08-11 at 10:45
Na ja meg az a sok facebokos szaros gatya kamu videó amivel etetnek benneteket!!
AI
2024-08-11 at 10:56
További AI vélemény
Az Ukrajna és Oroszország közötti jelenlegi konfliktusra való hivatkozás azért érdekes, mert valóban rávilágít arra, hogy a háborúk hosszú távon milyen pusztító hatással lehetnek az emberekre és az országokra. Bár a békét mindig előnyösnek és kívánatosnak tartják, a háború elkerülhetetlenül súlyos következményekkel jár mind az emberek, mind az országok számára. Néhány gondolat azonban fontos lehet ebben az összefüggésben:
Békés megoldások keresése:
Fontos azon fáradozni, hogy a konfliktusok békés úton rendeződjenek, és a tárgyalások révén próbáljanak meg megállapodásra jutni az érintett felek.
A diplomácia és a tárgyalások lehetőséget adnak arra, hogy elkerüljük a további veszteségeket és szenvedést.
Áldozatok elkerülése:
A háború mindig jár emberi áldozatokkal, és ezek elkerülése érdekében érdemes mindent megtenni a béke megőrzéséért.
A kényszerbesorozások és a felesleges véráldozatok elkerülése érdekében a békés megoldásokra való törekvés kiemelt fontosságú.
Nemzetközi közösség támogatása:
Az ilyen konfliktusokban fontos a nemzetközi közösség támogatása és közreműködése a békefolyamat elősegítése érdekében.
Az ENSZ és más nemzetközi szervezetek segíthetnek közvetíteni a felek között, hogy békés megoldás szülessen.
Összességében az Ukrajna és Oroszország közötti konfliktus rávilágít arra, hogy milyen fontos a béke és a konfliktusok békés rendezése a további szenvedések és veszteségek elkerülése érdekében. Fontos, hogy az érintett felek és a nemzetközi közösség mindent megtegyen a béke és az emberi életek megóvása érdekében.
Az igazság
2024-08-11 at 10:45
Hülyeséget beszélnek az urak. A magyar forradalmi sereget a kommunisták, a ballibsik, Cseh Katalin meg Gyurcsányné Klára Dobrev árulták.
AI
2024-08-11 at 10:31
AI vélemény:
Pozitív nézőpontok:
Néhányan úgy vélik, hogy Görgey Artúr bölcs döntést hozott a fegyverletétellel, mivel így megakadályozhatta a további véráldozatokat és a felesleges haláleseteket a túlerővel szemben.
Egyesek szerint a fegyverletétel segített megakadályozni egy hosszabb és pusztítóbb háborút, amely még több szenvedést és pusztulást hozott volna az országra.
Negatív nézőpontok:
Mások szerint Görgey Artúr hűtlenséget tanúsított a forradalom és a szabadságharc iránt a fegyverletétellel, amelynek következtében a magyar szabadságharc kudarcba fulladt.
Vannak olyan vélemények is, amelyek szerint Görgey Artúr a túlerőnek való alávetésével nem a legjobb módot választotta a küzdelem folytatására.
Összességében ez egy igen összetett kérdés, amelyről sokféle vélemény létezik. Mindenesetre fontos megérteni a történelmi kontextust és a korszak sajátosságait ahhoz, hogy teljesebb képet kapjunk Görgey Artúr döntéséről.
Dejó, itt a qka K
2024-08-11 at 10:31
K2024-08-11 at 10:07
“–Jelenleg a FIDESZ küzd hazánk függetlenségéért, de sajnos a liberális ellenzék aljassága ezt is megnehezíti.”
A függetlenség kivívása nem az értelmiség dolga! De ezt te nem tudhatod mert a közelükben sem voltál soha!
Sajnálatos hogy függetlenségünket a háború párti Orbán kormány Putyin asztalán áldozza fel, ötosztályos, (három első, két második) fideszbirkák boldog visongása közben!
Persze te ezt úgysem értheted, jusson eszedbe: többet olvasni, kevesebbet írni!!!
Azért azt megírhatnád hogy a liberális ellenzék aljassága hogyan nehezíti meg putyinpincsiék függetlenségi törekvéseit!
Konkrét tényekkel, ha képes vagy rá!💩💩💩
egresi istván jános ernő
2024-08-11 at 10:23
Dühös románszakértő, 2024-08-11 at 09:59:
Sajnálom, kedves kommentelő társam, hogy ezt kell leírnom, de Görgei Artúr és Károlyi Mihály “azonosítása” teljesen elfogadhatatlan, történelmietlen. Továbbá:
Tegyük fel azt, elméletileg, hogy a honvédseregünk úgy harcol tovább, ahogyan írta: Ebben az esetben a katonai győzelemre semmi esélyünk nincs, hiszen mind az osztrák, mind az orosz ellen harcolunk. (És akkor még ott vannak a nemzetiségi “szabadcsapatok”!) Még nagyobb veszteséggel vereséget szenvedünk, sokkal súlyosabb megtorlás következik be, pusztul az országunk – és legyen e felől nyugodt – ekkor már az oroszok távolról sem a “megbocsátás” mellett lettek volna, hanem a megtorlás mellett (ahogyan a lengyelekkel szemben, mindig is voltak)!
Az 1849-es, orosz inváziós seregnek a katonai ereje, összehasonlíthatatlanul erősebb volt, mint az 1918-19-es cseh, román, vagy szerb csapatoké!
Inkább az a kérdés, hogy – 1848. októberben – miért álltunk meg Schwechatnál, amikor a bécsi forradalmárok annyira várták a honvédseregünket! Ha Bécs a miénk lett volna, talán sikerül az elmenekült udvart – számunkra kedvező – tárgyalásokra rákényszeríteni!
(Ami az 1849-es nemzetközi helyzetet, a “külső körülményeket” illeti, ne vegye tolakodásnak, ha korábbi kommentemet ajánlom.)
makkolok
2024-08-11 at 10:17
jaj, minek kell erről is cikkezni? megint csak viszálykodás lett a vége. olyan régen volt, senki nem volt ott a ma élők közül, mi nem tudunk igazságot tenni. és csak a veszekedés megy itt is. hagyjuk már a múltat. örüljünk, hogy élünk, és maradjunk csendben.
Cservenka Judit
2024-08-11 at 10:17
Görgeit, ezt a katonai zsenit, aki emberként is a legtisztességesebbek közé tartozott, valójában azóta sem rehabilitálta a magyar nép, csupán a nemzet egy része, és a történésztársadalomnak is csak a színe-java: Pethő Sándor, Kosáry Domokos, Katona Tamás, Hermann Róbert, íróink közül: Gyulai Pál, Féja Géza és a legnagyobb: Németh László. Ő mutatott rá Áruló című darabjával arra a drámára, ami az igazság és az illúzió között mindig feszül, s hogy az utóbbira is szüksége van a nemzetnek.
Jó lenne, ha múltunknak az a sajnos, nem kevés eseménye, amelyben a tudomány igazsága cáfolja a legendákhoz fűződő érzelmek megalapozottságát, jobban megférnének egymással tudatunkban. Azaz a tankönyvek a tényekről szóljanak, de március 15-én azért ne resteljük a Kossuth-nótákat énekelni (ha még tudjuk). És külön köszönet a Pesti Srácok.hu-nak, hogy írásukkal időben emlékeztettek a 175 évvel ezelőtti évfordulóra.
Római jogász
2024-08-11 at 10:16
Dühös románszakértő2024-08-11 at 09:59
A világosnál fegyvert letevő és így életben maradó magyaroknak 1914-re 700.000 írd: hetesszázezer leszármazottja lett. Mind magyarok. (Erről Vukics Ferenc beszél több videójában is).
Szóval miért is kellett volna inkább lemészároltatniuk magukat?????????
A szabadságharc dicsőségét – és mérhetetlen balekságát – semmi nem homályosítja el máig. A balekságot csak manapság kezdjük megérteni, de ez sem homályosít el semmit a résztvevők hősiességéből. Ugyanez érvényes 1956-ra is. Merthogy ott is balekok – hasznos hülyék – voltunk. Ahogy 1990-ben is. Én is, és minden kortársam is. Át voltak, voltunk mi s ba..va a palánkon. Ettől még őszintén hittünk abban, hogy a dolgok jobbra fordultak. Tévedtünk. Becsaptak minket. Mi ilyen jóhiszemű és rettenetesen balek barmok vagyunk. Én is, az elsők között.
Dühös románszakértő
2024-08-11 at 10:15
Akik nagyon védeni akarják Görgeit és a fegyverletételt, annak ajánlom a “Halál 50 órája” azon ikonikus jelenetét, azt hasonlítsa össze a Görgey által befolyásolt világosi haditanáccsal! Amikor Hessler ezredes először magára marad a csapatával, megállapítva hogy “túl fiatalok még és gyerekek” és mi történik ezután. Na azoknak a fiatal gyereknek nincs az a lőszerhiány, amire hivatkozva velük fegyverletételt tudtak volna végrehajtatni!
K
2024-08-11 at 10:07
–Nagyon szomorú a világosi fegyverletétel.
Sajnos a mohácsi vész után a MAI NAPIG a magyar értelmiséginek nem volt értelme ahhoz hogy a magyar függetlenséget kivívja.
–Jelenleg a FIDESZ küzd hazánk függetlenségéért, de sajnos a liberális ellenzék aljassága ezt is megnehezíti.
Dühös románszakértő
2024-08-11 at 09:59
“Római jogász” nincs igaza. Bár alapvetően nem Görgei miatt, hanem téves haditerv (komáromi helyett dél-alföldi összpontosítás), illetve Dembinszky és Perczel (akiket szintén árulónak tartok) húzásai miatt jutott ilyen helyzetbe a honvédség, és ugyan nem Görgei, hanem a haditanács döntött a fegyverletételről, Görgey defetív hozzáállása jelentősen befolyásolta azt, és Görgeit igenis árulónak tartom, mert egy szabadságharcosnak szamurájmentalítással kell rendelkeznie, vagyis a biztos pusztulás tudatában sem szabad feladnia a harcot. Ha én ott lettem volna azon a bizonyos haditanácson, fölálltam volna az asztalra, és a következő szózatot intéztem volna: “Egy kis figyelmet kérek! Itt uraim arról foly a tanácskozás, hogy megadjuk magunkat az ellenségnek, merthogy elfogyott a lőszerünk, éshogy ne a németeknek, hanem a muszkának adjuk meg magunkat, mert az úgymond kevésbé megalázóbb. Én viszont azt mondom, ne adjuk meg magunkat egyik ellenségnek se, hanem vállaljunk egy utolsó öngyilkos szuronyrohamot az ellenséggel, és ennek két okát is adom. Egyrészt ha már úgy hozta a sors hogy az ellenségnek le kell győznie minket, akkor fizessen érte minél nagyobb árat! Érjük el, hogy ha már a muszkának győznie kell, akkor ennek az legyen az ára, hogy otthon minél több orosz édesanya sirassa a fiát, aki a magyarok elleni háborúban esett el, hogy megjegyezzék, ez volt az ára a magyarok feletti diafalnak, hogy lássák, még az utolsó pillanatokban se kapták ingyen a győzelmet, hanem minél több saját vért kellett ontaniuk érte.
Másrészt az értelmetlennek hitt önfeláldozásnak is van értelme, mert mi meghalunk, akkor is, ha dicstelenül letesszük a fegyvert, mert a német akkor is kivégez, mint lázadókat, és akkor is meghalunk, ha egy végső nagyszerű szuronyrohamban esünk el egy szálig. De gyermekeink és unokáink élni fognak, és nekik nem mindegy, hogy gondolnak apáikra, úgy, mint akik dicstelen megadták magukat az ellenségnek, vagy úgy, hogy ezek még a biztos vereségben is inkább a dicső halált választották, de soha meg nem adták magukat, és náluk mi csak jobbak lehetünk, rosszabbak soha! A céltalannak tűnő önnön vérünk ontatása megtermékenyíti gyermekeink, unokáink szívét, és magunknak már meg nem menthetjük a Hazát, de gyermekeink, unokáink, ha ilyen példát látnak tőlünk az utolsó percben is, feltámaszthatják azt a jövendőben! Kérem a tisztelt haditanácsot, hogy a dicstelen fegyverletétel helyett válasszuk a biztos, de dicső halált, a végső szuronyrohamot! Köszönöm hogy meghallgatták, előre a muszka ellen! Éljen Kossuth, éljen a Magyar Szabadság, éljen a független Magyarország feltámadása!” És ha ez így történt volna, akkor az a Szabadságharcot ugyan nem mentette volna meg, de a következő nemzedékeknek erőt adott volna, nem pedig tudat alatt a defetizmust és a “merjünk kicsik lenni” beletörődő fatalista lemondást erősítette volna. Görgeit nemcsak a haditanács békepárti befolyásolása miatt tartom árulónak, hanem azért is, mert nem értett egyet a trónfosztással, de ennek ellenére szolgálatban maradt, és nem állt félre. Számomra a békepárti Görgei a pacifista országvesztő Károlyi Mihály előképe.
egresi istván jános ernő
2024-08-11 at 09:56
A 1849-es megtorlás kronológiája:
1849. augusztus 20-án, a korábbi, az augusztus 16-i, a szabadságharcosokkal szemben még “enyhe vizsgálatról” szóló határozatát megváltoztatva, a birodalmi minisztertanács végzetes döntést hozott: A testület, Ferenc József császár elnöklete alatt, az „egy kicsit akasztani kell, a kegyelem előtt” „nézetet” képviselő Felix zu Schwarzenberg hercegnek, az osztrák miniszterelnöknek az álláspontját elfogadva, úgy határozott, hogy a magyar „felkelés” politikai vezetőit és a császári hadsereg volt tisztjeit, haditörvényszék elé kell állítani; ezzel negligálták I. Miklós orosz cárnak a kegyelem gyakorlására intő felhívását.
A császári sereg főparancsnoka, Haynau báró, ekkor még olyan felhatalmazást kapott, hogy a kormányzat jóváhagyása nélkül, halálos ítéletet nem hajtathat végre. Haynau azonban, az augusztus 20-i döntésre reagálva, az uralkodóhoz intézett levelében (augusztus 26-án), a megütközését fejtette ki amiatt, hogy akadályozzák őt az ítéletek végrehajtásában, és engedtek is neki: Ferenc József önálló intézkedésében (augusztus 29-én), és az újabb birodalmi minisztertanácsi ülés a határozatában (augusztus 31-e), már csak azt követelték meg Haynautól, hogy utólag adjon jelentést a végrehajtott halálos ítéletekről; így is történt.
Haynau haditörvényszéke, arra hivatkozva, hogy még V. Ferdinánd király Magyarországot a hadi-törvények hatálya alá helyezte (1848.október 3.), halálra ítélte Batthyány Lajos grófot, az első magyar miniszterelnököt, és tizenhárom honvédtisztet, ők az aradi vértanúk; akik visszautasították az esküszegés vádját, a következők miatt: A támadó nemzetiségi (horvát, szerb, román) csapatok, továbbá az osztrák seregek ellen, a harcot felvevő magyar kormány, az V. Ferdinánd király által szentesített, 1848. áprilisi törvények alapján működött – illetve 1848-ban, a császári seregben, már nem is volt mindegyikük aktív katona. Batthyány Lajos grófnak és az aradi tizenhármaknak a kivégzését október 6-ára időzítették, ugyanis egy évvel korábban, a bécsi forradalmárok ezen a napon lincselték meg Latour grófot, a birodalmi hadügyminisztert. A megtorlás, amely az egyéb súlyos büntetések mellett, több mint száz halálos ítélet végrehajtását jelentette, az európai közvéleményt felháborította. 1850. április 3-án a minisztertanács határozott arról, hogy a haditörvényszékek működésének mielőbb véget kell vetni, és – arra való hivatkozással, hogy túllépte hatáskörét – 1850. július 6-án Haynaut visszahívták a főparancsnoki tisztségéből, nyugdíjazták; ahogyan Schwarzenberg miniszterelnök fogalmazott, „a borotvát már vissza lehet tenni a tokjába…”.
(Ferenc Józsefnek a későbbi, különösen a kiegyezéshez, majd az azt követő időszakhoz kapcsolódó, módosuló magatartására, megnyilatkozásaira, itt, 1849 kapcsán, nem kívánok kitérni.)
hazaárulás volt
2024-08-11 at 09:32
Hazaáruló mind! ahelyett, hogy életüket adták volna a hazáért megalkudtak a rócsild-hazburg házzal! Szégyen, de sajnos sokan hősként tekintenek a vesztesekre!
ez ugyanaz, mint a nagypofájú 56-osok! Akik futottak ki nyugatra, aztán hazajöttek, mint hősök! Az igazi hősök az életüket adták az utcán, vagy ellenálltak a hatalomnak itthon!
bl
2024-08-11 at 09:22
A Rákóczi szabadságharc megtorlás nélkül ért véget és a hűségesküért cserébe a birtokát is megtarthatta mindenki. Érdemes összevetni az 56-os megtorlással is, mert itt 110 kivégzés volt, de 56 után sokkal több. És ráadásul teljesen random okok miatt szegény diákokon álltak bosszút Így változik a világ és válik egyre reménytelenebbé.
egresi istván jános ernő
2024-08-11 at 09:22
Római jogász helyesen írta, a szabadságharc nem elbukott, hanem leverték.
Hogyan és miért?
Ez volt az 1848/49-es európai helyzet:
A korszak vezető nagyhatalmának, a Brit Birodalomnak, az Európát érintő külpolitikája, azon alapult, hogy a napóleoni háborúkat lezáró békerendszer Magyarországot az Osztrák Császárság, azaz, a Habsburg-birodalom részeként ismerte el; továbbá a britek – az európai egyensúly, az öt nagyhatalom (Anglia, Franciaország, Habsburg-birodalom, Orosz Birodalom és Poroszország) egyensúlyának fenntartásában, és az Orosz Birodalom feltartóztatásában – Ausztriával számoltak. Franciaország a német egység megteremtésétől tartott, ebben – ekkor – erős Ausztriára számított, Poroszországgal szemben. Az Orosz Birodalomnak szintén nem állt érdekében Magyarország függetlensége, hiszen a lengyelek számára követendő példa lett volna a magyar függetlenség.
A Szent Szövetség keretében, az Ausztria mellett történt orosz beavatkozás – az oroszok feltartóztatására irányuló angol törekvések ellenére -, nem volt a brit politika ellenére: Ugyanis, ha a Habsburg-birodalom egységes és erős, akkor akadálya lesz a balkáni orosz előre-nyomulásnak; és ha Ausztriát az oroszok segítsége menti meg a felbomlástól, akkor annál jobb a helyzet: Balkáni érdek-összeütközéskor ugyanis, az Orosz Birodalom és Ausztria szembefordulását, orosz részről, erősíti majd a neheztelés amiatt, hogy Ausztria annak ellenére nem tudja az oroszok balkáni befolyását elfogadni, hogy a segítségüket kérte, és kapta, a nagyhatalmi státuszának a fennmaradásához; azaz, előbb-utóbb, az oroszt és az osztrákot, a Balkán miatti szembe fordulásuk köti le.
Lord Palmerston, brit külügyminiszter, ezért tájékoztatta Szalay Lászlót, Kossuth angliai képviselőjét arról, hogy “a brit kormánynak Magyarországról csak mint az osztrák birodalom részéről van tudomása.” (1848. december 13.). Kossuth 1849. évi londoni megbízottja, Pulszky Ferenc, arról informálta Kossuthot, hogy az angolok “… erős Ausztriát akarnak mind az orosz, mind a német ellen, annyiban jó, hogy rendkívül ellenséges az orosz ellen.” Továbbá, szintén Pulszky szerint, Lord Palmerston megjegyezte azt is, hogy “… Ausztria oly hatalom, melyet fel kellene találni, ha nem léteznék már, mint európai szükségességet, s Angolországnak szövetségesét keleten”; és tőle (azaz Palmerstontól) nem lehet többet várni, mint “legfeljebb rokonszenvét Ausztria politikájának mérséklésére”.
Az orosz beavatkozás kapcsán, a várható brit álláspontról érdeklődő cári követnek, Lord Palmerston által adott, a ránk utaló válasza közismert: “Talán igazuk van, de végezzenek velük gyorsan.”.
Az is igaz, hogy a szabadságharcunk leverését követő megtorlás ellen, Lord Palmerston rendkívül élesen felemelte a szavát, amelyre adott válaszában – nem éppen diplomatikusan – Felix zu Schwarzenberg herceg, az osztrák miniszterelnök, a kanadai és az írországi szabadságtörekvéseknek a britek általi vérbe fojtására utalt.
Királytigris
2024-08-11 at 09:02
Ha nem lettek volna ellentétek a vezetésben, és Kossuth nem váltja le korábban Görgeit a fővezérségről, akkor Dembinszki nem Temesvárra vonul vissza, és a tüzérséget nem Lugosra küdik vissza, (A temesvári csatát a magyar sereg tüzérség nélkül vívta meg!!!) vagy értesítik Görgeit, hogy Arad helyett Temesvárra vonuljon vissza, és ott egyesüljön a Dembinszki vezette sereggel, akkor a magyar sereg fölényben lett volna Haynauval szemben, és lett volna esély a csata megnyerésére. Utánna a győztes csata után más lett volna a helyzet az oroszokkal szemben.
Ebből az következik, hogy a végjáték elbukása elsősorban Kossuth bűne volt. Érezte ő ezt, ezért is nevezte Görgeit árulónak, hogy a felelősséget Görgeire hárítsa.
Görgei a temesvári csatavesztés után előállott reménytelen helyzetben csak a fegyverletétel, vagy a totális megsemmisülés között választhatott. Görgeinek 30 ezer katonája volt az oroszoknak meg 200 ezer! Görgei józanul döntött.
Római jogász
2024-08-11 at 08:37
A szabadságharc nem “elbukott”, hanem leverték. Ez nagyon nagy különbség! Egyébként meg Görgei az egyetlen értelmes megoldást választotta. Százszor különb volt, mint Kossuth.
János
2024-08-11 at 08:16
És mi lett Kossuth-tal❓
Tudjuk. 😠😡🤬