Mindig bűzlöttek Gyurcsány Ferenc evangéliumi szónoklatai, a baloldal hordóprófétája rendre oktat minket vallásról, keresztény erkölcsről, most azonban a kommunista manifesztó újragondolásával kikelt az „ocsmány politikai katolicizmus, a klerikalizmussal” szemben. Rákosi Mátyás elégedetten simít végig egy búzakalászt.
A katolicizmus, ha tetszik, ha nem, legalább a VII. századtól kezdve politikai, tekintve, hogy fizikai államalakulattal rendelkező entitás. Ráadásul mint az európai jogi-kulturális szövet alapja, a katolicizmus alapjaiban határozta meg Európa politikai profilját, s mint azt egy korábbi cikkemben már kifejtettem, meghatározza azt a mai napig, akár tetszik ez a baloldali világjobbítóknak, akár nem. innentől kezdve önmagában az egyház politikai szerepvállalásának jogos mivoltának megkérdőjelezése is értelmét veszti.
Egy egészen másik dimenzióból tekintve a kereszténység, s benne a katolicizmus, emberek millióinak szoros hit- és társasági közössége, egy olyan igazodási pont, amely a család szentségére építve, a társadalom alapkövének számító családközösségeket szervezi egy (akár politikai) szinttel magasabban. Nem meglepő hát, hogy a társadalmi kötelékrendszereket gordiuszi csomónak látó, s azt átvágni kívánó kommunisták szellemi örökösei a mai napig a társadalom alapvető építőköveinek esküdt ellenségeiként lépnek fel.
Gyurcsány Ferenc ráadásul ezt a tevékenységet az elmúlt években egyel magasabb szintre emelte, verses tanmesékben próbált (ex-?) ateista, (ex-?) kommunistaként kioktatni mindenkit kereszténységből, keresztényi etikából. Végül azért csak kimutatta a foga fehérjét Gyurcsány is. Most ugyanis Bese Gergő (volt) atya ügyével rúgott Magyar Péterbe, de főleg a keresztény közösségbe. a DK elnöke szerint ugyanis
(Magyar Péter) nem hajlandó állást foglalni a kormány gyalázatos genderezésével szemben, ezekben a napokban pedig meg se nyikkan Bese plébános botrányával kapcsolatban. Ez utóbbi persze nem egy pap, hanem a NER, a vele összenőtt katolikus egyház, végső soron a politikai katolicizmus, a klerikalizmus ocsmányságáról szól.
Tehát a (politikai) katolicizmus ocsmány, és fojtogató klerikalizmussal kell felvenni a harcot. Éppen úgy, mint a negyvenes évek végén.
Fotó: MTI/Purger Tamás
Facebook
Twitter
YouTube
RSS