Ficsúr a gáton

Óriási árvíz közeledik, valóban mindenhol ember kell a gátra. Ilyenkor, minden alkalommal csak úgy tódulnak a politikusok, segítenek a védekezésben. Persze, mindig van ebben valamennyi pozőrség is, de legalább példát mutatnak és arra ösztökélik az embereket, hogy a közösség erejével szálljanak szembe a vésszel, mindenkinek van helye a munkában és szerepe a védekezésben. A vész esetén tényleg mindegy, hogy ki milyen pártban politizál, meg kell állítani a vizet, így a politikai felhangot is elnézi az ember, mert üzenet ez minden magyar embernek, hogy össze kell fogni. Gyurcsánytól kezdve a Mi Hazánkig, az ellenzéki és kormánypárti politikusok közül nagyon sokan pakolnak homokzsákokat, lapátolnak és persze posztolnak a közösségi oldalakon. Megint Magyar Péter bontotta meg a sort, mert még ezt is kirívóan gusztustalan módon kezelve szólogatott be mindenkinek. Ilyen vészterhes időben elnéztük volna neki, ha megy az önsztárolás, de amit a strasbourgi meghallgatással kapcsolatban, a fennhéjázó beszólogatással és a kicsavart tagokkal tartott vadiúj lapáttal művelt, az annyira gyomorforgató, mint amit sajnos eddig megszokhattunk tőle. Ilyen egy ficsúr a gáton, aki semmihez sem ért, és még lapátolni sem tud.

Őszintén mondom, várva az utóbbi idők egyik legkeményebb árvizének levonulását, semmi pikírt írást nem szerettem volna elkövetni, ez valóban olyan probléma, ami nemzeti összefogást kíván, ahol mindegy, hogy ki, milyen párt tagja, vagy politikusa, nekik és a magyar embereknek közösen kell átvészelni ezt a helyzetet. A vizet visszafújni képes Karácsony Gergely, a teherautót fél kézzel visszalökő Gyurcsány Ferenc sem ihletett meg, talán még a Karanténvlogba sem teszem a díszes csapatot, mert ez most nem erről szól, ezzel nem viccelünk. A közös védekezés fontos üzenet a fotelből nagyokat mondóknak is, hiszen most valóban legény kell a gátra. De persze a gáton csak vadiúj lapáttal érdemes megvillanni, amire sár, föld, kosz, de még föld sem tapad. Magyar Péternek ez sikerült, és ez a pozőrség kenterbe veri Gyurcsány teherautós történetét, émelygést és rosszullétet vált ki minden jó érzésű emberből, főleg, ha meghallgatja a pöffeszkedő üzeneteket is.

Magyar Péter elszállt. Nem először, de megint magától. Természetesen a rajongó agymosottak csak újabb zseniális pillanatokat látnak, és talán még tapsolnak is, hogy a szokott kétszázezres fehér cipő helyett menő gumicsizma feszül a messiásuk lábára, a tuti dzseki alatt pedig a gyúrás utáni lazulós lapátolás szálkásítja tovább az Embert. Nem írnék ilyeneket, ha a sár nélküli lapát gazdája nem üzenne óránként valami olyasmit a világba, hogy tulajdonképpen rajta múlik itt minden, valamint nem utasítana minden kormánypárti politikust arra, hogy mit csináljon, vagy mit kellene csinálni. Ha a miniszterelnök döntést hoz, Magyar Péter egyből jelentkezik, hogy az ő utasítását hajtotta végre. Eközben többen már a megváltói oldalra is posztoltak, hogy fél óra pózolás után Magyarék már léptek az árvízvédelmi helyszínekről. Már önmagában ez gyomorforgató, de az igazi gond az a pökhendi, “ki ha én nem” hozzáállás, az az agresszív retorika, amit ez az ember a magyarok felé kürtöl.

Magyar már most píár miniszterelnöknek érzi magát és ehhez méri saját teljesítményét, ő már parancsokat oszt az egész nemzetnek, arról beszél, hogy most össze kell fogni, nem szabad megbélyegezni a másikat, majd ellentétet szít, megosztja az embereket és megbélyegez másokat. De tudjuk, ha ő lenne a miniszterelnök, a Duna nem is mert volna lefele folyni, sőt még az esőfelhők is kikerültek volna bennünket, a nyári aszálykor ellenben megfelelő mennyiség hullott volna a földekre. A szomorú az, hogy egy igen jelentős réteg még ezeket az ostobaságokat is elhinné Magyarnak, aki ettől a hozzáállástól egyre bátrabb és egyre arcátlanabb.

Mert ilyenkor a honvédségbe is beleáll a marketinggátas lapátkirály, mert ő nem földet lapátol a zsákokba, hanem árkokat ás még mélyebbre, mindezt egyetlen okból kifolyólag: SAJÁT MAGA miatt. Nincs ennek semmilyen más célja, csak az, hogy amikor Magyar Péter reggel felkel és belenéz a tükörbe, megint azt mondhassa, hogy “imádlak, Peti”. Megint rólad szólnak a hírek, és megint neked van a legmenőbb lapátod, a dzsekiről és a gumicsizmáról nem is beszélve. Mert árvíz ellen ez kell, semmi más.