Pesti Srácok

Ficsúr a gáton

Ficsúr a gáton

Óriási árvíz közeledik, valóban mindenhol ember kell a gátra. Ilyenkor, minden alkalommal csak úgy tódulnak a politikusok, segítenek a védekezésben. Persze, mindig van ebben valamennyi pozőrség is, de legalább példát mutatnak és arra ösztökélik az embereket, hogy a közösség erejével szálljanak szembe a vésszel, mindenkinek van helye a munkában és szerepe a védekezésben. A vész esetén tényleg mindegy, hogy ki milyen pártban politizál, meg kell állítani a vizet, így a politikai felhangot is elnézi az ember, mert üzenet ez minden magyar embernek, hogy össze kell fogni. Gyurcsánytól kezdve a Mi Hazánkig, az ellenzéki és kormánypárti politikusok közül nagyon sokan pakolnak homokzsákokat, lapátolnak és persze posztolnak a közösségi oldalakon. Megint Magyar Péter bontotta meg a sort, mert még ezt is kirívóan gusztustalan módon kezelve szólogatott be mindenkinek. Ilyen vészterhes időben elnéztük volna neki, ha megy az önsztárolás, de amit a strasbourgi meghallgatással kapcsolatban, a fennhéjázó beszólogatással és a kicsavart tagokkal tartott vadiúj lapáttal művelt, az annyira gyomorforgató, mint amit sajnos eddig megszokhattunk tőle. Ilyen egy ficsúr a gáton, aki semmihez sem ért, és még lapátolni sem tud.

Őszintén mondom, várva az utóbbi idők egyik legkeményebb árvizének levonulását, semmi pikírt írást nem szerettem volna elkövetni, ez valóban olyan probléma, ami nemzeti összefogást kíván, ahol mindegy, hogy ki, milyen párt tagja, vagy politikusa, nekik és a magyar embereknek közösen kell átvészelni ezt a helyzetet. A vizet visszafújni képes Karácsony Gergely, a teherautót fél kézzel visszalökő Gyurcsány Ferenc sem ihletett meg, talán még a Karanténvlogba sem teszem a díszes csapatot, mert ez most nem erről szól, ezzel nem viccelünk. A közös védekezés fontos üzenet a fotelből nagyokat mondóknak is, hiszen most valóban legény kell a gátra. De persze a gáton csak vadiúj lapáttal érdemes megvillanni, amire sár, föld, kosz, de még föld sem tapad. Magyar Péternek ez sikerült, és ez a pozőrség kenterbe veri Gyurcsány teherautós történetét, émelygést és rosszullétet vált ki minden jó érzésű emberből, főleg, ha meghallgatja a pöffeszkedő üzeneteket is.

Magyar Péter elszállt. Nem először, de megint magától. Természetesen a rajongó agymosottak csak újabb zseniális pillanatokat látnak, és talán még tapsolnak is, hogy a szokott kétszázezres fehér cipő helyett menő gumicsizma feszül a messiásuk lábára, a tuti dzseki alatt pedig a gyúrás utáni lazulós lapátolás szálkásítja tovább az Embert. Nem írnék ilyeneket, ha a sár nélküli lapát gazdája nem üzenne óránként valami olyasmit a világba, hogy tulajdonképpen rajta múlik itt minden, valamint nem utasítana minden kormánypárti politikust arra, hogy mit csináljon, vagy mit kellene csinálni. Ha a miniszterelnök döntést hoz, Magyar Péter egyből jelentkezik, hogy az ő utasítását hajtotta végre. Eközben többen már a megváltói oldalra is posztoltak, hogy fél óra pózolás után Magyarék már léptek az árvízvédelmi helyszínekről. Már önmagában ez gyomorforgató, de az igazi gond az a pökhendi, "ki ha én nem" hozzáállás, az az agresszív retorika, amit ez az ember a magyarok felé kürtöl.

Magyar már most píár miniszterelnöknek érzi magát és ehhez méri saját teljesítményét, ő már parancsokat oszt az egész nemzetnek, arról beszél, hogy most össze kell fogni, nem szabad megbélyegezni a másikat, majd ellentétet szít, megosztja az embereket és megbélyegez másokat. De tudjuk, ha ő lenne a miniszterelnök, a Duna nem is mert volna lefele folyni, sőt még az esőfelhők is kikerültek volna bennünket, a nyári aszálykor ellenben megfelelő mennyiség hullott volna a földekre. A szomorú az, hogy egy igen jelentős réteg még ezeket az ostobaságokat is elhinné Magyarnak, aki ettől a hozzáállástól egyre bátrabb és egyre arcátlanabb.

PestiSracok facebook image

Mert ilyenkor a honvédségbe is beleáll a marketinggátas lapátkirály, mert ő nem földet lapátol a zsákokba, hanem árkokat ás még mélyebbre, mindezt egyetlen okból kifolyólag: SAJÁT MAGA miatt. Nincs ennek semmilyen más célja, csak az, hogy amikor Magyar Péter reggel felkel és belenéz a tükörbe, megint azt mondhassa, hogy "imádlak, Peti". Megint rólad szólnak a hírek, és megint neked van a legmenőbb lapátod, a dzsekiről és a gumicsizmáról nem is beszélve. Mert árvíz ellen ez kell, semmi más.

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.