Az utóbbi évtizedekben Portugália mellett – amelyet történelme során még soha nem sikerült legyőznie a magyar labdarúgó-válogatottnak – Hollandia tekinthető a legnagyobb mumusnak. Akár tétmeccsen, akár barátságos találkozón néztünk egymással farkasszemet, az Oranje rendszerint nem csupán legyőzött, de egyenesen elpáholt bennünket. Így aztán aligha tagadható, hogy a düsseldorfi súlyos vereség után – a várakozás mellett – egy kicsit bennünk volt a félelem is a hollandok budapesti fellépése előtt.
Miközben az ilyenkor megszokott emberfolyam részeként bandukolunk a Puskás Aréna felé, gyermekeimnek felidézem a futballtörténelem magyar-holland párharcra vonatkozó lapjait. Szinte napra pontosan negyven éve volt az utolsó sikerélményünk a németalföldiek ellen, amikor Rotterdamban, hatvanötezer néző előtt lehervasztottuk a tulipánt. Mezey György aprólékosan kidolgozott taktikájával, valamint Détári okos és Esterházy pimasz góljával még úgy is nyerni tudtunk, hogy Varga „Kacsa” nem sokkal a vége előtt az égbe bikázta a büntetőt. Pedig nem akárkik játszottak az Oranjéban akkor sem. Az akkori európai Aranycipős Wim Kieft – ő szerezte a holland gólt egy szöglet utáni fejesből –, Rijkaard, van de Kerkhof és persze a későbbi aranylabdások, Gullit és Van Basten. Vagyis ahogy egyszer Esterházy Márton mondta: nem a zs-sorral álltak ki a hollandok… Az a győzelem kulcsfontosságú volt a mexikói vb-kvalifikációhoz.
Az 1984 októberi mérkőzés óta azonban nemhogy tulipán, de még sikerélmény sem terem számunkra, ha Hollandiával játszunk. Az 1980-as évek második felében legalább még szoros meccseket vívtunk, de azóta… Pofozógépek lettünk az Oranje számára, azon válogatottak egyike, amelyek ellen érdemes felhozó és/vagy önbizalom-növelő meccset lekötniük. Kaptunk tőlük hetest és nyolcast, megbuktatták két kapitányunkat – Verebes Józsefet és Egervári Sándort, akik a hollandok elleni megalázó vereség után dobták be a törölközőt –, és akkor az olyan meccsekről még nem is beszélünk, mint a 2011-es, még a régi Puskásban lejátszott 0-4, amely valamiért nem égett annyira bele a köztudatba, pedig aki kint volt – mint e sorok írója is – emlékszik, milyen bántóan nagy volt a különbség a pályán a két csapat között.
A holland futball fényévekkel jár a magyar előtt sajnos… Minden szegmensében jobbak nálunk, így tehát ezúttal is az a feladat várt Marco Rossi legénységére, hogy abban a kilencven percben, ameddig a Puskás Aréna gyepén farkasszemet néznek Gakpóékkal, eltüntessék ezt a grandiózus különbséget.
Az elmúlt években, Marci Rossi irányítása alatt ezt a bravúrt már jó párszor bemutatta a válogatott. Remiztünk a világbajnok franciákkal, legyőztük kétszer Angliát, és térdre kényszerítettük azt a Németországot is, amelytől egy hónapja azt a súlyos pofont kaptuk Düsseldorfban. Vagyis a kérdés a meccs előtt elsősorban az volt, hogy elő tudjuk-e venni azt a képességünket, amely már bizonyítottan bennünk van, vagy a hollandok a bosnyákok után rajtunk is átszaladnak?
A meccs előtti hangulat a szokásos, felemelő, amelyet ráadásul fokoz az a tény, hogy a válogatott szurkolói csoportja, a Carpathian Brigade fennállása tizenötödik évfordulóját ünnepli. A mérkőzések előtt már hagyományosnak mondható élőkép ezúttal a születésnapot örökíti meg. Isten éltesse ezt a nagyszerű szurkolói csoportot, amelynek soraiban a válogatott meccs idején nincs fradista, újpesti vagy honvédos, csak magyar szurkoló van, amely a világ minden szegletébe elkíséri a válogatottat, s amely egyébként messze több, mint futballszurkolók gyülekezete. A beteg gyermekek gyógykezelését, vagy a megkínzott állatok mentését éppúgy támogatják, mint az árvízi mentést vagy tragikus sorsú szurkolótársaik árván marad gyermekeit.
A kezdő sípszót követően rögtön látható, hogy biztonságra rendezkedünk be, nem kockáztatunk. Megszállva tartjuk a saját térfelünket, ráadásul kellően leszűkítjük a területeket is, összehúzva a védekezést. Hiába a holland játékosok elképesztő gyorsasága, és félelmetes labdabiztonsága, nem engedjük őket kibontakozni. A labda döntően náluk van, de érdemben nem tudnak mit kezdeni vele, mert ragyogóan védekezünk. A nagy csapatok elleni meglepetéseinket, olykor győzelmeinket mindig ez a fajta játék hozta meg, mert a biztos védekezésünk mellett rendszerint képesek voltunk betalálni a kontráinkból. Most is ebben bízhattunk és ez be is következik. Ügyes labdaszerzést követően mintaszerű kontrát vezetünk, Nagy Zsolt elsőrangú centerezését követően a hosszú oldalon érkező Sallai a léc alá bombáz. Szinte hihetetlen, de vezetünk, s bár a játék jórészt továbbra is a mi térfelünkön zajlik, a legnagyobb holland helyzet egy rosszul elvégzett kirúgás utáni közvetett szabadrúgásból adódik. Igazán kidolgozott akciót nem tudnak végig vinni.
A második félidőben csak a térfélcsere miatt van változás, egyébként minden ugyanúgy folytatódik. Komoly holland nyomás, önfeláldozó magyar védekezés. A stadionban ülve szembetűnő a hollandok jelentős egyéni képességbeli fölénye. Gyorsabbak, robbanékonyabbak, erőteljesebbek, labdabiztosabbak, mint a mieink. Érződik, hogy vezetésünk ellenére bravúrra lesz szükség még a pontszerzéshez is. Azonban – ahogyan azt a bosnyák meccs után is írtuk – a mieink visszataláltak arra az útra, amely a korábbi sikereket hozta. A hollandok ellen is ezt látjuk. Amikor már egy holland játékos sikerrel becsap két magyart is, akkor a semmiből felbukkan egy harmadik, aki odalép, bevetődik, becsúszik, szerel, blokkol.
Schäfer és a már a bosnyákok ellen is kiválóan játszó Nikitscher remekül szűr a védelem előtt, Willi Orbán tanári módon söpröget a védelem közepén, Nagy Zsolt és Bolla mintha két tüdővel rendelkezne, mert elöl és hátul is mindenhol ott vannak, Botka és Fiola pedig ki tudja, hányadik virágzását éli címeres mezben? Utóbbi az első félidőben még a jobb oldalon, a másodikban – Dárdai Márton kényszerű kiválása után – már a bal oldalon védekezik, mindkét helyen elsőrangúan.
Bár a hollandok megfogyatkoznak – Szoboszlai liverpooli csapattársa, Virgil van Dijk mehet idő előtt zuhanyozni –, mégis sikerül egyenlíteniük Dumfries védhetetlen erejű fejesével. Jellemző a mérkőzésre, hogy a lefújás pillanatában első érzésként inkább bennünk marad némi hiányérzet, hiszen a hollandok tíz emberrel egyenlítettek, és az utolsó percekre hiába szegeztük őket a kapujuk elé, nem tudtuk begyötörni a győztes gólt. Azonban, ha nem csak szurkolóként és magyarként nézzük az estét, hanem a realitások figyelembevételével, akkor egyértelmű, hogy szakmailag hatalmas bravúr ez a pontszerzés. Nemcsak azért, mert negyven éve nem sikerült zakó nélkül megúszni egy hollandok elleni ütközetet, hanem azért is, mert egy minden elemében jobb csapat ellen sikerült ezt a bravúrpontot megszerezni.
Kalapemelés jár tehát Marco Rossi fiainak, igaz, nyomban hozzá kell tenni azt is, hogy ez a bravúrpont csak akkor hozza meg a valódi értékét, ha hétfőn este sikerül győzni, de legalább egy döntetlent elérni Boszniában. Ez esetben ugyanis szinte biztosan bent maradunk a Nemzetek Ligája legmagasabb divíziójában.
Vezető kép: Sallai Roland gólöröme a Magyarország-Hollandia Nemzetek Ligája-meccsen a Puskás Arénában. Fotó: MTI/Hegedűs Róbert.
TS
2024-10-12 at 17:57
Nagyot hajtottak a srácok.
Aki fanyalog a bekkelés és általában a tegnapi játékunk miatt, az egy tanulatlan barom. Leírom magyar szempontból a legutóbbi 6 magyar-holland meccs eredményeit: 1-8, 1-4, 3-5, 0-4, 1-6, 1-7. 6 zakó, gólkülönbség: 7-34.
István Kopasz
2024-10-12 at 17:10
Nézzük reálisan a meccset, a végeredményt: nekem nagyon tetszett az amikor a mérkőzés előtt a sajtótájékoztatón Sallai Roland kijelentette, – és ezt az elfogult magyar újságírók is megjegyezhetnék – “nekünk úgy kell játszanunk, hogy nincsenek világsztárjaink!” /Szoboszlai Dominik is nagyon messze van ettől!/Ennek ellenére a magyar csapat jól teljesített. Kohozta magából a maximumot. Külön dícsérendő, hogy nem 0:0-val lett döntetlen, hanem egy igazán szép góllal részünkről 1:1! A szerencse most elpártolt tőlünk, vagy mégsem? Ez is döntetlen is:is!
Folytatva:Mivel jobbak a sztárcsapatok nálunk?
Azzal, hogy jobban tudják tartani a labdát maguknál, tehát jól cseleznek, gyorsabbak, erőteljesebbek és több egy az egybeni párharcot nyernek meg. A technikai tudás, az erőnlét ma már minden csapatnál alapkövetelmény.
túródóra
2024-10-12 at 15:40
Csodálatos munkát végeztek a futballpályán a magyar fiúk. Ilyen csapatmunkát régen láttam. Ezt nagyon nagyra becsülöm.
nemzeti
2024-10-12 at 15:07
Hoppá,mire végig írtam törölték ennek a félkegyelműnek a gyalázkodását OK.
nemzeti
2024-10-12 at 15:05
10 fővel is simán………….. !
Te takarodj te meccset soha nem néző antifutball szurkoló.
Ilyen senkiházi kelekótyák miatt vannak hullámvölygyek a válogatottnál.
Ezek a félresikerült szurkolók szinte várják,hogy azt elmondják mi nem volt jó.
Szép volt. Hajrá Rossi !
Sas
2024-10-12 at 14:52
Teljesen megnyugodtam az olasz mesterrel kapcsolatban.Nem hajlik meg, nem lehet hülyeségekbe belevinni-racionális elme.A válogatottat világszíntű team készíti fel-ebben sikerült az élmezőnyhöz felzárkózni.Szuper-profi csoport irányítja a válogatottat.
Sas
2024-10-12 at 14:46
ROSSI ZSENIÁLIS-A TAKTIKA JÓ VOLT.ÉSSZERŰ.
10 fővel simán egyenlítettek
2024-10-12 at 14:29
De sokáig tartott mire a központból megjött az ukáz, hogy mit írhattok egy olyan meccsről, ahol a magyar válogatott gyáva senkiháziként próbálta kibekkelni a meccset,kínos volt nézni, ahogy kutyaként lapulnak a kapunk előtt egész meccs alatt, majd egy véletlen gól után a 10 FŐVEL JÁTSZÓ holland legendák simán kiegyenlítettek! Ez Rossi taktikájának a kudarca,takarodnia kell a digó nagyképű önimádó bérencnek!
oshon
2024-10-12 at 14:26
Tigris te … még mindig a stadionokkal és a focisták pénzével hergeled magad … ez világszerte így van sőt , Romániában már több stadion épült és a játékosok több pénzt ‘kapnk’ !
oshon
2024-10-12 at 14:20
1247 – Aszondod hogy inkább ‘massziv’ kellene a pályára (?) hát Messi nem egy masszív , sem Xavi meg az összes Barcelonai játékosok annak idején amikor ők nyerték mindent e világon … A tévés passzokon kell javítani és az elhelyezkedése a pályán mert a gólt épp ezért kaptuk , három játékosunk állt a neger mögött , azt nem akadályozta senki hogy nyugodtan befejelje a hálóba … Mindenképp sokkal jobb volt a játék mint láttuk az utóbbi 3 meccsen … Visszatért a ‘regi’ játék és stratégia … hajrá magyarok !!!
Patriot
2024-10-12 at 13:01
Remek meccs volt, most nézem másodjára. Mindenki agyon hajtotta magát ,csipett ,rúgott , harapott. Kivéve a Varga Barnabást. Előbb kellett volna lehozni. Dibusz maradjon a kapuban, Gulácsiból elég volt! Hajrá Magyarok, hajrá Rossi!❤🤍💚
Joszdolfito Sztallerini
2024-10-12 at 12:58
Először is szögezzük le, hogy ez nem magyar-holland, hanem magyar-afrikai meccs volt.
Úgy hollandok ezek a túlbarnult figurák, ahogy én hottentotta vagyok!
By the way, lehet, hogy ez a megoldás, hogy mi is lefizetünk ilyen boxosképű embereket és akkor lesz egy kurvajó magyar(nak mondott) futballunk, amivel hülyére verjük (másokéval….) a világ-csalánt!!!És utána dagadhat a honfiúi keblünk, hogy nekünk is vannak olyanok, akik tegnap jöttek le – igaz, kiváló labdaérzékkel – a pálmafáról!!!
Egyébként kivételesen tegnap nem voltunk rosszak (túl jók sem), mindenesetre ebből kiindulva az esélytelenek biztos nyugalmával játszhatnánk pimasz visszavágókat is – és akkor lehet, hogy tényleg meglepetést okoznánk.
Szerintem mára minden futball rajongó tisztában van a képességeinkkel, és nem várunk sokat.
Hát ezért nem kéne zabszem-szűk picsával kimenni a pályára, hanem “ide nekünk az oroszlánt is!!” – felkiáltással.
Oszt’ lesz, ami lösz!
Nézzük_magát_a_dolgot
2024-10-12 at 12:47
Marco Rossi nálam egy piros és egy fekete pontot kapott. Piros pont: a fizikai és magassági fölényben lévő, hihetetlenül labdabiztos és gyors hollandok ellen visszatért a régebben jól bevált stratégiához: “kiscsapat” emberfeletti lelkesedéssel védekezik, és az elbizakodott ellenfélnek huszáros lerohanással berámol egy-két gyors gólt. Fekete, nagyon fekete pont: a holland kiállítása után becseréli a hosszú-hosszú idő óta bizonyítani sorozatosan képtelen kis termetű középpályást. Ahelyett, hogy “mostantól még inkább foggal-körömmel védekezünk” alapon valaki masszív embert állít be plusz hátvédként. Vagy lebirkózhatatlan, a labdát a rácsimpaszkodó hollandok gyűrűjében is megtartó és így időt nyerő Böde Danit. Tudom, tudom, Böde kiesett a keretből, ezért ez csak lépcsőházi okoskodás a részemről, pedig 30-40 percig még mindig tudna kiemelkedőt nyújtani, akár a védelmet is segítve.
Királytigris
2024-10-12 at 12:38
Végignéztem a meccset.
A hollandok nyomasztó fölényben voltak. Volt egy pár pozitív megnyilvánulásunk. Ilyen volt Sallai gólja és kapufája.
Viszont, úgy kb. a 70.percre a magyr csapat kifulladt, élén Szoboszlaival, akinek irányítania kellet volna a magyar csapat játékát. Ezt bizonyítja, hogy a hollandok emberhátrányból egyenlítettek, és mi emberelőnyből nem tudtuk újra megszerezni a vezetést, illetve a győzelmet, amire 15 perc állt rendelkezésünkre.
Mivel Rossinak nem állnak rendelkezésére 90 perces játékosok, így talán ezt a kifulladást látva, ki kellett volna használni az összes cserelehtőséget, hogy a kifulladt csapatot felerősítse.
Ahogy elnéztem a játékot, Hollandiába nagy ruha vár ránk….
A VB.-n és EB.-n ezzel a játéktudással semmi keresnivalónk sincs.
Talán kevés a stadion, meg keveset keresnek a játékosok? Hol a hiba?