Ha káoszt akarsz, tanulj a franciáktól, de ha húslevest akarsz készíteni, ne hagyd ki belőle a húst – Itt a vége Macronnak?

Nincs túl nagy nyugalom a mintademokráciákban, így a franciáknál sem. Ha nincs éppen a fél országot lángra lobbantó migránslázadás, vagy sárgamellényes gigatüntetés, akkor épp azzal vannak elfoglalva, hogy egymás után buktassák meg a töketlen kormányokat. Egy dologra azonban a liberális mainstream a franciáknál is figyel: nehogy a legtöbb szavazatot kapó, legnépszerűbb párt alakíthasson kormányt, mert az már nem lenne valódi demokrácia. A szélsőbal és az összes liberális erő összefogásának és trollkodásának minden gondolkodó ember látta a végét, ami be is következett, kormányválságok, bizalmatlansági szavazások, káosz és bukás. Van mit tanulni nekünk, magyaroknak is.

Michel Barnier-nak eleve nem volt könnyű helyzete, hiszen ha mindent egyszerre bedobálunk a fazékba, abból nem lesz jó leves. Főleg akkor nem, ha kicsinyes módon kihagyjuk a húslevesből éppen a húst hagyjuk ki. Emmanuel Macron és a francia agytrösztök azonban megpróbálták, az eredményt pedig látjuk. Az is lehet, hogy ha már annyira híresen demokraták és a szabadság, egyenlőség, na meg a testvériség bajnokai és barátai, akkor hagyni kellett volna, hogy az emberek többségének a véleménye érvényesüljön, de jó ideje tudjuk, hogy a demokrácia csak akkor jó, ha a baloldal nyer.

Lehet most beszélni a költségvetésről, a francia gazdasági problémákról, de alapvetően a baj az, hogy a hozzá nem értő “szakértők” csapatai csak öltönyt váltottak és újra megpróbálták átverni a saját nemzetüket, aminek a vége a csőd és a káosz lett. Innen kellene kiindulni, hogy a franciák pont arra szavaztak, hogy az a fajta őrület ne menjen tovább, amit most átcsomagoltak. Marine Le Pen és Jordan Bardella pártja, a Nemzeti Tömörülés egyértelműen a legerősebb konglomerátum, mégis, inkább minden baloldali és liberális erő beállt a kommunisták mögé, hogy ne ők nyerjenek. Talán féltek attól, hogy a két kormányzás között egyből érzékelhető lesz a különbség? És ha már a szokásos szélsőséges matricáról beszélünk, amit a Nemzeti Tömörülésre aggatnak, a kommunistákra vajon mit lehet mondani? Azok, akik 2024-ben százmilliók haláláért felelős eszmét hirdetnek, azok nem szélsőségesek? Ők tesznek majd rendet Franciaországban?

Az mindenesetre jelzi az elégedetlenséget, hogy a Barnier vezette lett az első francia kormány, amelyet 1962 óta bizalmatlansági szavazás buktatott meg. Biztos véletlenül tart itt a büszke Franciaország. A jövő kiszámíthatatlan, de abban biztosak lehetünk, hogy bármi is következik a galloknál, arra mindenki ügyelni fog, hogy amíg lehet, távol tartsa a kormányzástól azokat, akiket a franciák többsége támogat. Elvégre ilyen a demokrácia, nem?