Vérlázító napon van túl a magyar olimpiai küldöttség, habár ezen nem lehet csak úgy túllendülni. Kajak-kenusaink összességében nem szerepeltek túl fényesen, női vízilabdázóink lehetetlen helyzetből hozták vissza a továbbjutást, de mindezt elhomályosítja, hogy birkózónkat, Lőrincz Viktort gátlástalan és leplezetlen csalással fosztották meg az olimpiai éremtől.
Risztov Éva címvédőként, Olasz Anna pedig világbajnoki ezüstérmesként ugrott a gusztustalanul habzó, ránézésre is rendkívül koszos vízbe a női 10 km-es úszásban magyar idő szerint délután kettőkor. Olasz Annát eleinte a középmezőnyben jelezték, Risztov Évát pedig annak ellenére sehol, hogy egy darabig az élen, és utána is láthatóan az élbolyban haladt – műszaki gondok akadtak ugyanis, és a versenyzők csaknem felének aktuális helyezését nem jelezte a rendszer. Risztov a harmadik ellenőrző pontig – 7,5 kilométerig – elöl volt, és ott jött vele Olasz Anna is. Az utolsó körre aztán a mezőny olyan hajrába kezdett, amit a két magyar úszó nem bírt tartani. Olasz Anna dolgát az is nehezítette, hogy csupán három hete tudta meg, utazhat Rióba.
A versenyt a holland Rouwendaal nyerte meg jókora előnnyel, a második helyért viszont kemény csata zajlott a francia Muller és az olasz Bruni között. Nehéz megállapítani a felvételről, de könnyen lehet, hogy némi víz alatti dulakodás is volt kettejük között, mert fej-fej mellett haladtak. Bruni először túl messziről akart megérkezni, ezért a benyúlása csak másodikra sikerült, így a hajszállal mögötte érkező Muller megelőzte. Mullert viszont, aki a koszos óceánban leúszott 10 km-t, és ezüstérmet nyert volna, simán kizárták. Egészen véletlenül ez azt eredményezte – Bruni második helye mellett –, hogy a házigazda brazil színekben versenyző Poliana Okimoto így felállhatott a dobogóra. Risztov Éva így 13., Olasz Anna 14. lett.
Kajak-kenuban nem kezdtünk erősen
A nyíltvízi úszással egyszerre kezdődő kajak-kenu küzdelmek első napja felemás lett a magyarok számára. A Szabó Gabriella, Kozák Danuta kettős még utóbbi fertőzéses megbetegedése ellenére is imponáló magabiztossággal nyerte az előfutamát, és így egyből bejutott a keddi döntőbe. Vasbányai Henrik kenu 1000 méteren és Kopasz Bálint pedig kajak 1000 méteren viszont nem tudták kiharcolni a döntős szereplést, így csak a B döntőkben állhatnak rajthoz, legjobb esetben a 9. helyért küzdve. Dusev-Janics Natasa, a 200 méteres sprintszám londoni bronzérmese sem járt sikerrel, és egyetlen riói versenyszámában szintén lecsúszott az A döntőről.
Emberfeletti izgalmak között jutott tovább női vízilabdacsapatunk. Rémálomszerű kezdés után már 5:1-re is vezettek az ausztrálok nem sokkal a félidei szünet előtt. Innen zárkóztunk vissza kapuscsere után, sikerült elkapnia a csapatnak a fonalat, és végül 6:6-nál és 8:8-nál is egyenlően állt a meccs, amelyen ugyanakkor egy pillanatra se vezettünk. Az utolsó percekben már döntetlen állásnál nem bírt egymással a két ideges csapat. Büntetők jöttek, ahol az összes magyar játékos betalált, és egyetlen ausztrál hiba a javunkra döntött.
Atlétikában Baji Balázs képviselte Magyarországot a 110 méteres gátfutásban, hihetetlen körülmények között. Olyan eső szakadt le Rióban estére, hogy fel kellett függeszteni az atlétikai versenyeket is egy kis időre. A gátfutók voltak az utolsók, akiknek még megrendezték az előfutamát, noha állt a víz a pályán. Az egyébként is sérülésveszélyes verseny így különösen nem volt játék, Baji Balázs viszont pazar versenyzéssel, sokáig az első helyen futva, végül másodikként jött be, és magabiztosan jutott tovább. Sajnos ez a szép teljesítmény sem tudta elfeledtetni azt, ami ezt megelőzően történt, azon ugyanis nem lehet túllendülni.
Amikor már nem is leplezik a csalást
Lőrincz Viktor végig nagyon jól és okosan birkózott a férfi kötöttfogásúak 85 kg-os súlycsoportjában, és a magabiztosságát látván, éremben bíztunk. Ez a magyar birkózón sem múlott, de a nemzetközi érdekek és valószínűleg a bíróknak titokban osztott magánprémiumok másként alakították az eredményt. „Természetesen” Lőrincz Viktor is azon kisebbséghez tartozott, akit selejtezőre kényszerítettek, így neki is több meccs jutott, mint a mezőny nagyobbik részének. A második mérkőzésén technikai tussal verte indiai ellenfelét, a negyeddöntőn viszont már érződött a birkózást belengő közép-ázsiai lobbierő. Noha Lőrincz egyáltalán nem volt passzív, az üzbég birkózó kapta meg először a magyar két megintése után a lehetőséget, hogy parter helyzetből támadjon, pontot azonban nem tudott csinálni a kiválóan védekező Lőrinczen. Az üzbég második megintése után viszont Lőrincz szépen pörgette meg, amivel előnybe került. Hiába támadott továbbra is aktívan, persze újra megintették, amiért már pontot is kapott az üzbég, és megint parter helyzetből támadhatott, de Lőrincz ezt is kivédekezte, és megnyerte a meccset. Az elődöntő megvolt, de a nyilvánvalóan részrehajló bíráskodás már előrevetítette, hogy mit várhatunk.
A kirgiz Kocskor Kulmatov neve meglehetősen ismertté vált Magyarországon tegnap este óta. Ő volt a szőnyegbíró már az elődöntőben is, de a nagy pillanata majd később jött el. Az elődöntőben Lőrincz több intést kapott, mint a grúz származású orosz Csakvetadze, így ő csak egyszer próbálkozhatott parter helyzetből támadni, míg ellenfele kétszer. A másodiknál pontokat tudott csinálni a magyaron, miután szépen kiemelte, és kétszer megforgatta. A bronzmeccsen a lengyelországi születésű német Denis Kudla volt az ellenfél, akit végül úgy hoztak ki – egészen arcátlan csalással – győztesnek, hogy egyetlen értékelhető akciót sem csinált, csupán – igazságtalan – intésekkel szerzett pontokat. Előbb a szlovén szőnyegelnök adott ajándékpontokat egy állítólagos szabálytalanságért, majd Kulmatov intette meg csupán fél perccel a meccs vége előtt, ezzel nyerő helyzetbe hozva a németet. Lőrincz hiába vitt végig értékelhető akciót, a szavak szintjén a támadó birkózás mellett kiálló nemzetközi szövetség valójában amellett áll ki, hogy török, közép-ázsiai török, valamint a komoly lobbierővel rendelkező, nagy országok (kirgiz, üzbég, orosz, német, stb.) birkózók nyerjék az olimpiákat. Kudla első „német” edzője egyébként az igencsak törökös nevű Oguz Özdemir volt, aki a Facebook-oldalán úgy fogalmazott, nem ismer embert, aki keményebben megdolgozott volna a céljaiért, és jobban megérdemelné a sikert. Mi ismerünk ilyet: Lőrincz Viktort és Bácsi Pétert, akiknek négyéves munkáját húzták le a vécén ügyeskedéssel, szándékos túlterheléssel és bírói csalásokkal.
Ha az ilyesmi továbbra is rövid és hosszú távú következmények nélkül maradhat akár a birkózás, akár a MOB sportdiplomáciai erőfeszítései terén, akkor érdemes elgondolkodni, hogy mi értelme van az egésznek. És itt most a magyarok elleni korábbi csalásokat nem is soroljuk fel, hiszen az eddigi két birkózónk, illetve némely cselgáncsozónk ellen elkövetett intéses sportmerényletek is bőven túlmennek az elfogadhatóság határán. Nem csak örülni kell a sportolóink érmeinek, hanem meg is kell őket védeni, amikor éremtől fosztják meg őket!
Facebook
Twitter
YouTube
RSS