Ritkán, de előfordul, hogy a csatolt ingyenes termék jobb, mint aminek az eladására szolgál. Ilyennel találkoztunk csütörtökön a Mozsár kávézóban rendezett Orosz befolyás a közép-kelet-európai régióban című konferencián, ahova eredetileg azért tértünk be, hogy megnézzük, mekkora utat járt be a szervező Political Capital (PC), mióta a bolgárnak álcázott orosz kémeket behívó Laborc-féle titkosszolgálatnak adtak jobbnál jobb tanácsokat.
A konferencia apropója a PC által nemrég befejezett kutatás, amely a Visegrádi Négyekből három országot hasonlított össze a nemzetközi szervezetekbe vetett bizalom alapján. A kutatásnak pont annyi értelme volt, mint a lengyeleket kihagyni belőle, megtudhattuk, hogy bízunk is, meg nem is az EU-ban, a NATO-ban, de hasonló bizalom-indexeket hónapról hónapra publikál szinte mindenki, a sorosgyuribácsi-féle Nyílt Társadalom Alapítvány támogatásának megfelelő hasznosulásáról ekkor még nem győződhettünk meg. A Nyílt Társadalom Alapítvány pénzei egyébként hasonlóan juthat el a pályázóhoz, mint az Európai Unió fejlesztési forrásai, ha nincs tér, akkor is térkő lesz belőle, tehát ha orosz befolyásolásra van kiírva a pályázat, akkor a Political Capital orosz befolyást vizsgál. Gyakorlatuk mindenképpen van benne.
A Zorbán a hibás
A konferencia első beszélgetése ennek ellenére meglepően jóra és kifejezetten érdekesre sikeredett. Feledy Botond, a CEID külpolitikai szakértője és Rácz András, a Finn Külügyi Intézet munkatársa egyetemi színvonalú előadást tartott az orosz információs hadviselés technikájáról és céljairól, őket pedig Panyi Szabolcs, az Index újságírója egészítette ki azzal, hogy neki mindenről Orbán jutott az eszébe. Például megállapította, hogy az orosz dezinformációs nyomulás mögött Orbán Viktor okostelefonokkal kapcsolatos ellenszenve áll, és ekkor már arra vártunk, hogy fel is szólítja a jelenlévő ellenzéki politikusokat az összefogásra, de ez valamiért – őszinte sajnálatunkra – elmaradt. Ha őt kivesszük az egyenletből, akkor olyan dolgokról hallhattunk, mint az orosz titkosszolgálatok által működtetett dezinformációs „újságok” működési elvéről, olyan konkrét példákon keresztül bemutatva, mint az Ukrajna felett lelőtt utasszállító utórezgései, a finn háborús mozgósítás jól időzített hazugságbombája, vagy éppen az orosz színekre festett amerikai bombázók misztikus története. És persze az európai és észak-amerikai „fősodorbeli” média tehetetlensége, mert az első etap nagy tanulsága az volt, hogy egy jogállamnak vajmi kevés lehetősége van fellépni az orosz információs hadviselés ellen demokratikus eszközökkel.
Nem félünk eléggé
Szóba került az a számunkra is egyszer-egyszer kellemetlennek bizonyuló jelenség, hogy olyan áttételekkel teszik hihetővé az orosz narratívákat, hogy abban néha komoly médiumok és komoly politikusok is beleszaladnak. Szinte lehetetlen minden egyes külpolitikai, sokszor bulvárhírt tökéletesen leellenőrizni és a hírversenyben időben megjelenni vele. A beszélgetés egyik legfontosabb része persze az volt, amit magunkról is tudtunk: az, hogy nem félünk eléggé az oroszoktól, pedig itt lenne az ideje, hogy elkezdjünk rettegni, bár Rácz András szerint a NATO megtámadására még maga Putyin sem vállalkozna, és aki komolyan veszi a nemsokára kezdődő orosz megszállásról szóló híreket, az legalább annyira van eltévedve, mint aki Hídfő.ru-ról tájékozódik, ugyanis a NATO mind haditechnikában, mind emberanyagban, mind lefedett területben hatalmasabb, mint Oroszország, és mindenféle demokratikus dezinformációval szemben az ellenfél is a realitásokból indul ki. Ekkor vártunk legalább egy felemelt szemöldököt Panyi Szabolcstól, de neki csak Orbán jutott az eszébe.
Minden egyben
Persze az orosz agresszió elmaradásában azért nem lehetünk biztosak ismerve a Vkontakte vidéki orosz archetípusát, aki vasbetonból és fémhuzalokból készült, és néhány üveg vodka után egy Apache helikopternél is erősebb. De ez már csak laikus fejtegetés. Arról sajnos nem volt szó, hogy pontosan mit is akarhatnak tőlünk a nagy keleti testvérek, és bár volt erre irányuló kérdés a közönség soraiból, nem derült ki, hogy miért éri meg bárkinek is a mindenegyben.blog és társai segítségével összezavarni a fejünket – ami egyébként már különben is megtörtént a korábbi évtizedekben, ha nem követik őket a kis zöld emberek, mint a Krím-félsziget annektálása alatt, ami szintén a lakosságösszezavaró-hadművelettel kezdődött. Hogy miként lehet védekezni a fenyegetettség ellen az a sok jó tanács ellenére nem teljesen világos, azzal a mondattal viszont mindenki egyetérthet, hogy nem az elittől meg az értelmiségtől kell várni a csodatévő védelmet, hanem nekünk magunknak kell szűrni a látott információt és mielőtt ész nélküli megosztogatásba kezdünk érdemes utánanézni a dolgoknak. Ezzel megspórolunk egy csomó kellemetlenséget, a jövő szempontjából pedig nagyobb értelme van, mint az iskolai papírgyűjtésnek.
Lejegyezte: Dezse Balázs & Piréz Róbert Jr.
Címlapkép: Index.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS