Hosszú interjúban mesélt pályafutásáról a Mandinernek Gajdics Ottó, a Magyar Idők és a Karc FM főszerkesztője, amelyben szóba került a KISZ-titkári múlt, a politikai képzetlenség, és a G-nap is. Gajdics szerint nincs miért magyarázkodniuk a Hír TV-től való távozásukkal kapcsolatban, hiszen megtörtént a megjósolt fordulat a csatornánál. A baloldali médiát viszont nem egyenlően méri a jobboldalival, hiszen az országot háromszor csődközelbe vivő politikai garnitúrát nem akarja többet hatalomban látni.
Az ingerült tévés szerepléseiről is ismert Gajdics Ottó megérti az ingerült, akár őt is lekommunistázó hallgatókat, hiszen „1989 még véletlenül sem azt hozta, amire a Kádár-rendszerben élők számítottak”. A kommunistákkal szembeni ellenérzései családi eredetűek: nagyapját kuláknak minősítették, és kiforgatták mindenéből, apját nem engedték továbbtanulni a származása miatt, nagybátyja pedig 1963-ig börtönben ült ’56-os szerepvállalása miatt.
Mindenki az enyhülés éveként beszél arról az időszakról, holott ezek az emberek roncsként jönnek ki a sittről. Nem tudnak visszailleszkedni, kegyetlenül kínozni kezdték a legközelebbi családtagjaikat. Hetedíziglen kísérti ez a családokat Magyarországon.
Ennek ellenére benne nincs harag vagy gyűlölet, és az, hogy könnyen megemeli a hangját, egyszerűen az orgánumán múlik.
Az utolsó KISZ-titkár
Gajdics nem tagadja KISZ-titkári múltját sem, mint mondta, nincs ezen mit szégyellni. A politikai fejleményekkel nem volt képben, nem is értett hozzá, közösségi emberként tevékenykedni viszont akkoriban csak a KISZ-ben lehetett. Az iroda bezárása előtt ő volt az utolsó ebben a tisztségben, amelyre egyébként megválasztották, nem kinevezték.
Semmilyen titkos információt nekem már nem kellett megosztanom senkivel. Egy valahány per valahányas tanár egyszer mondjuk felkeresett, hogy beszélgessünk. Elküldtem a búsba.
Főiskolai tanár azért nem lett, mert a felajánlott biztos katedrához be kellett volna lépnie az MSZP-be. Kiskunfélegyházai tanárból lett folyamatosan újságíró is, majd utóbb csak az, amikor már nem győzte mindkét munkát.
Az volt a hőskor a helyi médiában. Gombamód kezdtek szaporodni a rádiók, tévék – az ORTT akkor kezdte megpályáztatni a volt katonai frekvenciákat.
Nem a médiafölény a baj, hanem az országot tönkretevő baloldal
Gajdics úgy véli, hogy nekik, akik eljöttek a Simicska-birodalomból, már nem kell magyarázkodniuk, hiszen megvalósult a 180 fokos fordulat a Hír TV-nél. Simicskát egyébként zseninek tartja, remek szervezőnek, jó gazdasági szakembernek – akivel egyoldalú a harag. A Magyar Nemzet mostani főszerkesztőjével, D. Horváth Gáborral még akkor barátkoztak össze, amikor egy helyen dolgoztak nevelőként, és a G-nap miatt sem vesztek össze, csak azóta nem nagyon találkoznak.
A kormánypárti, illetve a baloldali médiafölény kérdését vállaltan nem abból a szemszögből méri, hogy egyenlően kell tekinteni mindkettőre:
Megmondom én, mi volt a baj. Még csak 53 éves vagyok, de ezalatt háromszor láttam az országomat a csőd szélén, a népemet reménytelen helyzetben. Mindháromszor ugyanazok, vagy ugyanazoknak az elvtársai, szellemi leszármazottai vezették az országot. Azért ment a bozótharc a részünkről, hogy egyszer és mindenkorra türhüljenek el a hatalom közeléből.
Két ugyanolyan kvalitású közül a barátomat fogom választani
Azt Gajdics is elismeri, hogy a kormánypárti média közönsége elvárta volna az elszámoltatást a kormányváltás után, abban viszont nem lát kivetnivalót, hogy a kormányhoz közel álló klientúra nyer a közbeszerzéseken:
Mi azzal a baj, ha Mészáros Lőrinc utat vagy vasutat épít? Miért lenne jobb, ha nem ő építené? (…) Áll egymás mellett két ugyanolyan kvalitású két cég. Az egyikben vannak barátaim, a másikban nincsenek. Azt fogom választani, amelyikben a barátaim vannak.
Az egyelőre alacsony példányszámú Magyar Időkről úgy gondolja, egy egyéves laptól nem várható el a régi újságokhoz mérhető példányszám, mégis megéri a Fidesznek, hiszen egy kormánypárti lap mindig érdekes, ráadásul véleményvezérek és a többi újságíró is olvassa, tehát hatással van.
Bármennyire szeretnék is tehát az ellenségeink, hogy kiderüljön, ennek politikailag semmi értelme – hatalmasat kell majd csalódniuk.
forrás: mandiner.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS