Bocsánatot kért annak a társaságnak az egyik tagja, amely a nemzeti ünnepen kolléganőnket, Jurák Katát lekurvázta és inzultálta. Mint írta, névvel és arccal vállalja, hogy tagja annak a csoportnak, amelyben megszületett a „kormány prostituáltja” kifejezés.
Március 15-én az ünneplő tömegben Juhász Péter és szabadcsapata füttyszóval, szirénázással zavarta a megemlékezést, amiről a PestiSrácok.hu élőben közvetített. Stábunkat több atrocitás is érte közben, egyebek mellett lekurvázták, lökdösték, leköpték, kicsavarták a karját kolléganőnknek. Ugyanakkor az ellenzéki médiában többen is felrótták, hogy riporterünk indulatosan reagált a helyzetre – ezzel kapcsolatban szerkesztőségünk állásfoglalást adott ki, amely a fenti linken elolvasható. Eközben az egyik Juhász Péter-fan ellen etikai vizsgálatot indít az Együtt, hiszen önkormányzati képviselőként „buzizott”, valamint azt mutatta, hogy elvágná a nyakát Orbán Viktornak, ha ők kerülnének hatalomra.
A PestiSrácok.hu riporterét az ellenzéki média azonnal kikezdte, balliberális kommentelők pedig olyanokat írtak, hogy fölakasztanák és savat öntenének az arcába. A felvételeken többször is jól hallható „prosti” kifejezésről utóbb azt állították, hogy nem is hangzott el. Úgy tűnik, tévedtek: ezt bizonyítja többek között az a bocsánatkérő levél is, amelyet annak a társaságnak az egyik tagja küldött kolléganőnknek, aki a nemzeti ünnepen lekurvázta és inzultálta őt. Íme, a levél azon részlete, ami a konkrét esettel kapcsolatos, s amelyet kommentár nélkül közlünk:
Tisztelt Hölgyem! (Válasz ‘A Fideszbérenc prosti’ című cikkére.) Elsősorban azért írok önnek, mert a bocsánatát szeretném kérni. Névvel és arccal vállalom, hogy én voltam az egyik tagja annak a csoportnak, amelyben megszületett a „kormány prostituáltja” kifejezés. Én azért mentem el erre az állami ünnepre, hogy Orbán Viktort a beszéde alatt kifütyüljem, és ezzel kifejezzem, hogy nem méltó arra, hogy ezen az ünnepen az emberek elé álljon és beszédet mondjon. Ezzel a véleménynyilvánítással természetesen zavartam más embereket, de ez nem jelenti azt, hogy ne lett volna teljesen jogszerű és jogos, hiszen nem voltak fogoly közönség, és egyébként is régóta bevett gyakorlat hazánkban a politikai – ünneppel egybeeső vagy nem egybeeső – rendezvények hasonló megzavarása. Úgy gondolom, ez minden értelmiségi ember kötelessége lett volna. A hazámnak fordítanék hátat, ha semmibe venném azt a rengeteg segítséget, amelyet az oktatásomhoz kaptam, és értelmiségiként nem végezném el a kötelességeimet, amelyek egyike a fennálló hatalom kritikája. De amit tettem, az túlment azon, amit egy értelmiséginek meg kell vagy meg szabad tennie. Először is nem illik egy békeszerető polgárhoz, hogy olyan veszekedésekbe keveredjék, amilyenekbe én is belekeveredtem. Ezek egyike volt az önnel való veszekedés. A feladatunk a hatalom kritikája, nem polgártársaink provokációja. Polgártársainkkal – ilyen időkben különösen, mint most – össze kell fognunk, hogy megbuktassuk azokat, akik visszaéltek hatalmukkal, és hogy alternatívát tudjunk teremteni. Az különösen nem volt fair, hogy ön egyedül volt ötünkkel szemben,és szinte mindannyian kiabáltunk. Ami a prostituáltazást illeti, nyilvánvaló, hogy nem azt akarta a barátom mondani, hogy ön szexuális szolgáltatásokat nyújt; annak a borzalmas, nőgyűlölő fogalomnak, amely szerint minden nő, aki „nem megfelelő” módon viselkedik: kurva, pedig még álmunkban sem gondoltunk a tulajdonítására. Ugyanakkor határozottan ki kell jelentenem, hogy egy nőt prostituáltazni semmilyen körülmények között el nem fogadható. Ebben tehát elhatárolódom a barátomtól. (…) Másrészt viszont nem tartom újságíróhoz méltó viselkedésnek azt, amit ön az ünnep során tanusított és ebben a cikkében is tanusít. Egy riporternek az a dolga, hogy objektív tájékoztatást adjon a tényekről, és evvel nem egyeztethető össze, hogy a saját véleményéről akarjon másokat meggyőzni, és manipulatív kérdéseket tegyen föl. Kérdései eleve a vitatkozásra voltak kihegyezve, és nyilvánvaló, hogy egy profi újságíróval szemben egy tüntető nem fogja megállni a helyét az érvelésben. (…)Egyrészt nem érte nagyobb bántódás (ha jól értem, megrángatták és csavarták a karját), mint ami az ilyen konfliktushelyzeteknél sajnos elkerülhetetlen (engem is leköptek, például), másrészt ön volt az, aki kezdeményezett. Folytatom a cikk félrevezető természetét megalapozó részek kommentárját. Az idős embert, aki megkapta azt a sértést, hogy elfekvőben volna a helye, senki nem ütötte meg. Nem valósult meg kormánypárti nyugdíjasok ütlegelése. Igazi ütés csak néhány alkalommal történt, és mindegyiknél férfiak verekedtek össze. A médiák egyértelműen erről tanuskodtak. Mint fentebb írtam, az, hogy a saját hangját sem hallja a tüntetőktől egy nemzeti ünnepen, minden demokratikus államban természetesnek – bár nem kívánatosnak – számít. És végül Juhász Péter szavainak kiforgatása már egyértelműen sérti a szakmai és az általános etikát. Juhász éppen önuralmáról adott tanúbizonyságot, amikor mindaddig nem fújta meg a sípját, amíg Orbán Viktor beszélni nem kezdett. Az “Erre vártunk!” egyértelműen erre vonatkozott. Cikkében még sok olyan állítást tesz, amely az ön verbális bántalmazásáról szól. Mint feminista, természetesen elhiszem önnek, hogy ezek a kifejezések valóban elhangoztak. Civilizációnk és országunk szégyene, hogy a nőket azonnal ocsmány, becsmérlő szavak érik, amint a hagyományos női szerepből kilépnek. Én is tanusíthatom, hogy volt olyan tüntető, aki pusztán azért nem volt hajlandó szóba állni egy vele vitázni szándékozó emberrel, mert az fiatal nő volt. Egy lekurvázással elintézte a dolgot. Amiket ön a cikkében felsorolt: kurva anyját, prosti, kurva, hazug, hisztérikus, unintelligens, barom, le kell szopatni, meg kell baszni – sajnos ezek tipikus leképeződései egyrészt társadalmunk szisztematikus nőgyűlöletének, másrészt pedig az emberek vitaképtelenségének és gyűlölködő természetének. Mint férfi, bocsánatát kérem ezek miatt a gyalázatos szavak miatt azok helyében is, akiknek a szájából elhangoztak.
Frindt Levente 2017. 03. 17.
Vezető képünkön középen Frindt Levente; Fotó: PS
Facebook
Twitter
YouTube
RSS