Az áprilisi brüsszeli plenáris vita után nem sok jóra lehetett számítani a zárószavazáson sem, amely előtt borítékolható volt, hogy a baloldal állásfoglalását fogja elfogadni az Európai Parlament. A dokumentum részletesen végigsorolja – sok-sok aggódás és sajnálat kifejezése közepette – az összes olyan fontosabb, nem gazdasági jellegű kormányintézkedést 2010 óta, amelyekkel rendszeresen tele van a hazai ellenzéki sajtó. Az Orbán-kormányt legnagyobb kedvvel bíráló külföldi EP-képviselők magyarországi ügyekkel kapcsolatos tájékozatlanságát elnézve nyilvánvaló, hogy az EP négy baloldali frakciója által jegyzett szöveg a magyarországi baloldal boszorkánykonyháján készült. Legfontosabb követelései azonban már Soros György világképét tükrözik, hiszen ezek a CEU által támadott felsőoktatási törvény, a külföldről pénzelt civil szervezetek átláthatóságát szabályozó törvénytervezet, valamint a migrációs özönt megállító intézkedések visszavonása. Végső fegyverként bevetnék a hírhedt, de még sosem használt 7-es cikkelyt is Magyarország ellen.
Az Európai Unió legfőbb szervei mindent megtesznek, hogy elkerüljék a gittegyletnek csak a látszatát is, és az egyszerű választópolgárok életének szintjén is értékelhetővé tegyék a politikát. Kedden ennek szellemében nem volt fontosabb ügy szerte Európában, minthogy miként lehetne végrehajtatni az Európai Bizottság LGBT-iránymutatásait a csecsenföldi homoszexuális férfiak védelme érdekében, akikkel embertelenül bánnak az ottani hatóságok. Az is kiderült, hogy a homoszexuálisok helyzete nemcsak Csecsenföldön, hanem Nigériában, Csádban, Egyiptomban, Ugandában és Indonéziában is rosszabbodott. Ezekben az országokban egyébként az a közös, hogy mohamedán többségűek, kivéve a csupán jelentős mohamedán lakossággal rendelkező Ugandát. Szerdán aztán Magyarország került terítékre, amelynek minden más, aktuálisabb téma mellett az a fő bűne az Európai Unió szerveinek szemében, hogy kerítéssel tartja távol, valamint befogadni sem szeretné a például azokból a mohamedán országokból érkező bevándorlók tömegeit, amelyekben az EP aggasztónak találja a homoszexuálisok helyzetét.
A szocialista és liberális EP-képviselők meg se hallották a magyar érveket
Az Európai Parlament az április 26-i plenáris vita mostani zárószavazásán fogadott el egy állásfoglalást. Emlékezetes, hogy akkor az EP szocialista, liberális, zöldpárti és egyesült baloldali képviselői elképesztő vehemenciával támadták Magyarországot és az ülésen részt vevő Orbán Viktort, eredetileg a felsőoktatást és a civil szervezetek átláthatóságát szabályozó törvény miatt. Aztán hamar kibújt a szög a zsákból, és egy idő után már észrevétlenül legalább annyira szólt a vita arról, hogy Magyarország állítólag rosszul bánik a migránsokkal, illetve hogy nem hajlandó befogadni a kvóta szerint rá eső migránsokat. Az áprilisi vita elsősorban Guy Verhofstadt liberális és Gianni Pittella szocialista frakcióvezető dühödt üvöltözéséről marad emlékezetes, na meg arról, hogy néhány magyarországi képviselő – Jávor Benedek (Párbeszéd), Ujhelyi István (MSZP), Niedermüller Péter (DK) – milyen könnyű szívvel kéri saját hazája szégyenpadba ültetését, megbüntetését. Akkori brüsszeli tudósításunk ITT olvasható, Orbán Viktor plenáris ülés utáni sajtótájékoztatójáról pedig ITT számoltunk be.
Gianni Pittella, a szocialisták EP-frakcióvezetője ordít az április 26-i vitán. (fotó: Horváth Péter Gyula / PestiSrácok.hu)
Az persze nem jelent különösebb meglepetést, hogy Orbán Viktor válaszai süket fülekre találtak az Európai Parlament képviselőinek nagyobb részénél. Az egész vita csak olcsó színjáték volt, és az EP végül nem is a Magyarországot szintén több intézkedés visszavonására felszólító néppárti javaslatot fogadta el, hanem a baloldali frakciók által beadott, keményebbet. Ehhez a négy baloldali frakciónak már önmagában is meglett volna az enyhe többsége az EP-ben, és mindezt súlyosbítja, hogy a Fideszt is magába foglaló Európa Néppárt (EPP) nem képvisel egységes véleményt. Sokan még ebből a frakcióból is megszavazták az állásfoglalást, huszonegyen pedig a 7-es cikkely szerinti eljárást is támogatták Magyarország ellen.
A magyarországi baloldal megint felsorakozott Magyarország ellen
Az állásfoglalás nem az első Magyarország és az EU közös történetében, 2011-ben, 2012-ben, 2013-ban, valamint 2015-ben és 2016-ban is aggódtak a magyar demokrácia állapotáért az Európai Parlamentben. A legutóbbi alkalom óta fél év sem telt el, mire Orbán Viktort megint az EP elé citálták, hogy látszólag meghallgassák az ő álláspontját is, de sokkal inkább nyomást gyakoroljanak rá, hogy mindenben fogadjon szót az EP baloldali többségének.
Az MSZP-s Ujhelyi István szenvedélyesen támadta Magyarországot a brüsszeli vitában április 26-án. (fotó: Horváth Péter Gyula / PestiSrácok.hu)
A hivatkozásokban sok ismerős szöveg köszön vissza, a közös európai értékekről a megkülönböztetés tilalmáról, a művészetek, a tudomány és az oktatás szabadságáról, a civil szféra fontosságáról, a kormányok elszámoltathatóságáról, korrupcióról, menedékjogról. Kicsit az egészségügy hiányzott még a bejáratott toposzok közül, de talán azzal kapcsolatban is születik majd aggódó EP-állásfoglalás a jövőben, ha beindul a budapesti kórházak átfogó fejlesztése. Gyakorlatilag olyan a dokumentum, mintha a hazai baloldali ellenzék és a Soros-aktivisták hét évnyi sérelemlistáját olvasnánk. Valószínűleg azt is olvassuk egyébként, hiszen a büszke megszavazói között van Jávor Benedek (Párbeszéd), Molnár Csaba és Niedermüller Péter (DK), Szanyi Tibor és Ujhelyi István (MSZP). Az LMP-s Meszerics Tamás a Soros Györggyel szövetséges EP képviselők kiszivárgott listáján ugyan szerepel, de ezen a szavazáson nem vett részt. A felsorolt magyar képviselők egyébként nemcsak a Magyarországgal kapcsolatos állásfoglalást szavazták meg, hanem a 7-es cikkely szerinti eljárást is, azaz támogatják, hogy Magyarországtól megvonják a szavazati jogát az Európai Tanácsban.
A DK-s Niedermüller Péter és Michael Ignatieff, a CEU rektora a brüsszeli bizottsági meghallgatáson (fotó: Horváth Péter Gyula / PestiSrácok.hu)
A magyar kormány legfőbb bűne, hogy nem baloldali
Az Európai Parlament által elfogadott határozat kifogásolja, hogy Magyarország elutasította a menedékjogi kérelmek 91,54 százalékát. Bírálja a tranzitzónát is, amellyel alighanem az a fő gondja, hogy lassítja a bevándorlást, mivel a napi legfeljebb tíz belépőt teszi szóvá. Hivatkozik az állásfoglalás a nem kormányzati szervek (NGO-k) beszámolóira is a migránsokkal szembeni kegyetlen bánásmódról a magyar határon. És persze az sem különösebben érdekli a bürokratikus folyamatokra máskor oly kényes EU-s szervet, hogy éppen bírósági döntés előtt áll a migránsok kvóták szerinti szétosztásának kérdése: ezt is újra felhánytorgatja a magyar kormánynak.
Felbukkan aztán Ahmed H. elítélése is, amely ellen emlékezetes tüntetést kanyarított tavaly az a csoport is, amely elvileg a Migszol volt, de nem lehetett megkülönböztetni a feminista genderlobbitól. És a bürokratikus migránssimogatás után jön az összes többi, kész tényként előadott egyoldalú baloldali sérelem: a közpénzek felhasználása körüli aggodalmak, a civil szervezetek és emberijog-védők elleni „támadások”, a szólásszabadság, a médiapluralizmus, az alkotmányosság és az igazságszolgáltatás körüli aggodalmak, a Népszabadság bezárása, a kötelező aggódás a romák, a zsidók, az LGBTI-személyek és a nők jogain, a Lukács Archívumon, a CEU-n, na meg a korrupciós vádaskodás. Mindezt úgy lehetne röviden összefoglalva, hogy mindaz, ami abból következik, hogy nem a baloldal kormányoz Magyarországon, zavarja az Európai Parlament többségét. Akár poénnak is elmenne – habár Verhofstadt és Pitella múltkori, vita közbeni gesztikulációját elnézve aligha annak szánták –, hogy a nemzeti konzultációt éppen egy ilyen állásfoglalás nevez megtévesztőnek és elfogultnak.
Jelenet az Ahmed H. szabadon engedéséért tartott, tavalyi Migszol-tüntetésről. Soros György nyílt társadalma összekapcsolja a migránssimogatást, a feminista genderlobbit és az európai baloldalt. (fotó: Horváth Péter Gyula / PestiSrácok.hu)
Rendszerszintű veszélynek tartják az Orbán-kormányt, ezért megvonnák a szavazati jogát
Maga az állásfoglalás tartalmi része „sajnálatának ad hangot” a felsoroltakat illetően, és merő véletlenségből szinte szóról szóra ugyanazt a megállapítást teszi, amit az ellenzéki pártok képviselői a Transparency International minapi konferenciáján (tudósításunk ITT): hogy mindezek együttvéve rendszerszintű fenyegetést jelentenek a jogállamiságra. Itt van hát az az uniós beavatkozás, amiben a konferencián reménykedtek az ellenzékiek. Az EP-állásfoglalás szerint most eldől, hogy az EU képes-e választ adni arra, ha egy tagállam fenyegeti vagy megsérti az alapvető értékeket. Egyúttal felhívja az Európai Bizottságot, hogy szigorúan ellenőrizze az uniós források magyar kormány általi felhasználását. A magyar kormánnyal szembeni követeléseiről nehéz elhinni, hogy nem Soros György diktálta azokat, hiszen követeli a migrációval kapcsolatos törvényi szigorítások, a felsőoktatási törvénymódosítás, valamint a külföldről támogatott szervezetek átláthatóságáról szóló törvényjavaslat visszavonását. Egyúttal követeli a CEU-nak adott határidők felfüggesztését, és a kötelezettségvállalást az egyetem megmaradására.
Nem finomkodik a szöveg, hiszen az Európai Bizottságnak is beolvas, amiért a 2016 decemberi, ugyanilyen EP-határozat kérése ellenére sem aktiválta azt az uniós jogállamisági mechanizmust, amellyel rá lehetne erőltetni egy-egy tagországra a központi, brüsszeli akaratot. Végezetül utasította az EP Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságát a hírhedt 7. cikkely szerinti eljárás megindítására. Utóbbiról nem a határozat keretén belül, hanem külön szavaztak, és szintén elfogadta az EP.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS