Lemondott megbízatásáról Prof. Dr. Horváth Miklós, az 1956-os Emlékév történészszakmai vezetője. Az 1956-os forradalom és szabadságharc történetének egyik első számú szakértőjeként jegyzett professzor volt az, aki Dózsa Lászlóként azonosította be az a sajtóban is sokat forgott fényképet a puskát cipelő fiúról. A Pázmány Péter Katolikus Tudományegyetem professzora, a Magyar Tudományos Akadémia doktora lemondását éppen arra a napra időzítette, amikor az Emlékévet bonyolító Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány Kuratóriuma meghallgatta Schmidt Mária főigazgató beszámolóját, amelyben a fénykép-ügyről is szó volt. Horváth Miklós azt állítja, ő elmondta volna, hogy szakmai tévedés történt, de a sajtót nem érdekelte.
Úgy tűnik nem véletlen Horváth professzor döntése, mert a kuratóriumi ülés napirendi pontjai között szerepelt a Közalapítványon belül a nevéhez fűződő fénykép-ügy, illetve a fényképhez kapcsolódó politikai támadás. Mindezek alapján várható volt, hogy Horváth szakmai gondatlansága is szóba kerül a kuratórium ülésén. A kuratórium ugyan méltányolta, hogy Schmidt Mária főigazgató ezzel összefüggésben vezetőként vállalta a kritikákat, de megállapította: tudományos pontatlanságokért, adott esetben tévedésekért kizárólag az adott kutatót terhelheti felelősség, azaz más szakmai mulasztásaiért az akadémiai szokásjog alapján senki nem állhat helyt. Mindez a beszámoló jegyzőkönyvéből derül ki, amelynek vonatkozó pontját a kuratórium – a szokásoktól eltérően – nyilvánosságra hozta, a félreértéseket tisztázandó.
A jegyzőkönyvrészletben az is olvasható, hogy miután a kuratórium megismerte a fénykép-beazonosítási ügy részleteit, nyilvánvalóvá vált, hogy csak további hosszas kutatómunka után állapítható meg: Dózsa László, Pruck Pál vagy netalán egy harmadik, eleddig ismeretlen személy szerepel a fényképen. Dózsa László színész-rendezőt az ’56-os Emlékév történészszakmai vezetője, Prof. Dr. Horváth Miklós azonosította be a fényképen, amit írásba is adott, és amit az érintett, azaz Dózsa László nyilatkozatban maga is megerősített. Schmidt Mária ezek alapján sikeresen lezártnak tekintette a beazonosítást, ám a fénykép nyilvános megjelenését követően újabb adalékok, források kerültek elő, így a kutatások azonnali folytatását kezdeményezte.
A politikai célú lejáratás kizárta a szokásos tudományos eljárást
A botrány a plakátkampány elindulása után tört ki, amikor megjelent a Pruck-család azzal, hogy a fényképen meggyőződésük szerint valójában Pruck Pál látható. Tallai Gábor programigazgató hangsúlyozta a PestiSrácok.hu-nak, hogy a sajtótámadások nem a tudományban megszokott vitafolyamat részét képezik, hanem egy politikai célú lejárató kampány részei. Elárulta, hogy a sok vitát kiváltott fotót Dózsa Lászlón és Pruck Pálon kívül egyébként másnak is tulajdonították már, illetve más is jelentkezett azzal, hogy ő látható rajta. Tallai elmondása szerint a további tudományos kutatás során megvizsgálják a fénykép összes megismerhető összefüggését, illetve a szóba jöhető személyek ’56-os történetét is a lehető legrészletesebben rekonstruálják.
Ez alapvetően egy szakmai ügy, illetve vita. A felerősödő támadások azonban egyértelművé tették, hogy a magyar sajtó egy része ezt nem tudományos vitának tekinti, hanem politikai ügyet kreált belőle, mégpedig a teljes ’56-os Emlékév lejáratása céljából. A korábbi téves beazonosításokat – ezekből amúgy a most szakértői szerepben tetszelgő ’56-os Intézethez is köthető jó néhány – a szokásos módon, szakmai viták során lehetett kijavítani, ebben az esetben azonban ezt nem hagyták
– jelentette ki.
Az egész Emlékévet támadta a balliberális sajtó a Dózsa-plakát miatt.
Az akadémikus több fontos részletet nem ismert
Menet közben derült ki, hogy Prof. Dr. Horváth Miklós több mulasztást követett el a beazonosítás során. Nem ismerte például a Life magazinnak azon lapszámát, amely Michael Rougier korabeli fotóját Pruck Pál képaláírással jelentette meg 1956 novemberében. Tallai szerint persze a Life képaláírása sem vehető készpénznek, hiszen szemben áll a korabeli gyakorlattal, amikor az újságírók névtelenséggel védték a lefényképezett forradalmárokat. További furcsaság, hogy a kommunista állambiztonság a megtorlás során minden külföldi újságot és folyóiratot, minden fellelhető fotót összegyűjtött, halálos ítéletek is születtek csupán fényképek alapján, Pruck Pál mégis elkerülte a felelősségre vonást. A későbbi, sajtóban is megjelent köztörvényes ügyei, majd Pruck 1982-es Népszabadság-interjúja – amelyet Prof. Dr. Horváth Miklós szintén nem ismert –, valamint Prucknak az 1986-os, ’56-ot ellenforradalomnak beállító Berecz János-féle dokumentumfilmben való szereplése mind-mind olyan gyanús körülmény, amelyek miatt sokkal alaposabb kutatást igényel a kérdés – hangsúlyozta Tallai Gábor. Emellett ő is felhívta a figyelmet, hogy tudományos megállapításokért az adott személyen kívül senki sem tartozik felelősséggel:
Az akadémiai szokásjog úgy kívánta volna, hogy egykori kollégánk, Horváth Miklós professzor, mint autonóm tudós kiálljon és jelezze, problémák adódtak a beazonosítás körül, illetve tudassa, hogy milyen adatok alapján jelölte meg minden kétséget kizáróan Dózsa Lászlót.
A kérdés körüli belső történészi vitát, úgy tűnik, eddig az intézményen belüli szakmai lojalitás miatt nem hozták nyilvánosságra a baloldali sajtó sorozatos támadásai közepette, a közalapítvány kuratóriumának ülésével azonban új helyzet állt elő. A Schmidt Mária főigazgatónak ugyanis beszámolót kellett tartania, amelyen természetszerűleg szóba került a Dózsa–Pruck beazonosítási ügy, illetve a hozzá kapcsolódó lejárató kampány. Mindezek ismeretében nem tekinthető véletlennek, hogy Prof. Dr. Horváth Miklós éppen a kuratórium ülésének napjára időzítette lemondását, mivel történészszakértőként ő felelt Emlékév tudományos kutatásaiért.
A Life magazin eredeti fényképe, amelyen a fiú beazonosítása további kutatást igényel.
Horváth Miklós azt állítja, ő nyilatkozott volna
Megkerestük Prof. Dr. Horváth Miklóst is, aki megerősítette, hogy a kuratórium május 30-i ülését megelőzően jelezte, hogy szeretné felbontani az év végéig érvényes szerződését. Ez június 17-vel, azaz az emlékév hivatalos végével meg is történik. Horváth Miklós állítása szerint bejelentésének semmi köze Schmidt Mária éppen aznapi kuratóriumi beszámolójához, és az áll a háttérben, hogy tudományos kutatói munkájával szeretne foglalkozni. Kérdésünkre, hogy történt-e kutatói mulasztás a fénykép beazonosításakor, azt válaszolta, hogy június 17-ig köti a titoktartás, ezért erről nem nyilatkozik. Azt azonban hozzátette, hogy
az előkészületek idején kizárólag olyan információk birtokában voltam – elsősorban Dózsa László nyilatkozata alapján –, miszerint ő szerepel a képen. Mindaddig, amíg nem jelentkezett a Pruck-család, nem volt semmiféle alapom arra, hogy megkérdőjelezzem Dózsa László képpel kapcsolatos állítását.
A kutató elismerte, hogy nem volt tudomása róla, hogy a kép 1956 novemberében megjelent a Life magazinban Pruck Pál képaláírással, és mint mondta,
gondolom, vagyunk így egy pár millióan, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy a Life magazinban 1956-ot követően melyik kép alá mi van írva. Ez persze nem magyarázat, nem tudtam, és ezt természetesen vállalom is.
Prof. Dr. Horváth Miklós azt állítja, a Közalapítvány nem akarta, hogy nyilatkozzon, míg a Közalapítvány szerint kimondottan kérték a nyilatkozattételre a sajtótámadások miatt. (fotó: vs.hu)
Arra is rákérdeztünk, hogy nem érezte-e szükségét az ’56-os Emlékévet ért politikai támadások idején, hogy jelezze a nyilvánosság felé, hogy szakmai tévedés történhetett, mely személyéhez köthető.
Dehogynem, lett is volna erre lehetőség, ha a Közalapítvány úgy dönt, hogy teret enged az én nyilatkozatomnak. Jeleztem volna a kérdésben az új vizsgálatok alapján kialakított álláspontomat, de erre annak idején sem a média nem volt kíváncsi, sem a Közalapítvány sem gondolta azt, hogy ismertetni kellene.
Tallai Gábor programigazgató erre reagálva jelezte felénk, hogy ez az állítás nem felel meg a valóságnak, a Közalapítvány ugyanis kifejezetten felkérte Horváth Miklóst a nyilvános állásfoglalásra, ám ő akkor ettől elzárkózott. Emiatt aztán Tallainak és a Terror Háza Múzeum másik történészének, Békés Mártonnak kellett több ízben nyilatkoznia a sajtónak, miközben egyikük sem felelt a kutatásért, lévén annak a korábban Nagy Imre és Maléter Pál emlékplakettel is kitüntetett Horváth professzor volt a tudományos vezetője.
Dózsa ’56-os szerepe csak a fényképügy kapcsán került célkeresztbe
Mint kiderült, korábban is sokszor történt téves beazonosítás más fényképekkel ’56 kapcsán, aztán ezeket folyamatosan javították a kutatók. Dózsa László ’56-os szerepéről viszont eddig nem volt vita, sem a szabadságharcosok szervezetei, sem az MTA, sem az 56-os Intézet nem vonta korábban kétségbe soha, hogy a Dózsa hősiesen küzdő pesti srác volt – közölte Tallai Gábor.
A fényképügy kapcsán aztán már ezt is elkezdték megkérdőjelezni. Akárkiről is derül majd ki, hogy ő van a fotón, addigra egy ember életét tették tönkre, egy olyan hősét, akire büszkék lehetünk.
A Dózsa saját elbeszéléseiben lévő ellentmondásokat ért bírálatokra Tallai így reagált:
Dózsa László színész-rendező története évtizedek óta ismert, eddig azt senki sem kérdőjelezte meg, sőt készült olyan egykori szomszéddal is interjú, aki számos fontos és igazoló adalékkal szolgált. Ugyanakkor sose felejtsük el, ez hatvan évvel ezelőtt történt! Hatvan év távlatából az ember sok mindenre másként emlékszik. Emberek vagyunk, nem robotok, az emlékekbe érzések keverednek, egyes elemek erősödnek, mások halványulnak. A német kommunista állambiztonság, a Stasi például úgy szűrte ki azt, ki hazudik, hogy ha valaki egy adott történetet mindig ugyanúgy adott elő, azaz nem variált, nem egészített ki. Ilyenkor a kihallgatók biztosak voltak benne, hogy betanult sztoriról van szó, tehát nem igaz. Az emlékek feldolgozása, megőrzése ugyanis másképp működik, az, hogy Dózsa László soha sem ugyanazokkal a szavakkal írja le a vele történteket, éppen azt igazolja, hogy a saját szabad emlékanyagából gazdálkodik.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS