Erő, szeretet, józanság, költészet – Balczó András üzenete a „süllyedő világnak” (videókkal)

Több emlékezetes pillanata volt a hétközi Év sportolói gálának, de Balczó Andrásé volt a legszebb. Költészetről, hitről, józanságról, süllyedő világról beszélt a sportlegenda, aki nyolcvanadik születésnapját ünnepli. Küldetés – a sporton túl.

„Kimondta azt, amit sokan kimondtak volna, ha merték volna, ő merte

– így mutatta be Novotny Zoltán sportriporter Balczó Andrást a hétközi sportgálán, és már ebből a felvezetésből lehetett látni, hogy ez másfajta beszéd lesz, mint amikhez hozzászoktunk. „Megérkezés volt számomra ez a csodálatos fogadtatás” – mondta a láthatóan meghatódott legenda: „Azt gondoltam, hogy röviden kell szólnom. Nekem ilyenkor inkább versek jutnak az eszembe. Mutasd meg a kedvemért a világnak, hogy ellentéte vagy. Ezt a magyar sportolóknak gondoltam elmondani.”

Balczó András Szabó Lőrinc gyönyörű versére (Semmiért egészen) utalt, s annak következő strófájára:

„Mutasd meg a teljes alázat
És áldozat
Örömét és hogy a világnak
Kedvemért ellentéte vagy.”

A világ legeredményesebb öttusázója, korának egyik, ha nem a legnagyobb magyar sportikonja így folytatta: „Hogy ebben a süllyedő világban, amiben élünk, legyenek ellentétei ennek a világnak. A lelkünk az, amit ápolni kellene. Lényeg ez a három szó: erőnek, szeretetnek és józanságnak lelkét kaptátok. A sport eszköz legyen arra, hogy sok mindent megtudjatok arról a világról, ami a látható világ háta mögött van”.

Balczó András / Fotó: MTI

Megszívelendő szavak. Ahogyan az is, hogy ezután a filmrendezőnek, Kósa Ferencnek köszönte meg közös munkájukat, az elhivatottságról gyönyörűen mesélő Küldetést. „Elsősorban Kósa Ferencnek köszönhetem a Küldetés című filmet. […] Valahogy olyan helyzetbe kerültem, hogy nagyon sok helyre meghívtak filmankétra.

Ez egy keresztmetszetet adott az ország lényéről, és törtem a fejemet, hogy miért kanyarodtak arra a dolgok, amerre kanyarodtak. Azt gondolom, hogy a bajunk a világban, márpedig van, onnan származik, hogy az átlag magyar ember nem hajlandó magát teremtménynek minősíteni, tartani.”

Végül a kiválasztottságról beszélt: „Néha elcsodálkozom magamom, hogy miért kaptam ilyen sokat, ha rosszul csináltam és elbuktam, kiderült, hogy abból is csak jó származott. Erre a feladatra kiválasztottnak tarthatom magam, mert elkülönített az isten a világ szerint valóból a másik, a jobbik oldalon létező oldalra. Ady Endrének van egy gyönyörű verse. Új s új lovat. … Nem tudja valaki véletlenül? [Derűs, zavart nevetés a közönségtől]. >A nagy Nyíl útján, meg nem állva, Hitesen és szerelmesen<. Ámen.”.

Vastapsot kapott.

„A nagy Nyíl útján, meg nem állva,
Hitesen és szerelmesen,
Förtelmeit egy rövid Mának
Nézze túl a szemem.”

Ady Endre: Új s új lovat

Vezető kép: MTI