A címben szereplő mondat Pálinkás József, a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal leváltott elnökétől hangzott el, egy olyan konferencián, ahol a közönség jó része akadémikusokból állt. És senki sem háborodott fel: az előadás, ahogy lennie kell, békésen véget ért. Higgyünk Pálinkás Józsefnek, hiszen ő már csak tudja. Húsz éve úgy uralja a magyar kutatói szférát, hogy kutatási eredményei utoljára a ’90-es években jelentek meg. (Egyébként az ominózus mondatot az alábbi hangfelvételen meghallgathatja bárki.)
Végjáték
Két évtizedes közéleti karrierje ebben a hónapban elég dicstelenül ért véget. Szomorú látni, hogy egy újabb egykori jobboldali „ikon” fordul el a polgári tábortól, és válik a baloldal szócsövévé. Ő csak a saját nagyságát akarja bizonygatni, sajnáltatni akarja magát, de erre a „mértékadó baloldalon” kívül már senki sem kíváncsi. Így azzal kenegeti a sebeit, ami maradt: Index.hu és más liberális fellegvárak. Pedig lehetett volna méltósággal, tisztességgel is távozni, úgy, hogy megköszöni az őt mindenben támogató miniszterelnöknek, és nem kísérli meg lejáratni azokat, akiknek közéleti pályafutását köszönheti.
Ehhez képest lassan egy éve a sajtóban vívja Pálinkás az imázsharcát, aminek egyik legdicstelenebb darabja az utolsó munkanapján jelent meg. Ha ezeket átolvassuk, akkor olyan műhelytitkokat tudunk meg, olyan apróságokat nagyítanak fel, hogy nem tudunk attól a gyanútól szabadulni, hogy ez a cikk Pálinkás megrendelésére készült.
Ne feledjük, hogy bár számunkra egyenletesen emelkedőnek tűnik Pálinkás karrierje, ám 2014-ben nem lett uniós biztos, és 2016-ban nem lett köztársasági elnök, bár mindkét kinevezést elfogadta volna. Jogosan kérdezhetjük, hogy miért kell ezért megsértődni, de 2017 elején, a CEU-ügyben már látványosan szembefordult a miniszterelnökkel.
Innováció magasabb fokozatban
A miniszterelnök a 2017-es kötcsei találkozón beszélt először arról, hogy magasabb fokozatba szeretné kapcsolni a hazai innovációt. Ez sok mindent jelenthet, nemcsak Pálinkás elmozdítását, de válaszul tavaly novemberben a Nature című magazin írt egy cikket, amiben Orbánt autokratának nevezi, és örül neki, hogy ezek között a nehéz körülmények között, ebben a „kis, posztkommunista országban” Pálinkás jól működteti a magyar KFI rendszert.
A független tudomány védőszentje
Az Index évekig válogatott szidalmakkal illette Pálinkást, konkrétan tolvajok segítőjének nevezte az „Új szó a lopásra: elkutattuk” című cikkében. A választások előtt két nappal ugyanez az Index a Nature-höz hasonló sémában írja le, hogy Orbán már nem foglalkozik az értelmiséggel, de szerencsére a magyar tudomány valódi ura Pálinkás József. „Sokan az ő személyében látják a tisztességes tudománypolitika garanciáját.” Micsoda pálfordulás! Ilyen dicséretet nem sok kormányzati szereplő kapott Simicska Lajos portáljától, sőt, talán senki, pláne nem két nappal a választások előtt! Választások után már egyenesen a tudomány „jó királyának” nevezte ugyanez a portál, és – bár cserélődtek miniszterek, államtitkárok, elnökök és cégvezetők –, senki karrierjéért nem aggódtak, csak Pálinkáséért.
A legmegdöbbentőbb azonban e hét péntekén, Pálinkás utolsó munkanapján, a G7 blogon megjelent fényezés. Ebben – miután belső titkokkal, hivatali slide-ot felhasználva, hosszan fényezik Pálinkást, vagy inkább ő saját magát –, azt írják le, hogy szerintük egy konkrét pályázati eredményhirdetés vezetett ahhoz, hogy a miniszterelnök felmentette. Szerintük az a miniszterelnök, aki egyik nap megmentette Európát a migránsok inváziójától, másnap valami piti osztozkodás miatt menti fel két évtizedes szövetségesét. Mindeközben ők sem tudnak más grafikonokat bemutatni, mint azokat, amelyek Orbán Viktort igazolják: magasabb fokozatba kell kapcsolni az innovációt. Pálinkás, mivel saját sikertelenségét nem ismeri be, összeesküvést lát ott, ahol rákérdeznek a teljesítményre.
Távozik egy ember, akit húsz évig folyamatosan támogatott a Fidesz, vagy ha úgy tetszik, Orbán Viktor. Mi is lett volna ő enélkül? Ez alatt a húsz év alatt százmilliárdokat költött el Pálinkás. Mégis, ez az ember sértetten, megbántva, vagdalkozva, és már csak az ellenfelei által körülrajongva távozik. Pedig a méltóságteljes távozáshoz csak három szót kellett volna mondjon: köszönöm, Miniszterelnök Úr! Ha igazán nagyvonalú, akkor pedig azt, amit most mi mondunk helyette: sok sikert, Palkovics László!
Akadémiai függetlenség és a személyes haszon
Sőt, mára már az egész akadémia függetlensége miatt aggódik az egész ballib tábor. Sikerült elérniük, hogy a Nature magazin, amely már korábban is aktívan politizált magyar ügyekben, ismét elővegye a témát. Meg nem nevezett forrásokra hivatkozva komoly aggodalmuknak adnak hangot a tudomány függetlensége miatt. Az Index természetesen ismét bedobta magát és szemlézi eme cikket. Ahogy fogalmaznak: több kutató azt jelezte a Nature felé, hogy aggódnak, milyen extra követelményekkel lehet majd akadémiai forrásokhoz jutni. Attól tartanak, hogy sokkal közvetlenebb módon kell majd szolgálni az ipar érdekeit.
Na igen, ezzel akarva vagy akaratlanul, de megtalálták a lényeget. Pálinkás József és mások irányítása alatt a magyar tudománynak alig sikerült bármiféle érdemleges eredményt felmutatnia. Az egész pénzosztási rendszer belterjes, csak ugyanaz a néhány akadémikus juthat hozzá pályázati forrásokhoz. Sőt ma már a zsebre tehető pénz is kimagasló, hiszen Pálinkás alatt egy-egy tudományos projekt vezetőjének díjazása az ötszörösére emelkedett. Fiatal kutatók, vagy nem az akadémia lobbi emberei alig juthatnak hozzá támogatáshoz. Csak akkor van esélyük erre, ha egy-egy „akadémiai ősbölényt” is bevesznek a munkájukba. Akik természetesen nem csinálnak majd semmit, mindazonáltal az esetleges dicsőséget és azzal járó anyagi hasznot élvezik. Vagyis szögezzük le, hogy a szent életű tudósok is csak a zsebüket tömik. Amikor a függetlenségért aggódnak, akkor szimplán a saját anyagi érdekeik mellett állnak ki.
Fotó:MTI
Facebook
Twitter
YouTube
RSS