Egy kevésbé ismert, már-már tabunak számító téma került ismét fényre, ugyanis szerdán a Magyar Máltai Szeretetszolgálat konferenciát tartott az “Elfeledett Gyermekekért – Hogyan lehetnek a szenvedélybeteg szülők gyermekei MÉGIS boldogok?” címmel. A téma megrázó, ugyanis becslések szerint 400 ezer gyermek él jelenleg olyan családban, ahol az egyik, vagy mindkét szülő szenvedélybeteg. A rendezvény rámutatott arra a szomorú helyzetre, miszerint ezekről a méltatlan sorsban felcseperedő gyerekekről rendszerint megfeledkezik a társadalom. Pedig nagyobb szükségük van a segítségre, mint gondolnánk, ugyanis a statisztikák azt mutatják, hogy több, mint egyharmaduk később maga is szenvedélybeteggé válik.
Pár évvel ezelőtt vírusvideóként terjedt egy egyperces videó, amely szívbemarkoló és érzékletes módon ábrázolta azt, hogy egy gyermek hogyan is látja részeg szüleit. Teljesen mindegy, hogy félelmetes bohóc, zombi vagy épp betörő, a lényeg, hogy ezeknek a gyermekeknek a szemében ott volt a rettegés, a szégyen és a zárkózottság. A legmegrázóbb mégis az, hogy hazánkban legkevesebb 400 ezer gyermek él olyan családban, ahol az egyik, vagy mindkét szülő alkoholbeteg; ehhez még hozzájön nagyjából 8000 olyan kicsi, akinek a szülei pszichoaktív anyagok függői. Hazai felmérések, kutatások az alkoholbeteg szülők gyerekeire vonatkozóan nincsenek, ezt a Magyar Máltai Szeretetszolgálat külföldi adatok nyomán becsülte meg.
Kik is azok az elfeledett gyermekek?
Ezekre a gyermekekre szeretné felhívni a figyelmet a Magyar Máltai Szeretetszolgálat, így megszervezték az “Elfeledett Gyermekekért – Hogyan lehetnek a szenvedélybeteg szülők gyermekei MÉGIS boldogok?” című konferenciát. És hogy miért épp elfeledett gyermekek?
A kifejezés egy könyv címéből jött. 1969-ben Amerikában egy szociális munkás kutatást szervezett olyan gyerekek körében, akiknek közvetlen családjában szenvedélybeteg él. Őket hívta elfeledetteknek, ugyanis ezeket a kisembereket nagyon nehezen találja meg a szociális ellátórendszer. Olyan, mintha ez a probléma nem is létezne
– magyarázta a PestiSrácok.hu munkatársának a rendezvény főszervezője, Frankó András. A családterapeutaként dolgozó szakember nem titkolt célja ezzel a konferenciával elérni azokat a gyerekeket, akikre manapság nagyon kevés figyelem irányul. “Szeretnénk egyrészt megtalálni azokat a gyerkőcöket, akik szenvedélybeteg szülők mellett élik az életüket, másrészt pedig azt szeretnénk, ha a szakemberek, valamint az átlagpolgárok is megértenék, közvetítenék ezt a problémát, akár a segítségnyújtás szintjét is elérve.”
Legyen vége a tabuknak!
“Ezek a gyermekek olyanok, mint a vilmoskörte, belenőnek az üvegbe, és onnan nem tudnak kiszállni” – hangzott el ez az érzékletes hasonlat a konferencián, így ennek tükrében most közlünk néhány megdöbbentő adatot a szóban forgó kisemberek életéből. Az alkoholbeteg szülők gyermekeinek
egyharmada pszichés zavarokkal küzd, több, mint egyharmada később maga is szenvedélybeteggé válik.
A gyermekek 24 százalékkal több alkalommal kerülnek kórházba, 30 százalékkal hosszabb ideig, mint egészséges társaik. A gyermekotthonokban elhelyezett fiatalok vér szerinti családjukban az országos átlagot meghaladó mértékben – több, mint 40 százalék esetében – volt legalább egy nagyivó. Mindezek mellett hiányoznak a számukra szervezett speciális segítők, nincs képzés a szakemberek részére.
A konferencia szervezője szerint Magyarországon, de még külföldön is gyerekcipőben jár a probléma feltérképezése és megoldása. Frankó András szerint mindez annak is köszönhető, hogy tabuként kezelik a témakört. “Miért számít ez tabunak? Talán azért, mert nem tudunk vele mit kezdeni. De mindemellett félünk is hozzányúlni, mert oké, hogy elindítjuk ennek a problémának a felderítését, de nem igazán tudjuk se azt, hogy hova fogunk eljutni, se azt, hogy mit ígérhetünk a megszólított embereknek. De lehet, hogy bizonyos lelki érdekek is azt kívánják, hogy tabuként kezeljünk az ügyet, mert ha valamiről nem beszélünk, becsukjuk a szemünket, akkor az nincs. Mi már annak is örülnénk, ha végre elkezdenénk ezeket a tabukat feltörni.”
A családban mindenki szenved
Kutatások igazolják, hogy az alkoholista szülök gyermekeinek három alapműködésük van: ne beszélj, ne érezz és ne bízz. A szenvedélybeteg családok bizonytalansága és instabilitása az érzelmeket is nagymértékben meghatározza. A gyerekek egyszerre éreznek haragot, csalódást, ragaszkodást és szeretetet is. Megélik a szégyent, a félelmet és a magányt is. A szülőkhöz hasonlóan a gyerekek is titkolják az alkoholproblémát, akkor is, ha ezt nem kérte tőlük senki. A szégyen és a félelem miatt nem beszélnek erről a kívülállókkal sem, annak érdekében, hogy megőrizzék a szülőről való jó képet és a család iránti lojalitást. Ez a hallgatás törvénye. A gyerekek nemcsak kifelé titkolják a helyzetet, de a családon belül is. Nem beszélnek, hogy ne zavarjanak, és elkerüljék, hogy veszekedés legyen, épp ezért nagyon nehéz a probléma felismerése.
“Elsődleges jelzőrendszer lehet az óvoda és az iskola, mert amellett, hogy a gyermek itt van a legtöbbet közösségben, a pedagógusokban van egyfajta szakmai elhivatottság, amely segíthet a probléma észlelésében. De a tágabb család is lehetne egyfajta jelzőrendszer; jó lenne, ha rokoni elfogultságból senki sem csukná be a szemét, és adott esetben megpróbálná kivonni a gyermeket a súlyos helyzetből. Nagy probléma, hogy sokszor az egészséges szülő egyáltalán nem, vagy épp nem helyesen közelít a gyerek felé. Az volna a helyzet kulcsa, ha észrevennék, hogy nemcsak a szenvedélybeteg, illetve nemcsak ők szenvednek a családban, hanem mindenki” – elemezte a helyzetet Frankó András.
Alacsony önértékelés
A családterapeuta szerint a gyerekkori traumák gyakran kapcsolati nehézségek, pszichoszomatikus tünetek, beilleszkedési problémák vagy önbecsülési zavarok formájában kerülnek felszínre felnőttkorban. Ezek aztán rányomják bélyegüket a későbbi párkapcsolatokra. “Az ilyen háttérrel rendelkező gyerekek nagyon nehezen választanak párt, mert az önbizalmuk, az önértékelésük rendkívül alacsony. Másrészt nagyon nehezen igazodnak el a világban, mert abban a családban, amiből jönnek, azt tanulták meg, hogy minden bizonytalan. Nagyon sokan választanak szenvedélybeteg párt maguknak, néha azért, mert azt a helyzetet, azt a légkört ismerik csak, vagy épp meg akarják menteni partnerüket egyfajta bizonyításképp.”
Apa, anya, pia
A Magyar Máltai Szeretetszolgálat munkatársai természetesen a konferencián túl számos módon próbálnak segíteni. Budapesten létrehoztak kifejezetten szenvedélybeteg szülők gyermekeinek egy csoportos foglalkozást, de számos kiadvánnyal igyekeznek segítő jobbot nyújtani. Itt van például a csak náluk megrendelhető Apa, anya, pia című könyv, amely egy magas szakmai színvonalú, nagyon értékes és hiánypótló írás. Segít megérteni a szenvedélybeteg családban felnőtt gyermekekben zajló folyamatokat, az elfojtott fájdalmakat, a béklyókat, az eltitkolt sebeket, melyek akadályozhatják az egészséges felnőtt személyiség kialakulását. Segít az érintetteknek saját gyermekkorukra visszatekintve megtalálni az utat egy elégedettebb élet felé. Mindemellett megérkezett Bolyhos is, akinek apja alkoholbeteg. Ez az egész családra hatással van. Szerencsére Bolyhos talál egy barátot, aki segít megtalálni a saját útját, függetlenül apja betegségétől. Megtudja azt is, hogy nem felelős apja betegségéért és gyógyulásáért. Ez a kiadvány bátorságot és önbizalmat adhat.
Észrevettünk benneteket
A konferencia végén a szervezők arra kérték a résztvevőket, hogy segítsenek nekik egy kisfilm elkészítésében, amelyben üzennek majd azoknak a gyerekeknek, akik szenvedélybeteg szülők mellett élik életüket. A PestiSrácok.hu Frankó András főszervezőt arra kérte, fogalmazza meg ő is üzenetét, amelyet most portálunk közvetít:
Meghallottunk, észrevettünk benneteket, és szeretnénk, ha elhinnétek, hogy nektek is érdemes megszólalnotok.
Egyéb értékes információkért, tanácsokért és segítségért érdemes ellátogatni ERRE az oldalra.
Vezető kép: brsrehab.com
Facebook
Twitter
YouTube
RSS