A Párbeszéd csak adna és adna, most éppen alapösztöndíjat a tanuló ifjúságnak – Interjú Barabás Richárd szóvivővel

Egy „olyan progresszív pártnak, mint a Párbeszéd” mindig fel kell szólalnia, ha úgy érzékelik, hogy csökken az oktatáshoz való hozzáférés lehetősége. Ha mégse csökken egy tüntetés vagy egy felszólalás miatt, akkor az nekik már győzelem. Kedélyesen beszélgetős, néha kissé csapongó interjút készítettünk Barabás Richárddal, a Párbeszéd párt szóvivőjével a Corvinus épülete előtt előadott performance-uk után, ahol az egyetem közalapítványba szervezése és az ösztöndíj-rendszer tervezett bevezetése miatt tiltakoztak a párt aktivistái. A tiltakozás mellett a Párbeszéd politikusa az alapjövedelem mintájára az egyetemistáknak alapösztöndíjat adna, hogy jól érezzék magukat, továbbá úgy érzi, hogy a magánosítás nem megoldás a felsőoktatás nyilvánvaló problémáira, hiszen csak kiöntjük a gyereket a fürdővízzel. Emellett szóba kerültek azok a bizonyos „tendenciák” is.

Akkor ti a Corvinus átalakítását is „tendenciák” részének tekintitek?

2012 óta látjuk a tendenciát, a kormányzat folyamatosan csökkenteni akarja a felsőoktatás finanszírozását, egyúttal a keretszámokat. Igen, látjuk a tendenciát. A miniszterelnök többször utalt arra, hogy recesszióra számít a következő években és ez (a Corvinus magánegyetemmé alakítása – a szerk.) láthatóan beleillik abba, hogy a kormányzat forrásokat próbál spórolni bizonyos helyeken, akkor a felsőoktatás pontosan olyan hely, ahol viszonylag könnyen tud átcsoportosítani pénzeket. Nem biztos, hogy ez igaz, de látok bizonyos tendenciákat, ami arra utal, hogy az állam kevesebb ember számára akarja biztosítani a felsőoktatást.

Az állami források mellett a magánszektor megjelenését hogyan értelmezitek?

Nem azzal van probléma, amikor magántőkét vonunk be, gond akkor van, amikor nem biztosítjuk a lehetőségét annak, hogy bárki, aki magyar állampolgár, megszerezhesse a diplomát.

Tehát bárki, aki magyar állampolgár, járjon egyetemre? Írni, olvasni sem kell tudnia?

Nyilván vannak követelmények, amiket meg kell követelni az egyetemre való beüléshez, de nem is akar mindenki beülni. Nem erről van szó. Azt állítom, hogy aki egyetemre akar menni és az adott egyetem minőségi elvárásait teljesíti, annak legyen meg a lehetősége arra, hogy ingyen, a magyar állam befektetéseként tanulhasson. Az egyetemnek nem kell sétagaloppnak lennie, de mindenkinek meg kell adni az esélyt rá.

Barabás Richárd a Corvinus épülete előtt

Olyan spekulációk is terjednek, hogy az ösztöndíjrendszer biztosítja a minőségi emberanyagot, hogy csak azok jussanak államilag finanszírozott hallgatói státuszhoz, akik érdemesek rá.

Ez szuper, de hogy döntöd el, mielőtt elkezded az egyetemet?

Mondjuk egy felvételivel az ösztöndíjprogramba?

Sosem ártalmas, ha az ember tanul, hogy legalább egy kicsi ragadjon rá. Sosem tudni, mikor fog hasznosulni a tudása. A melegedő-történet egy sztereotípia, de mindenhol vannak emberek, akik csak lébecolnak, minden munkahelyen. A politikában is vannak ilyenek. A másik oldalról sincs semmi probléma a megfelelő ösztönzők beépítésével, komoly ösztöndíjakat lehet bedobni a legkiválóbbaknak, de az sem normális, hogy egy egyetemistának dolgoznia kelljen a megélhetésért, hogy egyáltalán tanulhasson. Ez elveszi a tanulásra fordítható időt és versenyhátrányt okoz.

Ez is egy érdekes sztereotípia, hogy egy egyetemistának a munka a tanulástól veszi el az időt.

Nem állítom, de egy egyetemistának nemcsak a tanulás a feladata, hanem például a networking, ami legalább olyan fontos része az egyetemi létnek, ami legalább olyan fontos, mint a tudás megszerzése. De az alapok megteremtése nélkül (alapösztöndíj – a szerk.) nem tudnak elmélyülni a tanulmányaikban és a kapcsolatépítésben.

Erre találtátok ki az alapösztöndíjat, ami az alapjövedelemhez hasonlóan a tanuló ifjúságnak juttatna ingyenpénzt, hogy jól érezzék magukat?

Igen, az egyetemisták érezzék csak jól magukat, ezt nem érdemes negatívumként kiemelni. Azt állítom, hogy azok, akik bent vannak a képzésen, azoknak járjon az alapösztöndíj, de még egyszer mondom, nem baj, ha egy egyetem csinál szakmai szűrővizsgákat, amikkel folyamatosan mérik, hogyan mennek előre a hallgatók és a szakmai kompetenciák megfelelnek-e az adott szak képzésének. De ez szakmai kérdés, nem politikai és nem finanszírozási kérdés. Ha egy egyetem valakit alkalmatlannak talál, azt kibuktatja, de amíg bent van, illik neki megadni az alapvető bizalmat.

A kvóta miatt eddig nem nagyon szórták a hallgatókat.

Ebben igazad van, a Párbeszéd programjában szerepel is, hogyan alakítanánk át a felsőoktatás finanszírozását, mert azt nyilvánvalóan látjuk, hogy a fejpénzek, a kvóták, a normatív támogatások akadályai lehetnek a szakmai szűrésnek. De inkább az ösztönző szakmai válogatás feltételeit kell megteremteni, nem kiszórni embereket. Olyan finanszírozási rendszerre van szükség, ami egyszerre teremt stabil hátteret az egyetemistáknak és biztosítja a szakmai kritériumrendszert felállítását.

Barabás Richárd a Corvinus épülete előtt – Fotó: Horváth Péter Gyula

Tömegképzés vagy elitegyetem?

A bolognai rendszert nem megfelelően implementálták a korábbi kormányok. Az alapképzésnek belépő szintű tudással is könnyen hozzáférhetőnek kell maradnia, miközben fontos piaci ismereteket biztosít, és aki magasabb, akadémiai szinten szeretne elmélyedni a szakmában, az menjen utána mesterképzésre és posztgraduális képzésekre. Egy baloldali, egy Párbeszéd-kormány ezt átalakítaná úgy, hogy a bolognai-rendszer valóban megteremtse azt az átjárhatóságot a tömeg- és az elitképzés között.

Ezt a rendszert is egy baloldali kormány hozta létre.

Az SZDSZ nem volt baloldali…

És a magyar baloldal azóta próbálja meggyőzni a választókat arról, hogy ők – becsszó’ – nem az új SZDSZ.

Sajnos ez tényleg így van…