Pesti Srácok

Hol maradt a transznemű Mohamed az olimpiai megnyitóról, őt miért rekesztették ki a beteg lelkű szervezők?

Hol maradt a transznemű Mohamed az olimpiai megnyitóról, őt miért rekesztették ki a beteg lelkű szervezők?

Manapság már nem is teljes pályás letámadásról beszélünk a kereszténység ellen, hiszen az engesztelhetetlen gyűlölet mérge már régen átszakította a gátakat és pusztító áradásként söpör végig a világon. A párizsi olimpia megnyitóján tapasztalt aljas és beteg lelkű bacchanália azonban egy újabb teszt is volt. Vajon ezt is lenyelik a normális emberek? Vajon most is fejet hajtanak a keresztények és csöndben maradnak? A ferde hajlamú, babiloni romlottságot közvetítő szervezők azonban csak eszközök voltak a gonosz kezében, itt pedig nem lesz megállás. És ha már a keresztény vallás kigúnyolásánál tartunk, akkor tegyük fel a kérdést: ha itt az elfogadásról van szó, egy olyan világról, amibe mindenki beletartozik, akkor vajon miért maradt ki a transzvesztita vagy homoszexuális Mohamed a képből? Őt miért rekesztették ki? Vagy az alávetettség már ilyen erős? A kérdés költői volt.

Képzeljük el teoretikusan, hogy mi történt volna, ha egy transznemű szereplő muszlim jelképeket, vagy magát a vallás alapítóját, Mohamedet vonta volna bele ebbe a beteg mesébe. Mit szóltak volna a muszlimok ennek az elfogadó kis matinéhoz? Vélhetően már lángolna az összes hajó a Szajnán, fél Párizst felgyújtották volna és az európai nagyvárosok sem úszták volna meg zavargások nélkül. Nem Mekkában, Medinában, Bejrútban vagy Kairóban, nem Marrakeshben, Rijádban vagy Teheránban verték volna szét a városokat, hanem Londonban, Berlinben vagy Amszterdamban. Jól tudták ezt a párizsi szervezők is, akik véletlenül sem vonták bele a muszlimokat a beteg meséjükbe. Mert félnek tőlük. Mert már ők diktálnak. Tegyük hozzá, hogy egyetlen vallási jelképpel sem lenne szabad ilyesmit csinálni, legfőképpen egy olimpiára nem lenne szabad ilyen alakokat beengedni és megmutatni, ez egy normális világban nem történhetne meg.

Jézust és a kereszténységet azonban méltónak találták arra, hogy ilyen színben tüntessék fel, mindezt szó szerint a befogadás és elfogadás jegyében. A bábmester pedig várta a reakciókat, a boszorkánykonyhákban futnak az elemzések, hogy vajon mi a reakció egy ilyen ocsmány provokációra és támadásra. A normális emberek pedig felháborodtak, azonban ez rendkívül kevés hosszú távon. A hitünket, jelképeinket és kultúránkat egy-egy felhorgadással nem tudjuk megvédeni, ez önmagában kevés. Zéró toleranciát kell hirdetni, ki kell állnunk önmagunkért, különben a métely fog győzedelmeskedni. Mindez a még mindig keresztény Európában. Azonban, ha nem parancsolunk megálljt, ha nem hallatjuk a hangunkat és állunk ki határozottan magunkért, a borzasztó folyamatok elérik a céljukat.

Minden európai emberrel, de egyre inkább az amerikaiakkal és világszerte is el akarják hitetni, hogy a kereszténység ideje lejárt, gyenge, üres és elfáradt. És bár magukat elfogadónak mondják, tűzzel-vassal, hazugságokkal és ferdítésekkel, történelemhamisítással támadják a vallást és magukat a krisztusi tanokat.De miközben lábat törölnek a kereszténységben, a muszlimokat félelemmel vegyes tisztelettel különböztetik meg. Azt az iszlámot simogatják, aki bunkósbottal válaszol az általuk hirdetett LMBTQ-tanokra és akkor még finoman fogalmaztam. Az alávetettség azonban már egyértelmű, elég csak a Charlie Hebdo esetére gondolni, amikor a Mohamed-karikatúra miatt mészárlást rendeztek Párizsban. De aki az iszlám térhódítást megkérdőjelezi, fel mer szólalni ellene, azt Európa-szerte jobb esetben elhallgattatják, rosszabb esetben fizikai retorzió éri. Ne feledjük, a saját pátriánkról beszélünk, arról a keresztény kontinensről, ahol a kereszteket levetetik az iskolák faláról, arról az Európáról, ahol a burka viszont engedélyezett, ahol focistadionokban a müezzin nyekereg és állami pénzből épülnek a mecsetek, a templomokat azonban egymás után bezárják.

PestiSracok facebook image

A kereszténység megbocsátó, de a kereszténység harcos is tudott lenni, és ha nem állunk ki magunkért, a beteg lelkű emberek mindent megtehetnek velünk, de ne feledjük, ők csak eszközök a végső cél elérésében. Pedig nem lenne nehéz dolgunk, a kereszténység alapjai biztosak és erősek, csak vissza kell találni hozzájuk, leszámolni a tévutakkal és hazugságokkal. Amíg ez nem történik meg, a megaláztatás és a mélybe vezető örvény nem fog megváltozni néhány hangos szótól. Mert az már édeskevés a folyamatok megállítására.

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.