Díszlövésekkel és a felelősök kilétét firtató beszédekkel zajlott le a PestSrácok.hu Halhatatlanok napja című november 4-i megemlékezése és tisztelgése a világ legnagyobb szárazföldi hadseregével szembeszálló szabadságharcosok előtt a fővárosi Bem József téren vasárnap este. Felszólalt Wittner Mária és Varga János szabadságharcos, valamint Stefka István, a PestiSrácok.hu lapigazgatója, számos ’56-os portrékötet és dokumentumfilm alkotója. Mindhárom beszéden végigvonult az az igény, hogy meg kell nevezni a felelősöket, a gyilkosokat, és nem szabad hagyni, hogy meghamisíthassák a múltunkat és a jelenünket.
A Gál Attila fegyvertechnikus közreműködésével felszerelt 8. Harckocsi Ezred Katonai Hagyományőrző Egyesület és Dunaharaszti Katonai Hagyományőrző Egyesület tagjai álltak sorfalat a Bem téren a megemlékezéshez, az ünnepség végén pedig díszlövéseket adtak le az ’56-os hősök tiszteletére. Ezt megelőzően minden finomkodást és udvariaskodást nélkülöző, kíméletlenül őszinte beszédeket mondtak el a PestiSrácok.hu főszerkesztője, Huth Gergely által szólított szabadságharcosok. A rendezvényt Varga-Bíró Tamás zenei előadása kísérte.
Wittner Mária, halálra ítélt forradalmár, az 1956-os Pesti Srác Alapítvány elnöke felelevenítette, hogy a szabadságharcot követő megtorlás során végignézte, ahogy elviszik a társait kivégezni, köztük a cellatársát.
Az igazság előbb-utóbb mindig kiderül, és ki kell, hogy derüljön a halottaink igazsága!
– mondta.
Szabadságharcos társai közül megemlítette az 1991-ben elhunyt Krassó Györgyöt, akinek „az uszályába belekapaszkodtak az úgynevezett ellenzékiek, az engedélyezett ellenzékiek”, és akiről ma nem beszélünk. Ugyancsak említette Vanek Béla nevét, akinek „egy bűne volt: nem tudott megalkudni a kommunistákkal”. Wittner Mária szerint ezt ’56 vérbefojtói és azok szellemi utódai még mindig bűnnek tartják. A halálbüntetés torkából megmenekült egykori ötvenhatos kijelentette, hogy amikor a cellatársát, Sticker Katalint elvitték kivégezni, ő megfogadta, hogy ha módja lesz rá, nem fogja elhallgatni, mi minden történt. Szóba hozta a Kossuth téri és a salgótarjáni sortüzet, amelyekhez odaterelték az embereket, tettesek viszont máig nincsenek.
A tetteseket valahogy nem akarják megnevezni
– mondta.
Meg kell védenünk a hazánkat. Tartozunk ezzel mindazoknak, akik nekünk megvédték a hazát
– zárta szavait.
Még mindig befolyásolják a történetírást
Ezután Varga János szabadságharcos, a Corvin közi Pesti Srác-szobor alakjának ihletője azt idézte fel, hogyan keveredett bele az ’56-os felkelésbe, amikor hazafelé tartva találkozott a tömeggel a Bem téren, és a tömeg olyan dolgokat skandált, amelyeket otthon is hallott titokban. Elmesélte a mostani megemlékezőknek azt az eddig teljes titokban maradt részletet is, ami a tárgyalásukon történt, már a megtorlás idején. A perük harmadrendű vádlottja, Tóth József, amikor látta, hogy a vád által felsorakoztatott, hamis tanúk után a védelem tanúit nem hallgatta meg a bíróság, belátta, hogy itt a lehető legrosszabb fog bekövetkezni. Végső elkeseredésében felugrott a bírói pulpitushoz, és pofán vágta az ő perükben is ítélkező hírhedt vérbírót, Tutsek Gusztáv Vazult. Utána persze lefogták, összeverték, de a halálos ítéletet amúgy sem úszhatta volna meg, így pedig legalább a maga szerény eszközével elégtételt vett.
Sajnos a történelmet még mindig irányítva írják
– jelentette ki Varga János, példaként hozva, hogy hiába ajánlotta fel korabeli szemtanúként a segítségét Kő Andrásék sorozatához (Kő András, a Magyar Nemzet egykori szerkesztője, azóta több 1956-os témájú könyv szerzője is – a szerk.), azt a választ kapta, hogy elég információjuk van. Varga János felhívta a figyelmet, hogy amíg az orosz csapatok itt voltak, addig az volt a hivatalos változat, hogy fegyveres ellenforradalmárok kezdtek lövöldözni a tömegben, aztán a szovjet hadsereg kivonulása után őket nevezték ki bűnbaknak, de a saját elvtársaikat sosem. A megemlékezést megtisztelte jelenlétével Trencsényi László szabadságharcos, az ’56-os Magyarok Világszövetségének ügyvezető elnöke.
Néven kell nevezni a gyilkosokat!
Stefka István rácsatlakozott arra, hogy Kő Andrásékat nem érdekelte Varga János beszámolója, és elmondta, hogy máig meg akarják hamisítani a történelmünk egyes epizódjait, így 1956-ot és az azt követő évtizedeket is.
Olyan emberrel készítette az ’56-os sorozatot a nevezett újságíró, aki a büntetés-végrehajtási intézet ezredese volt. Nem véletlen volt, hogy nem akartak igazi szemtanúkat, olyan embereket, akik másként mondják el
– mondta, hozzátéve, hogy A fehérballonos c. filmjéből éppen az derül ki, hogy össztűz alá vették az odaterelt embereket a Kossuth téri mészárláskor. Stefka elárulta, hogy amikor ezt annak idején megírta a Magyar Nemzetbe, akkor ugyanez az újságíró – minden szakmai etikai megfontolást megszegve – megjegyzést fűzött a cikkéhez, hogy ez csak magánvélemény, és az Országházból valójában nem lőttek.
Ez mutatta, micsoda erők működnek közre, hogy 1956 igazi arca ne láthassék meg, és az emberek ne tudják meg a valóságos múltat és a valóságos jelent
– szögezte le a PestiSrácok.hu lapigazgatója. Megjegyezte, büszkék lehetünk rá, hogy talán mi rendelkezünk a legtöbb szabadságharccal itt, Európában, de minden szabadságharcnak vannak hősei és árulói is. Az elmaradt igazságtételt és számonkérést Nagy Gáspár legendás versére utalva követelte:
Néven kell nevezni a gyilkosokat!
Stefka István kiemelte, hogy a forradalom és szabadságharc leverői és szellemi örököseik itt vannak közöttünk, és ma is ugyanazt teszik, amit tettek 1956 után: mindent elkövetnek Magyarország ellen külföldön, az Európai Unióban, az Egyesült Államokban és itthon is.
No gallery template found!És itt élnek azoknak az ÁVH-soknak és pufajkásoknak a leszármazottai, akik élvezik annak a gyümölcseit, amit rablásból, gyilkolásból, törvénytelenségekből szereztek. Nem véletlen, hogy minden döcögve halad, az egész rendszerváltás döcögve halad. De végre halad! […] Ezekre az emberekre figyelni kell, és nem szabad bedőlni a hazugságaiknak. Még mindig ők szeretnék megmondani, hogy ki volt az ügynök, ki volt az áruló, ki volt a munkásőr. Ezt nem engedjük!
Képgaléria: Horváth Péter Gyula
Facebook
Twitter
YouTube
RSS