A Kúriától kér jogorvoslatot a móri vérengzés nyomravezetője

A Kúriához fordul jogorvoslatért a nyolc halálos áldozatot követelő móri bankrablás nyomravezetője, akinek segítsége nélkül a hatóságok talán soha nem azonosították volna a vérengzés valódi elkövetőit, az ezért járó díj miatt benyújtott keresetét azonban jogerősen is elutasították a bíróságok. A bíróságok szerint Szebenyi nem jogosult a díjnak még csak egy kisebb részére sem, miközben a hazai hatóságok szerint teljesen helyénvaló, hogy a magyar kriminalisztika legvéresebb támadásának hamis tanúja szándékosan vezette vakvágányra a nyomozást, kapott érte az államtól huszonötmillió forintot, és köszöni, jól van. Az amatőr hadtörténész ellen az ősszel végrehajtási eljárást is indítottak az illetékesek, amelyben nem túl elegánsan a perköltséget is tőle követelik. Amennyiben a Kúria sem hoz a nyomravezetői díj ügyében a Szebenyi számára a korábbiaktól kedvezőbb döntést, a férfi az ügyet a Strasbourgi Emberi Jogi Bíróságra viszi, amely már számos alkalommal felülbírálta a magyar bíróságok által meghozott hasonló döntéseket.

Felülvizsgálati kérelmet nyújt be a napokban a Kúriára a móri vérengzés nyomravezetői díjának ügyében Szebenyi István, miután a korábbi eljárásokban kétszer is elutasították az erre vonatkozó keresetét – tudta meg a PestiSrácok.hu. A férfi volt az, aki megtalálta azokat a fegyvereket, ruhákat és egyéb eszközöket a Tatabánya melletti erdőben, amelyek segítségével a hatóságok be tudták azonosítani a nyolc halálos áldozatot követelő bankrablás valódi elkövetőit, sőt, arra is fényre derült, hogy a Móron történtek és a veszprémi postásgyilkosság között összefüggés van. A Vértes környékén fémkeresőző férfi 2006 őszén, több, mint négy évvel a vérengzés után találta meg a Tatabánya melletti erdőben azokat az elásott csomagokat, amelyekben a móri támadásnál használt fegyverek egy része és egyéb tárgyak voltak. Szebenyi többször kérte a rendőrséget, hogy menjenek ki a helyszínre, mert tisztában volt azzal, hogy nem világháborús relikviákra bukkant, de a nyomozók csak többszöri jelzésre jelentek meg a helyszínen. A fegyverszakértői vizsgálat kiderítette, hogy a megtalált pisztolyt használták a bankfiókban, és azzal lőttek agyon Veszprémben egy nyugdíjakat kézbesítő postást is, majd a Nemzeti Nyomozó Iroda bejelentette, hogy a bűncselekmények között összefüggés van. Ekkor már a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztését töltötte a móri vérengzés miatt tévesen elítélt Kaiser Ede; a hatóságok közben új nyomozást indítottak. Szebenyi István felfedezésének, illetve az újabb hatósági felhívások hírére jelentkezett egy taxisofőr, aki korábban elfuvarozta a Tatabánya melletti erdőbe Nagy Lászlót, aki elásta az említett csomagokat. A sofőr telefonjában még megvolt Nagy száma, amelynek segítségével, a cellainformációk felhasználásával a nyomozók megtalálták Nagy Lászlót és társát, Weiszdorn Róbertet. A két büntetlen előéletű – adataik nem szerepeltek a bűnügyi nyilvántartásokban – férfi talán soha nem került volna a képbe Szebenyi felfedezése nélkül, Kaiser pedig élete végéig a móri gyilkos stigmájával maradhatott volna a fegyházban.

Ajándék a hamis tanúnak

A veszprémi postásgyilkosság ügyében a rendőrség mellett a Magyar Posta, és az áldozat lakóhelye, Herend önkormányzata is nyomravezetői díjat tűzött ki, Szebenyi István ezért az összesen tízmillió forintos összeg feléért szállt perbe, követelését a fenti körülményekre alapozta. A bíróságok akkor neki adtak igazat, és meg is kapta az ötmillió forintot, az ítélet pedig kimondta, hogy segítsége nélkül a valódi elkövetőket nem sikerült volna azonosítani. Szebenyi István hasonló logikával adott be keresetet a móri ügyben a rendőrség által kitűzött huszonötmillió forintra, amelyet korábban a Kaiser Edét és Hajdú Lászlót hamisan vádoló Kiglics Attilának ítéltek meg, aki korábban Kaiserékkel együtt követett el fegyveres rablásokat. A számos sebből vérző tanúvallomás döntő szerepet játszott Kaiserék téves elítélésében; Nagy László és Weiszdorn Róbert elfogásával, majd utóbbi részletes, beismerő vallomásával bebizonyosodott, hogy Kiglics szándékosan hazudott, miközben a nyomravezetői díja mellett – újabb ajándékként – egy vádalkuval a saját ügyei miatt sem kellett felelnie. A magyar hatóságok azóta sem változtattak azon a véleményükön, hogy Kiglics kifizetése jogos és kívánatos volt, mert – magyarázatuk szerint – az egyébként valóban kemény, veszélyes gengszterekként ismert Kaiserék feldobásával újabb súlyos bűncselekményeket akadályozott meg. Ez igaz, csakhogy a móri ügy nyomravezetői díjának kiírása azóta sem változott, és az úgy fogalmaz, hogy az összeg annak jár, aki megnevezi vagy olyan mértékben beazonosítja az elkövetőket, hogy azzal a hatóságok képesek legyenek elfogni azokat. Szebenyi és a védett tanú, a taxisofőr szerepe ehhez lényegesen közelebb áll, mint a semmilyen hasznos információt nem közlő, a vizsgálatot szándékosan vakvágányra terelő Kiglicsé.

Strasbourgban érhet véget a nyomravezetői díj ügye

Szebenyi István a fenti körülmények ellenére első, majd másodfokon is elveszítette az állammal szemben indított pert a móri nyomravezetői díjért, annak költségét azonban az ősszel végrehajtási eljárásban kezdte el követelni tőle a bíróság. A férfi a PestiSrácok.hu-nak elmondta, hogy nem tartja elegánsnak az eljárást; szerinte megtehették volna a döntéshozók, hogy ha már szinte semmilyen érvelését nem fogadták el, legalább a perköltségtől eltekinthettek volna. Szebenyi korábban nem tartotta értelmét annak, hogy követelésének ügyét továbbvigye a Kúriára, mert nem számított a korábbiaktól eltérő ítéletre. Az amatőr hadtörténész portálunknak úgy nyilatkozott, hogy egyebek mellett a végrehajtási eljárás ügye is arra ösztönözte, hogy a legfőbb bírói testülethez forduljon jogorvoslatért. Mint mondta, nem számít a korábbiaktól eltérő, számára kedvezőbb elbírálásra, a Kúria vélt elutasító döntése nyomán azonban lehetősége nyílna arra, hogy ügyét a Strasbourgi Emberi Jogi Bíróságra vigye, amely már számos alkalommal felülbírálta a magyar bíróságok által meghozott hasonló döntéseket.

Fotó: Borsonline