A Vatikánban minden beérkező panaszt, minden dokumentumot megőriznek, ezért azt gondolom, eddig is pontosan tudták, mi a helyzet a csángókkal – nyilatkozta portálunknak Nyisztor Tinka. A néprajzkutató, aki a csángók magyar nyelvű misehallgatási jogának már évtizedek óta próbált érvényt szerezni, hozzátette, a Vatikán számára “könnyebb feláldozni ezt a pár százezernyi magyart, mert cserébe van kapcsolatuk egy állammal az ortodoxia tengerének közepén”. Mint portálunknak hangsúlyozta, “úgy látszik, most tiszta vizet kellett önteni a pohárba, hogy kihez is érkezik a pápa, hiszen a katolikusok túlnyomó többsége magyar, és ezt nem lehet a szőnyeg alá söpörni több száz évig”.
Január végén érkezett a hír, hogy a romániai Jászvásár püspöksége ugyan kísérleti jelleggel, de engedélyezte Bákóban havi egy alkalommal a magyar nyelvű misét a csángóknak. A bejelentést többen összefüggésbe hozták Ferenc pápa közelgő romániai látogatásával, amelynek során többek között a csíksomlyói kegyhelyre, valamint Jászvásárra is ellátogat. Az egyházmegye 1884 óta íródó történetében először fordul elő, hogy a püspök által elrendelt, rendszeres magyar nyelvű misékre kerülhet sor. A kommunizmus bukása után a moldvai csángók magyar misézésre vonatkozó kérései mindeddig elutasításba ütköztek. A vasárnapi misén ugyanakkor igazi ünnepi hangulat uralkodott, 6-8 csángó faluból népviseletbe öltözve érkezett a hívek egy-egy csoportja. Az első magyar misét egyórás szentségimádás előzte meg, és már erre is majdnem megtelt a templom. Portálunk a bejelentést követő esemény kapcsán megkereste Nyisztor Tinka néprajzkutatót, aki pusztinai lakosként évtizedek óta próbálja kiharcolni a csángók számára a magyar misehallgatás jogát, és aki az ügyben Rómában is tárgyalt, akkor még kevés sikerrel.
Évtizedes harc az egyházpolitikával
Nyisztor Tinka szerint nincs rendjén, hogy mindenki arról beszél, a csángók harminc éve igyekeznek kijárni, hogy magyarul hallgassanak misét. Több száz éve nincs magyar mise a csángó falvakban, és ez még csak nem is a rendszer hibája, hanem az egyházpolitikának köszönhető. A néprajzkutató felidézte, hogy harminc éve csak ő és támogatói harcolnak a magyar mise jogáért, holott a rendszerváltás után, mikor az első kérvényüket leadták, még azt gondolták, egykettőre rendeződik is a kérdés. Nem így történt. Gyűjtöttek aláírásokat, amelyeket azzal a címszóval nem akartak kezdetben elfogadni, hogy hamisak. Az 1998 és 2006 között Bukarestben ténykedő, különben igen segítőkész, eredetileg svájci illetőségű Jean-Claude Périsset pápai nunciust is heti rendszerességgel keresték fel, de ő is csak lassan értette meg, mi is az igazság a csángókkal kapcsolatban. Az első áttörés akkor történhetett, amikor a jászvásári püspökséget elmarasztalta a román kormány emberjogi bizottsága egy pusztinai halott meggyalázása miatt. Mint Nyisztor Tinka fogalmazott, “volt egy nótafánk (előénekes), és amikor meghalt, a pap nagyon csúnyán kiprédikálta a templomban, és szegény nem tudott visszaválaszolni, nem tudta megvédeni magát“. A néninek az volt a nagy bűne, hogy hagyott hátra egy kazettát halottas énekekkel és a virrasztással, hogy
neki ne tegyenek román kántort a fejéhez énekelni, ha meghalt, hanem magyarul énekeljenek.
A virrasztó asszonyok ugyanis “kifundálták“, hogy ha meghalnak, nekik nem kell román pap – na, ebből óriási botrány lett – idézi fel Nyisztor Tinka, aki ennek az ügynek a kapcsán is összeállított egy dossziét, amelyet elküldött Bukarestbe; ebből lett aztán az elmarasztalás, holott a püspökség fellebbezett is.
Ettől nagyon bánatos lett a nuncius atya, de ekkor ébredhetett rá, hogy tényleg vannak problémák
– vélte.
Huncutság
Nyisztor Tinka a magyar mise ügyének kálváriája kapcsán elmondta, hogy 2000 és 2004 között tartották az első jászvásári püspöki zsinatot, az előkészítő előadásokon pedig a pusztinai Szent István Egyesület is részt vett, bár először innen is ki akarták rakni a csángóság képviselőit. Ez a delegátus végül is elérte a zsinaton, hogy lehessen magyarul misézni. A “huncutság” az volt a döntésben, idézi fel Nyisztor Tinka, hogy ez csak arra az esetre vonatkozott, ha egy csoport érkezik a templomba, és hoznak magukkal papot is. Lehet tehát magyarul misézni, csak éppen a helyieknek nem.
Csak a történelem fintora
Mindig is tartogattuk, hogy a Szentszék legyen az utolsó lehetőség, de amikor nem volt már több ütőkártyánk, elhatároztuk, hogy elmegyünk a Vatikánba – mondta Nyisztor Tinka. A bukaresti nuncius felajánlotta a segítségét, így jutottak el végül egészen Pietro Parolinhoz, aki most bíborosként Ferenc pápa jobbkeze, akkor azonban még csak püspök volt, és különböző külügyi feladatokat látott el. Parolinnal hosszan tárgyaltak, és a püspök olyanokkal hozakodott elő, hogy nincsenek is magyarok azon a vidéken, és senkinek nem is kell a magyar mise. Ott kellett bizonygatni, hogy Pusztina lakossága teljesen magyar.
Az volt az érzésem, az egyházi vezetőket meggyőzték arról, hogy a küldöttséget Magyarországról küldték, onnan pénzelték, és csak eljátsszák, hogy nekik kell valami, és a magyar misét nem is igazán a helyiek akarják
– emlékezett vissza a tárgyalások kezdetére Nyisztor Tinka.
Elmondása szerint az eredetileg 20 percesre tervezett megbeszélés egy óráig elhúzódott, mivel az egyházi méltóságok meg voltak győződve, hogy a csángó küldöttséget csak úgy odaszállították, “mint valami pojácákat“. Aztán a beszélgetés végén derült ki, hogy a küldöttség tagjai egymás között magyarul beszélnek, hogy az októberi hideg ellenére egy kempingben húzták meg magukat, hogy nem várja őket fekete limuzin a Vatikán kapujában, és hogy még csak Rómát sem nézték meg, mert ők tényleg csak és kizárólag tárgyalni érkeztek a magyar mise ügyében. Ez meglepte Parolint is. A püspök különben elárulta: ahhoz, hogy a Vatikánnak egyáltalán diplomáciai kapcsolata lehessen Romániával, ahhoz román katolikus kell. Parolin szerint az csak a történelem fintora, hogy a romániai katolikusság háromnegyede magyar. A püspök még azt is hozzátette, hogy magyar katolikusokkal Magyarországon állnak szóba, hiába van egymillió magyar katolikus Romániában. A megbeszélés végén ugyanakkor abban egyeztek meg, hogy a halottgyalázási botrány miatt kinevezendő új papok már tarthatnak majd magyar misét Pusztinában, a küldöttség tehát boldogan ment haza, hogy aztán kiderüljön, az egészből nem lett semmi.
Isten malmai, ha lassan is, de őrölnek
Arra a kérdésünkre, hogy mi változtathatott a Vatikán hozzáállásán, Nyisztor Tinka úgy válaszolt, a Vatikánban az idők kezdete óta, legalábbis mióta van betű, minden beérkező panaszt, minden dokumentumot megőriznek.
Ezért azt gondolom, a Vatikán eddig is pontosan tudta, mi a helyzet a csángókkal
– tette hozzá.
Viszont van az egyházpolitika, ami fontosabb, mint ez a kis népcsoport. Könnyebb feláldozni ezt a pár százezernyi magyart, mert cserébe van kapcsolatuk egy állammal az ortodoxia tengerének közepén
– vélte. Hozzátette, “úgy látszik, most tiszta vizet kellett önteni a pohárba, hogy kihez is érkezik a pápa, hiszen a katolikusok túlnyomó többsége magyar, és ezt nem lehet a szőnyeg alá söpörni több száz évig“.
Lehet, hogy a történelem szülte ezt, de akkor is tudomásul kell venni; Isten malmai lassan őrölnek, de úgy látszik, őrölnek
– jegyezte meg.
Kellenek papok, akik vigyáznak ránk
Nyisztor Tinka arról is beszélt, a csángóknak is jár, ami jár, még akkor is, ha kevesen vannak. Hozzátette, nagyon örülnek, hogy Bákóban havonta egyszer lesz magyar nyelvű mise, de a cél továbbra is az, hogy rendszeresen legyen mise minden magyar faluban, ahol csak kérik. “Kellenek papok, akik vigyáznak ránk, akik segítik megőrizni az identitásunkat” – hangsúlyozta, majd hozzátette,
az a legnagyobb ellenségünk, hogy a falvak üresen maradnak, az összes fiatal nyugaton dolgozik, ha elfogyunk, nem lesz, aki misére járjon, akár román nyelvű, akár magyar. Ha a templom üresen marad, akkor egy szavunk sem lehet.
Forrás: foter.ro/MTI/PestiSrácok.hu; Vezetőkép: MTI
Facebook
Twitter
YouTube
RSS