Bár a vörösiszap-katasztrófát a kazetta nem megfelelő alapozása, valamint talajtörés idézte elő, a katasztrófa mértékéhez jelentősen hozzájárult, hogy a vádlottak, azaz a Mal Zrt. vezetői és felelős beosztású alkalmazottai megsértették az egységes környezetvédelmi engedélyben foglaltakat: hiányos monitoringrendszert működtettek, gyakorlatilag vízzel túltöltötték a kazettát, amelynek a katasztrófa napján a lúgossága is többszöröse volt a megengedettnek, a hatóságoknak hamis adatokat adtak meg, és a katasztrófa bekövetkezte után is félretájékoztattak. Bakonyi Zoltán vezérigazgató még órákkal a gátszakadás után is azt mondta, hogy a vörösiszap nem veszélyes, legfeljebb irritáló, szappanos vízzel le kell mosni, károsodást nem okoz – így érvelt dr. Németh Miklós tanácsvezető bíró, aki a vörösiszap-per megismételt elsőfokú eljárásában a tizenöt vádlott közül tíz bűnösségét mondta ki. A büntetőpert azért kellett megismételni, mert a Veszprémi Törvényszék ítéletét, melyben az összes vádlottat bűncselekmény hiányában felmentették, felülbírálatra alkalmatlannak minősítette és hatályon kívül helyezte a másodfokon eljáró Győri Ítélőtábla.
Ahogy arról beszámoltunk, a Győri Törvényszék a Mal Zrt. vezérigazgatóját, Bakonyi Zoltánt 2 év 6 hónap letöltendő fogházbüntetésre, Deák József műszaki igazgatót 2 év letöltendő fogházbüntetésre ítélte ma a bíróság gondatlan közveszélyokozás, közveszélyokozás bűntette és a hulladékgazdálkodás rendjének megsértése vétsége miatt.
A harmad-, negyed-, ötöd-, hatod-, nyolcad- és tizennegyedrendű vádlottakat 1 év 2 évre felfüggesztett fogházbüntetésre, a hetedrendűt 300 ezer forint pénzbüntetésre ítélték, a tizenharmadrendűt pedig megrovásban részesítették. Öt vádlottat minden vádpont alól felmentettek.
Az összesen több, mint 6 milliárd 300 millió forint bejelentett polgári igényt egyéb törvényes útra utasították. A több, mint 84 millió forint bűnügyi költséget a vádlottak között elosztották, a legnagyobb részt Bakonyi Zoltán elsőrendű vádlottnak kell megfizetnie.
Tíz ember veszítette életét a katasztrófában
2010. október 4-én, nem sokkal déli tizenkettő után szakadt ki az ajkai timföldgyár tízes számú vörösiszap-tározó kazettájának gátja. A tározóból több, mint 1,2 millió köbméter lúgos folyadék ömlött ki, ami több, mint 1000 hektár területet borított el. Az első települést az áradat alig 7 perc alatt érte el. A katasztrófában, amelyhez hasonló soha nem történt még Magyarországon, 10 ember veszítette életét, köztük egy kisgyermek; 225 ember sérült meg, közülük egy életveszélyesen. 97 ember szenvedett 8 napon túl gyógyuló sérüléseket. 457 ember ingó és ingatlanvagyona pusztult el vagy károsult – sorolta a gátszakadás következményeit a Győri Törvényszék tanácsvezető bírája.
A timföldgyár vezetői, felelős beosztású alkalmazottai, akik most a vádlottak padján ülnek, a mai napig nem ismerték el felelősségüket a tragédiában. A Győri Törvényszék bírói tanácsa nem így látta…
A kazetta túltöltése, a szabályok be nem tartása fokozta a gátszakadás következményeit
Az egységes környezethasználati engedély szigorúan szabályozza az egész timföldgyártási folyamatot; pontosan előírja, hogy a zagytározó térben a kazettákban mennyi zagy, azon mennyi és milyen koncentrációjú folyadék tárolható – emlékeztetett az ítélet indoklásában dr. Németh Miklós. Ezeket az előírt szabályokat a Mal Zrt.-nél nem tartották be és jelentési kötelezettségeik során az adatokat meghamisították – hangzott el a tárgyalóteremben. Legfeljebb 300-400 ezer köbméter víz lehetett volna a kazettában, 2 gramm/liter lúgossággal – 2010. október 4-én ehhez képest több, mint félmillió köbméterrel több és többszörös koncentrációjú, erősen maró, lúgos folyadék volt a tízes kazettában, amelynek gátja átszakadt.
Bár nem ez volt a gátszakadás oka, de a következményekhez, a katasztrófa mértékéhez jelentősen hozzájárult:
A sok víz… A sok relatív fogalom, de 2010. október 4-én példátlan mennyiségű víz volt a kazettán. Ha az előírásokat betartották volna, Kolontár is jóval kisebb pusztítást szenved el, 2 és fél méter helyett csak 1 és fél méter magasan hömpölygött volna az elszabadult folyadék, és a mennyisége is jóval kevesebb lett volna
– érvelt a bíró.
És ez még nem minden: a Mal vezetői az előjelekre is fittyet hánytak. A tanácsvezető bíró emlékeztetett, hogy már hetekkel a gátszakadás előtt szivárgás alakult ki a X-es számú kazettán, méghozzá éppen ott, ahol 2010. október 4-én a törés bekövetkezett. Egy nappal korábban, október 3-án már folyamatosan nőtt az úgynevezett csurgalékvíz mennyisége, mégsem tettek semmit – sorolta.
A legelképesztőbb, hogy már bekövetkezett a gátszakadás, hömpölygött a maró, vörös víz a települések felé és vitt mindent, ami az útjába került, amikor a cég vezetői még mindig nem tájékoztatták a hatóságokat, illetve a katasztrófavédelmet a történtekről, hanem egymást hívogatták.
Az ítéleti tényállás szerint egy tűzoltó telefonált be a timföldgyárba, hogy valami folyadék ömlik a tározóknál. Az egyik vádlott a vonal másik végén azonban nyugalomra intette, mondván, csak folyadékot engednek le a kazettáról, és ami történik, emberekre nem veszélyes.
A cég első számú vezetője, Bakonyi Zoltán, az elsőrendű vádlott ezt még tovább tetézte, amikor órákkal a katasztrófa bekövetkezte után azt állította az érintett települések polgármestereinek, hogy a vörösiszap, illetve a víz, ami kiömlött, nem veszélyes anyag, legfeljebb a lúgossága miatt irritáló, de mindössze annyi a teendő, hogy szappanos vízzel le kell mosni.
Megelőzhető lett volna a katasztrófa
A tanácsvezető bíró kiemelte, hogy miközben a vádlottak kiváló szakemberek, szakmájuk minden részletét alaposan ismerik, ugyanakkor hanyagul jártak el. Tudatos gondatlanságuk, mulasztásaik bizony hozzájárultak a tragédiához. A vádlottaknak számos mulasztás róható fel. Számoltak egy gátszakadás lehetőségével, ezt a katasztrófavédelmi tervükben is leírták, de nem aktualizálták, és ezért a katasztrófavédelmi szakembereket sem látták el a megfelelő információkkal.
Ha az előzményeket felismerték volna, például a szivárgásokat, és cselekedtek volna, a gátszakadás vagy nem következik be, vagy nem ilyen követkeményekkel jár – magyarázta dr. Németh Miklós. Amikor észlelték a problémákat – például, hogy túl sok víz van a kazettán -, akkor sem tettek semmit, nem intézkedtek annak orvoslásáról. Ezen túl saját belső szabályzatukat, az szmsz értesítésekről szóló passzusát sem tartották be, ugyanis az pontosan előírta, hogy egy esetleges katasztrófa kapcsán milyen láncolatban, kit, miként kell értesíteni. Teljesen életszerűtlen, érthetetlen, hogy miközben már tudták, hogy “emberéletek vannak veszélyben”, ahelyett, hogy a kötelező értesítéseknek tettek volna eleget, inkább kimentek a gáthoz tájékozódni.
“Az emberélet nem beárazható”
A közveszélyokozást a törvény szabadságvesztéssel rendeli büntetni, amelynek a felső határa 12, az alsó határa 2 év. A vádlottak esetében sok az enyhítő körülmény.
Szándékosságról nem lehet beszélni. Igaz, tíz ember meghalt, de az emberélet nem beárazható – fogalmazott a tanácsvezető.
A vádlottak életvezetése kifogásolhatatlan, szakmaiságukat dícséretek, oklevelek bizonyítják, Bakonyi Zoltán és Deák József is kiskorú gyermeket nevelnek – sorolta a bíró az enyhítő körülményeket, amelyeket figyelembe vett. A további vádlottak esetében dr. Németh Miklós emlékeztetett, hogy feletteseik utasításai alapján jártak el, személyes felelősségük messze nem akkora, mint a vezetőké.
Másodfokon folytatódik a vörösiszap-per
A vádat képviselő Fejes Péter fellebbviteli főügyészségi ügyész a kilenced- és a tizenkettedrendű vádlott felmentő ítéletét tudomásul vette, a többi vádlott esetében fellebbezést jelentett be. A bűnösnek kimondott vádlottak felmentésért fellebbeztek. Az első fokú ítélet a tizenkettedrendű vádlott (M. Gábor finomtermék-divízió vezető) esetében jogerős, egyébként pedig a büntetőper másodfokon folytatódik.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS