Csütörtökön közöltük Hörcher Ferenc egyetemi tanár, az MTA BTK Filozófiai Intézet volt igazgatójának levelét, amelyben azt sérelmezte, hogy egyik konferenciát, amely a ’68-as prágai tavaszról szólt, és amelynek a nyitóelőadását Heller Ágnes tartotta, képesek voltunk marxista szeánsznak minősíteni. Pláne azért se volt marxista – szól az érvelés -, mert Heller Ágnes felülbírálta a korábbi álláspontját. Ez olyasmi, mint amikor anno Rákosi elvtárs önkritikát gyakorolt. Ennek meglett az eredménye, hiszen nem végezték ki, és a Szovjetunióban éldegélhetett élete végéig. Egyszóval minden jó, ha a vége jó.
Tanár úr! Akkor nem tudom, mit szól ehhez a konferenciához, amely szintén a Filozófiai és Történettudományok Osztályának szervezésben zajlott az MTA székházának nagytermében – igaz, még 2016-ban, a második nagy választási bukás után és a harmadik előtt – tartottak. Címe ez volt:
Társadalmi nem: elméleti megközelítések, kutatási eredmények.
Valljuk be, ez azért már nagyon CEU-kompatibilis, kultúrmarxista fogalmi rendszernek tűnik. Ilyen előadások voltak például:
A heteroszexizmus, mint társadalmi jelenség: kutatások és viták.
Vagy egy még jobb:
A jóindulatú szexizmus és a csoportközi segítségnyújtás, mint a nemek közötti esélyegyenlőség akadálya.
Ezen komolyan elgondolkodtam, hogy vajon mi a búbánat lehetett az előadó szándéka és hová akart kilyukadni? Sajnos nem jöttem rá. Na, de lépjünk tovább, ilyen című okoskodás is volt:
Szélsőjobb, gender és értékek.
Úgy látszik, az előadó akkor még nem sejtette, hogy hamarosan az olyan kultúrmarxisták, mint ő, szövetséget kötnek a nácikkal (Jobbik). Remélem, az előadót megbüntették, és belátta – miután önkritikát gyakorolt -, hogy a Jobbik sem akkor, sem máskor nem volt náci, fasiszta, vagy akármi. Ez a konferencia is azt fejezte ki, hogy MTA berkein belül milyen eszmék az uralkodók, és érthetővé válik, kik és miért tüntettek a héten az MTA “védelmében”.
Szegény Eötvös József bizonyára fogná a fejét.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS