Tóth István volt jegyző, Szántó Péter és Tóth Kálmán egykori képviselők – csak néhány név azok közül, akik személyes megtestesítői, ugyanakkor személyes felelősei Dunaújváros egyik leggyalázatosabb időszakának, amikor a beleegyezésükkel, támogatásukkal sikerült a Medgyessy- és a Gyurcsány-kormányoknak üveggyöngyökért elkótyavetyélni a Dunaferrt. Ezek a figurák most a Rajta Újváros nevű alakulat mögé bújva igyekeznek visszakapaszkodni a hatalomba, miközben minden jó ízlést nélkülözve a jelenlegi városvezetést okolják a saját egykori döntéseik következményeiért. Ennek a csapatnak a polgármester-jelöltje az a Pintér Tamás, akinek a pártja eredetileg azért jött létre, hogy kitörölje Gyurcsányt a magyar történelemből, de mostanára, a Jobbik drámájának végkifejletére kéjesen lefeküdt a bukott miniszterelnöknek, ha már más út a pártban nincs, a munka meg büdös. Pintér Tamás Gyurcsány Ferenc hasznos bolondja, Gyurcsánynak pedig egyetlen dolog miatt van rá szüksége: azért, hogy megszerezzen egy megyei jogú várost. Ha Pintér lenne Dunaújváros polgármestere, azzal csak Gyurcsány nyerne, a dunaújvárosiak ezzel a bukott miniszterelnököt vennék a nyakukba. Ne legyenek kétségeink: ez is a terve!
Népszerű, olcsó és gazdaságos téma a Dunaújváros vezetéséről ábrándozó ellenzékiek számára, hogy a jelenlegi városvezetés – szerintük – semmit nem tesz a helyiek egészségéért, miközben a Vasműből pedig dől a por és a különféle szennyező anyagok, de majd jön Pintér Tamás, és kézrátétellel megoldja a gondot, a népek pedig október 13-a estéjén már alpesi levegőt szippanthatnak. Érdemes ugyanakkor megvizsgálni, hogy akik most beálltak Pintér mögé a helyi szörnykoalícióba, azok közül néhányan maguk személyesen is felelősek a fenti helyzet kialakulásáért.
Nem megmenteni, elkótyavetyélni
A Dunaferr privatizációjának kérdése, annak erőltetése a Medgyessy-kormány idején pörgött fel a leginkább, majd a mészárosmunkát az egykori miniszterelnököt megpuccsoló Gyurcsány-brigád végezte el. Az mindörökké a 2002-ben hatalomra került baloldali alakulat szégyene marad, hogy a magyar nehézipar zászlóshajóját nem megmenteni, hanem elkótyavetyélni szándékoztak már a kezdetektől, és az, hogy aztán végül üveggyöngyökért váltak meg az üzemtől, azt is jellemzi, hogy mennyire érdekelte őket a Vasműben dolgozók és azok családjainak a sorsa.
Dunaújváros baloldali vezetése készségesen asszisztált a Vasmű elkótyavetyéléséhez
A Dunaferr gyalázatosan nyomott áron történt eladása előrevetítette azt, hogy az új tulajdonosnak szinte semmilyen rövid-, közép- vagy hosszútávú kötelezettsége nem keletkezett arra vonatkozóan, hogy az üzemben környezet- és egészségvédelmi beruházásokba kezdjen, holott ezeket ki lehetett volna alkudni, erre minden lehetőség megvolt akkoriban is. Az már történelem, hogy a Medgyessy-, majd a Gyurcsány-kormánynak az ilyesmi nem számított; ők csak minél gyorsabban – és sokszor minél olcsóbban – ki akarták árulni a családi ezüstöt. Bár a Dunaferr elkótyavetyélésében kétségkívül az akkori kormányok játszották a legnagyobb szerepet, de így sem voltak kizárólagos döntési helyzetben. Az eladáshoz kellett Dunaújváros akkori vezetése is, akik – lelkük rajta, hogy miért – végül aztán megszavazták az eladást, miközben nem harcoltak azokért a lehetőségekért sem, amelyek révén az új tulajdonost kötelezhették volna az említett környezet- és egészségvédelmi beruházások megkezdésére.
És akkor Gyurcsány kilóra megvette Pintér Tamást
Ezek az emberek, akik akkor Dunaújváros megválasztott tisztségviselőiként áldásukat adták az ügyletre, most azon duzzognak, hogy a fenti beruházások elmaradása híján most a dunaújvárosiak nyelhetik a port. Most a Rajta Újváros színeiben az a Tóth István fuldokol, aki annak idején jegyzőként előkészítette, előterjesztette, majd aláírta a gyalázatos ügyletet. Akkor könnyebben, ma nehezebben veszi a levegőt az a Szántó Péter, aki jelenleg az 1-es számú választókörzetben aspirál a képviselőségre, de amikor valóban képviselő volt, akkor megszavazta a privatizációnak csúfolt szabadrablást. Társa volt ebben az a Tóth Kálmán is, aki most a 9-es körzetben tör babérokra az ellenzéki koalíció részeseként. Az a Pintér Tamás szeretne most Dunaújváros polgármestere lenni, akinek pártja, a Jobbik egyebek mellett épp Gyurcsányék fentebb említett durva machinációi, trükkjei miatt jött létre, miközben ma már koalíciós partnerek. És tévedés ne essék, Gyurcsány biztosan nem egyenrangú partnerként tárgyal Pintérrel; a Jobbik súlytalan képviselőjét csak egy hasznos bolondnak tartja, akivel megszerezheti egy megyei jogú város vezetését.
Aki Pintérre szavaz, az Gyurcsányné férjére voksol
Ez a Rajta Újváros nevű alakulat, soraiban a Dunaferrt elkótyavetyélő jegyzővel, egykori képviselőkkel handabandázik azzal, hogy Cserna Gábor semmit nem tesz a város levegőminőségének javításáért, amikor az említett viselkedésükkel épp ők idézték elő a mai helyzetet, azt a helyzetet, amelynek révén a jelenlegi városvezetésnek szinte semmilyen ráhatása sincs a Vasmű működésére. Annak a Rajta Újváros nevű csapatnak a polgármester-jelöltje áll ki a bérviták idején hangoskodni a dolgozók elé, aki országgyűlési képviselőként egy, azaz egy szalmaszálat sem tett keresztbe a kemény feladataikat tisztességesen végző munkások érdekében. Ez a Pintér Tamás feküdt le aztán a korábban gyűlölt Gyurcsánynak, hogy legyen egy kis menekülőútja, ha már az éppen szétrobbanó Jobbikban már nincs karrier, a munka amúgy meg büdös. Tóth István, Szántó Péter és Tóth Kálmán a Dunaferr elkótyavetyélésének nemcsak a szimbólumai, hanem a felelősei is. Ha Pintér Tamás lenne Dunaújváros polgármestere, azzal csak Gyurcsány nyerne: a dunaújvárosiak ezzel a bukott miniszterelnököt vennék a nyakukba. Ne legyenek kétségeink: ez is a terve!
Vezető kép: Facebook
Facebook
Twitter
YouTube
RSS