A történelem, ami nem ért véget – Európa harminc évvel a kommunizmus bukása után címmel rendezett nemzetközi konferenciát a XXI. Század Intézet a Terror Háza Múzeumban. Az eseményen a több, mint négy évtizedig a kommunista diktatúrák uralma alatt senyvedő országok európai integrációjának sok tekintetben kiábrándító és csalódást keltő természetét is taglalták a résztvevők. Terítékre került a szabadságot hirdető nyugat és a nemzetállamok viszonya, továbbá a történetírás és a liberális véleménydiktatúra viszonya is.
Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter köszöntőjében a rendszerváltozást a napjainkra egyik legnagyobb hatással rendelkező történelmi eseménynek nevezve kiemelte, hogy bár az elmúlt harminc év számos viszontagságot eredményezett, de elvitathatatlan eredménye a hazánkban is berendezkedett kommunista diktatúra megbuktatása. A hibák eredőjeként a miniszter felidézte Antall József egykori miniszterelnök szavait:
Tetszettek volna forradalmat csinálni
– amelyről megjegyezte, hogy Romániára tekintve belátható, hogy a kommunizmus forradalommal történő megbuktatása sem jelenthetett volna garanciát a rendszerváltás utáni problémák elkerüléséhez. Gulyás Gergely leszögezte, hogy a rendszerváltozás utáni hazai közélet máig változatlan célkitűzése a nyugati országok életszínvonalának utolérése, vitás pontoknak pedig csupán a nyugat egyéb jegyeinek követése tekinthető. Ezt a gondolatot ábrázolandó a miniszter a 30 éve szabadon emlékprogram imázsfilmjének rendszerváltozás előtti jeleneteire utalva megjegyezte:
Ha ma egyetlen napra visszamennénk az 1988-as Budapestre, akkor az valóban forradalomhoz vezetne.
Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója emlékeztetett, hogy a kommunisták a világ minden részén saját, marxista baloldali ideológiájukat erőszakolták a tudomány és a közélet valamennyi szereplőjére. Abban a pillanatban azonban, amikor a kommunista országok újra visszataláltak saját múltjukhoz, képessé váltak arra, hogy lerázzák magukról a diktatúrák béklyóját.
Az egyenrangúság kikövetelése győzött a folyamatos megaláztatás és megfélemlítés felett
– jelentette ki Schmidt Mária, majd hozzátette:
1989-90-ben a nemzet győzött a nép felett.
A főigazgató kifejtette véleményét a nyugati mainstream történészek, filozófusok és gondolkodók baloldali eszmeiséghez és a szocializmushoz fűződő viszonyáról. Rámutatott, hogy ezek az értelmiségi körök mindössze apró hibának látják a szovjet rendszer bukását, amely azonban semmit nem von le a szocializmus örök érvényű igazságából. Szerinte a kommunizmus bukásának nyugatiak általi meg nem ünneplése abból következik, hogy a véleményformáló erők immár magukévá tették a posztkommunista országok által magukról lerázott gondolatiságot és világnézetet.
Ivan Krastev bolgár származású politológus egy gondolatkísérletet felidézve tette fel a kérdést, hogy amennyiben lehetősége lenne a világnak visszamenni a múlt egy adott pillanatába, akkor az országok milyen dátumot választanának meg közösen? Szerinte a legoptimálisabb évszám talán 1989 lenne. Nem másért, mert ’89 szimbolizálja mai szemmel a világ országainak a reményt, hogy egy jobb jövőt építhetnek. A politológus azonban rámutatott, hogy ’89-nek számos jelentése és értelmezése van. A kontinens ezen részén az elsődleges jelentés a berlini fal leomlása, Kínában a kommunista berendezkedés továbbélése, a muszlim országokban pedig a szovjetek Afganisztánból történő kivonulása. Véleménye szerint értelmezési egység sosem alakul ki, éppen ezért a világ működéséről általában nem is adható egységes magyarázat.
A 30 éve szabadon emlékév keretében megalkotott ismeretterjesztő film képkockáiból a konferencia részeként egy sokatmondó montázsba nyerhettek betekintést a résztvevők, összehasonlítva a ’70-es évek Magyarországának szürke és napjaink szabad hétköznapjainak jeleneteit. Az úttörőrendezvények kemény szigorának és a diákzenekarok fellépésének kontrasztja éppúgy megjelent itt, mint az áfészek hiányos polcainak és a mai roskadásig zsúfolt boltok képei.
Francesco Giubilei olasz író leszögezte, hogy a populizmus és a szuverenizmus két elkülönítendő fogalom. Olaszországban szerinte a Matteo Salvini vezette Lega egy szuverenista párt, szemben a színtisztán populista Öt Csillaggal – amely a Lega kormányból történő kilépését követően az előrehozott választások megrendezése helyett a baloldallal való összefogás mellett döntött a várható katasztrofális választási vereség helyett. Giubilei felszólított, hogy határozottan utasítsuk vissza a Lega szélsőjobboldalinak történő kikiáltását a liberális média és elit részéről, mert ez nem más, mint hazugság.
Frank Füredi, a XXI. Század Intézet főmunkatársa kijelentette, hogy a népszerű elmélettel szemben – ami szerint a kétpólusú világ végével vége a történelemnek is – őszintén hisz benne, hogy a kommunista rendszerek bukásával a történelem egy új kezdetbe lépett. Szerinte ez egy olyan új kezdet, amelyben a magyaroknak kiemelt szerepe lehet. A szociológus emlékeztetett, hogy miközben a nyugatiak győztesnek kiáltották ki magukat a hidegháború végével, annak ideje alatt nem szembesültek vele, hogy az értékek tekintetében teljességgel kiüresedtek. Ebből pedig szerinte adódik a kérdés, hogy valójában ki is nyerte meg a hidegháborút?
A szociológus felidézte, hogy a napjainkban a balliberális elitek által használt populista jelző hátterét adó elméleteket már jóval a ma populistának nevezett pártok létrejötte előtt megírták. Példaként a Lash-féle, több évtizeddel régebbre nyúló gondolatot hozta fel, ami szerint a liberálisok egyszerűen utálják a populistákat. Szerinte azonban a populista bélyeggel a balliberális körök a demokrácia alapfundamentumától, a démosztól, vagyis a néptől szakadnak el. Ez pedig szerinte megmutatkozik abban, ahogy intézményes kereteket adnak magukat, hogy meg nem választott véleményformálók történelmet hamisítva alakítsák ki az új politikai narratívát.
Kövér László házelnök zárszavában a konferencia szellemi szabadságára utalva megjegyezte:
A szabad gondolkodás és az őszinte véleménycsere napjaink Európájában újra felértékelődik.
A házelnök kifejtette, hogy meggyőződése szerint az államok cselekvőképessége saját szuverenitásukból ered. Ma azonban globális szupranacionális szervezetek munkálkodnak azon, hogy a fejlett világ országai sorra veszítsék el saját sorsuk feletti rendelkezésük jogát. A házelnök szerint míg a múltban látni és érteni lehetett a történéseket – a nyugatiak értették és elfogadták az amerikai megszállást a szovjet veszély okán, míg a keletiek tudták, hogy a szovjet jelenlét egy birodalomépítő szándékból elkövetett megszállás csupán –, addig napjainkra átláthatatlanná váltak a politikai és közéleti folyamatok.
Vezető kép: Horváth Péter Gyula
Facebook
Twitter
YouTube
RSS