Szabad bíróság, szabad Gyöngyöspata! – Tavaszi flottafelvonulást tartott a libsi hálózat (képgalériával)

Megkezdődött a tüntetés-szezon, mintegy két-három ezren össze is jöttek a gyűlölet ellen és egy kis Orbán-gyűlöletért mozogni a Kossuth tér egyik sarkában. A tiltakozó tréning indokaként a szervezők a miniszterelnök január elején elmondott szavaira mutattak. Annyira feldúlta őket a nemzetközi sajtótájékoztatón mondott pár keresetlen miniszterelnöki szó a gyöngyöspatai kártérítésekről, hogy alig két hónap elteltével, az idén korán érkező tavasz első meleg leheletére, az utcára is vonultak, mert nem tűrnek tovább.

„Senki nem áll a törvények felett, lehet nem egyetérteni a bíróság döntésével, de akkor is végre kell hajtani!” E gondolatok köré csoportosultak elvileg ma néhány ezren a Nyugatitól elindulva a Kossuth tér sarkáig, hogy ott kidühöngjék magukat a morál általános állapotától kezdve az oktatásegészségügyig bezárólag mindenen, ami mostanában aggasztja a libsi szubkultúra buborékvilágának lakóit.

A megmozduláson főleg a Gyurka bácsi csecseiről lelógó aktivista-hálózat végpontjai és a városháza dolgozói vettek részt az ellenzéki törzstüntetők mellett. Megkapó egységben menetelt az antifa csürhe, a TASZ-os jogvédő, néhány radikális roma szervezet és városházi alkalmazott a Jobbik szemérmes távolmaradásával a nyilas kisgatyát ezúttal otthonhagyó ellenzéki összefogást a helyszínen képviselő politikusokkal. Őket a tüntetéseken mostanában rendszeresített gendersemleges doboló-szakkör kísérte, akik a szlogenek alá próbáltak ritmust püfölni, és a tyubityelkában parádézó Demszky Gábor is ott magasodott a tömegben, mint a legio élén a sas.

A szervezőket mindenképpen elismerés illeti amiatt, hogy megvárták az elemi erejű felzúdulásuk artikulálásával a tavasz első pillanatát, nem terhelve az O1G-tábort a múltkori, hóban-fagyban kivitelezett hobbit-vonuláshoz hasonló rémséggel, amikor a Momentum vezetésével vitték a független újságírás gyűrűjét a Végzet Köztévéjéhez.

A tüntetést elméletileg a gyöngyöspatai szegregációs kártérítések körül kialakult közéleti gerjedelemmel magyarázták a szervezők, különös figyelemmel a miniszterelnök nemzetközi sajtótájékoztatóján elmondott szavaira, mely során igazságtalannak nevezte, hogy egyesek mindennemű munka nélkül jutnak jövedelemhez. Orbán Viktor az évértékelőjén is foglalkozott a problémával, kontextusba helyezve fejezte ki sajnálatát amiatt, hogy a szépen alakulgató cigány-magyar együttélés és cigány gazdasági felemelkedés folyamatát törte meg a gyöngyöspatai kártérítési per, aminek során egy tizenöt éves, már-már rekonstruálhatatlan sérelem miatt 100 millió Forint megfizetésére kötelezték az önkormányzatot a libsi jogvédő hálózat biztatására és vezényletével.

Az újmúlt szerint nem is a Gyurcsány-Bajnai kormányok alatt szegregálták a cigányokat

A tüntetés igazi célja persze a múlt újraírása volt, hogy a Gyurcsány- és Bajnai-kormányok alatti, hétköznapi oktatási szegregációs gyakorlatot és az egyre inkább titkosszolgálati machinációknak tűnő roma-gyilkosságokat a mostani, polgári kormány bűnének állítsák be, illetve a jogvédők segítségével kiügyeskedett kártérítések kritizálását rasszista szövegnek torzítsák. Setét Jenő romaügyi aktivista, Kaltenbach Jenő szocialista-közeli egykori ombudsman előadásai is azt járták körül, hogy ma élünk a legrosszabb vészkorszakban, mert ma a kormány kelt olyan gyűlöletet, aminek a múltban emberölés lett a vége. Emellett, sőt, az állítólag ma újra erőre kapott, államapparátussal megtámogatott rasszizmus miatti felháborodásukat egy pillanat alatt letudva átálltak a kormány ezerszer hallott szidalmazására. Feltették a sajtószabadság, az Európai Ügyészség és az oktatásegészségügy lemezt, kiegészítve olyan marhaságokkal, miszerint új adórendszer kell a nyugdíjak értékállósága érdekében. Az egyetlen értelmes, megfontolásra érdemes gondolatuk kimerült abban, hogy a kártérítés és a munkadíj külön műfaj. 

A mindenféle pontok felolvasása után L. Ritók Nóra aktivista, mint szegregált iskolában oktató tanár szólalt fel, és az első dolga az volt, hogy nekimenjen az egyházi iskoláknak. Persze ő is szidta a kormányt, amiért az elmulasztotta megoldani a világ összes búját és baját, amire legfőképpen a Gyurcsány-Bajnai kormányok szegregációs gyakorlatát hozta fel bizonyítékként, de az érzelmektől túlfűtött beszéde során kényszeresen vissza-visszakanyarodott az egyházi intézményekre, amiket ő nagyon nem szeret. Amikor képes volt egy pillanatra félretenni a libsizmus ostoba és gonosz vallás- és egyházellenes közhelyeit, akkor megkapóan pontosan leírta azt a probléma-halmazt, azt a kulturális és szocializációs lemaradást a nyomortelepek népénél, amiből egyenesen következik a szegregáció, de ezek csak pillanatok voltak, rögtön visszatért a keresztények szidalmazásához, akik nem emelik fel az elnyomottakat, meg gyűlöletet keltenek, miközben kihasználják, manipulálják a tanulatlanokat.

Iványi tiszteletes elűzi a sátánt

L. Ritók után Iványi Gábor lelkész lépett az emelvényre, és viszonylag röviden arról hirdette az igét, hogy Orbán a sátán, imádkozni kell, hogy Isten lesújtson rá. Vagy sáskajárást szeretne Felcsútra, vagy hogy Orbánt nyelje le egy bálna – mindegy.

Utána valami félkegyelmű kölyök adta elő NoÁr hipphoppos, kínrímekbe szedett propaganda-közhelyeit prózai formában, az elvártnál sokkal modorosabban és kulisszahasogató színpadiassággal. Tulajdonképpen csak annyit akart mondani, hogy gyűlöli Orbán Viktort, de képtelen volt röviden kifejezni magát. És itt nem értek véget a kellemetlen percek. Éppen csak elkezdődtek. A két gyűlöletpróféta után valami volt bíró és jelenlegi ügyvéd került elő az ismeretlenségből, és a szabad bíróság és szabad Gyöngyöspata követelése mellett azt is megkérdezte, szabad-e kurva jól éreznie magát. A közönség tanácstalan volt, nem válaszolt. A besült kérdezz-felelek helyett a szónok a továbbiakban a szociális szadizmus rendszeréről hadovált egészen megdöbbentő badarságokat. Ezen a közönség meglepődött, mert a hatásszünetekben inkább az ápolókat kutatták a tekintetükkel, és amikor azok nem érkeztek meg és cibálták le a szónokot az emelvényről, akkor tapsoltak egy keveset zavartan. Hogy ne legyen vége a rémcirkusznak, az egykori bíró után egy másik méltán ismeretlen művész kezdte el szivárványszínű gombolyaggal hajigálni a közönséget, mert ehhez valami nagyszerű és megható üzenetet társított, ami elhozza a társadalmi békét.

Istennek hála, Setét Jenő ezután lezárta az előadást, a tüntetőket pedig hazaküldte.

Borzongjanak velünk a fényképalbumot megtekintve! Láthatják például a Niedermüller-Tordai-Kunhalmi sort.

Fotók: Horváth Péter Gyula/PS