Trianont nem feledjük, az okait ismerjük, de intő példa a jelenre is. „Most is ebben a korban élünk. Egy szerencsénk van, hogy tíz éve egy erős támogatottsággal rendelkező nemzeti kormányunk van. Az aggasztó, hogy itt vannak közöttünk Károlyi Mihályék, Kun Béláék, Szamuely Tiborék, Rákosi Mátyásék, Gerő Ernőék, Kádár Jánosék és Aczél Györgyék szellemi örökösei, akik jelenleg is lejáratják a hazugságokkal, valótlanságokkal Magyarországot világszerte. Céljuk világos: felszámolni hazánkat, elpusztítani a magyarságot. Rajtunk múlik, hogy kollaboráns tevékenységük ne járjon sikerrel. Nem szabad hitelt adni szép, furfangos szavaiknak, nem szabad bizalmat szavazni nekik. Csak ez az egyetlen módja annak, hogy megakadályozzuk egy újabb, talán még pusztítóbb Trianon létrejöttét.” Stefka István írása.
Már évtizedekkel ezelőtt is eltűnődtem azon, miként volt lehetséges az első világháború befejezése után, hogy voltak magyar állampolgárok, akik hajlandóak voltak asszisztálni, sőt, cselekvően részt venni a csaknem ezer éves államisággal rendelkező Magyarország szétdarabolásában.
És milyen szerepet játszott az árulásban a hatalomvágy, az osztályszempontok, a kommunista, bolsevista ideológia, a magyargyűlölet, a kisebbségi érzés, a bosszúállás, a pénz, a vagyonszerzés vagy a külföldről beszervezett ügynökök megbízásainak teljesítése (Lenin szovjetjei, ausztriai, német kommunisták, szabadkőművesek)?
Biztos, hogy ezek is közrejátszottak Károlyi Mihály, Kun Béla, Szamuely Tibor, Cserny József, Jászi Oszkár, Pogány-Schwartz József, Kunfi Zsigmond, Landler Jenő, Bőhm Vilmos, Lukács György és a többi elvetemült gyilkos döntésében.
De a lényeg, hogy ennek a hazaárulásnak a hátterében az húzódhatott meg, hogy egy hamis, bolsevista, internacionalista, anarchista ideológia átvette a főszerepet, az irányítást. Ennek összefoglaló neve a kommunizmus volt.
[A Tanácsköztársaság kominternes figuráiról, mint Pogány Józsefről, a ma már kevéssé ismert, de Moszkvának egy darabig kiemelten fontos Alpári Gyuláról vagy éppen Károlyi Mihály szintén kominternes feleségéről itt írtunk.]
Pogány József, a Tanácsköztársaság közoktatási népbiztosa Karinthy Frigyes íróval és Kosztolányi Dezső költővel beszélget a Vérmezőn. A felvétel készítésének pontos időpontja ismeretlen. MTI Fotó: Reprodukció
Ma már tudjuk, hogy a kommunizmus kegyetlen ideológiája (Marx, Engels, Lenin, Sztálin, Mao Ce-tung, Fidel Castro, Rákosi, Kádár és társaik), amely 100 millió halálos áldozatot követelt a világtól, nos, ez a kommunizmus száz év alatt, mint a métely, továbbterjedt a különböző liberalizmus, neoliberalizmus, globalizmus, internacionalizmus, anarchizmus formájában, amit máig összegzően balliberalizmusnak nevezünk.
Most kezdem megérteni, hogy a Trianonhoz vezető országpusztító cselekvéssorozat – a Linder Béla parancsára leszerelt katonák, az erkölcs szétesése, az 1919-es Tanácsköztársaság véres megtorlásai – hasonlók a mai balliberális magyar ellenzék országunkat érő bel-és külföldről érkező támadásaihoz.
Nem szabad elfelejteni, hogy a számunkra vesztes első világháború ellenére a magyar hadsereg Kelet-Közép-Európa legerősebb hadereje maradt. Nagy ütközetekben nem maradtunk alul, sem a keleti orosz fronton, sem a déli határainknál, Doberdónál.
Bár nagyon sok magyar katona elesett az oroszok vagy az olaszok ellen vívott küzdelemben, mégis Erdély a Kárpátok övezte határainál állt még többek között az erős székely hadosztály, nem beszélve az olasz frontról, a Doberdóról hazatérő magyar katonák tízezreiről, akik nem szenvedtek sehol sem vereséget.
Erre jön Károlyi Mihály és az ő Linder Béla nevezetű alkoholista, részeges katonája, később hadügyminisztere, előlép az ismeretlenség homályából, majd 1918. november 3-án kijelenti a budapesti helyőrség tisztjei előtt:
„Menjenek széjjel az országban és hirdessék emelt fővel, tiszta lelkiismerettel, hogy az emberiség ügye győzött, az emberiség győztesen került ki a háborúból, nem az antant, hanem az emberiség. Ezzel a jelszóval győzni fogunk a béketárgyalásokon is. Ez a mi leghatalmasabb fegyverünk.
NEM KELL HADSEREG TÖBBÉ. SOHA TÖBBÉ KATONÁT LÁTNI NEM AKAROK. FEGYVERT TÖBBÉ SZOLGÁLATON KÍVÜL NEM VISELÜNK, SEM TISZTEK, SEM LEGÉNYSÉG”
Ezt egy első világháborúban harcoló K.u.K.-s tiszt mondta. Valószínű nem véletlenül, mert az a Hatvani-Deutsch Lajos ajánlotta Károlyi Mihálynak, akinek lapja, a Pesti Napló kezdettől fogva uszított Tisza István miniszterelnök ellen, és leglelkesebb szószólója volt a demokratikus diktatúrának, a forradalomnak. Ez a Linder Béla aztán kinevezte Pogány-Schwartz Józsefet a katonatanács kormánybiztosának, aki a későbbi Kommün egyik legvéreskezűbb alakja lett. [A Tisza ellen tervezett merényletről, amelyben Szabó Ervin is benne volt, itt írtunk.]
Károlyi Mihály egy hajókiránduláson (1912). Forrás: Fortepan.hu
Ezzel a lépéssel megpecsételődött Magyarország sorsa.–
Lefegyverezték a hadsereget, és védtelenné váltunk a területeinket követelő románokkal, szerbekkel, horvátokkal, csehekkel és az osztrákokkal szemben. Ez volt a nyílt hazaárulás, mert éppen ekkor lépték át hazánk határait a román, a szerb csapatok és a cseh légiók. Ma már tudjuk, hogy a törökök úgy akadályozták meg a számukra is igazságtalan békediktátum végrehajtását, hogy fegyverrel védték meg a hazájukat. Tehát lehetett volna védekezni a ránk erőszakolt békediktátum végrehajtása ellen a még sok helyen érintetlen magyar hadsereg szembenállásával.
Bevált a kommunista sajtó lejáratása is
A történelmi Magyarország önfeladásában, identitástudatának megzavarásában óriási szerepet játszott a balliberális sajtó. Az Est, Miklós Andor lapja nyíltan gyilkosságra uszított Tisza és Wekerle volt miniszterelnökök ellen. Ezt írta Az Est: „…Hogy ezek az emberek még élnek, hogy nevüket az újságok leírják, az az ország és a béke boldogulásának legnagyobb akadálya.” Kéri Kramer Pál Az Est hasábjain ünnepelte a cseh forradalmárokat, akik tizennégy vármegye elszakítására készültek: „A cseh tartományokban, a cseh népnek lángjait már napok óta látjuk világítani. A cseh lángolásból, mint az erős vas, úgy jön ki most a cseh állam függetlensége.”
Egy állítólagos magyar újságíró, Károlyi Mihály bizalmasa annak örült, hogy a mi rovásunkra egy másik állam születik.
De ugyanilyen szellemiségben írtak az újságírók, a főszerkesztők irányításával a Népszavában (Göndör-Krausz Náthán), a Pesti Naplóban (Hatvani-Deutsch Lajos, a milliomos cukorbáró), a Világban (Purjesz Lajos), a Katolikus Kurírban (Szamuely Tibor a munkatársa) és a Magyarországban (Pók Ödön, Bíró Lajos).
A vörös gróf, Károlyi Mihály, ez a félresikerült, büszkeségében megbántott arisztokrata (Tisza István egy párbajban nevetségessé tette) gyakorlatilag a szabadkőművesség, a Galilei-Kör, és az álpacifizmus rabja lett. „MAGYARORSZÁGOT CSAK ÉN MENTHETEM MEG!” – mondta magáról, majd elment Belgrádba tárgyalni Franchet d’Espérey tábornokkal és vitte magával Jászi Oszkárt, Hatvany Lajost és Csernyák Imrét, a lopásért és sikkasztásért lefokozott századost. Szép küldöttség lehetett! A balkáni hadseregek főparancsnoka végignézett a szedett-vedett népségen és csak ennyit mondott: „Nem hittem volna, hogy ennyire mélyre süllyedtek!”
Majd aláírták a magyar történelem legszégyenletesebb okmányát. A 18 pontból álló memorandumban a többi között ilyenek voltak benne: „elnyomtuk a nemzetiségeket, zsarnokai voltunk a szabadságnak.” Majd: „Önök csak a magyarságot képviselhetik, nem pedig Magyarország népét.” Károlyiék megalázva távoztak.
És Károlyi átadta a hatalmat Kun Béláéknak
Károlyi vezetőként óriási károkat okozott az országnak katonapolitikájával és tévesen megítélt kül- és belpolitikájával. Majd vígan, dalolva átadta a hatalmat 1919 márciusában a kommunistáknak. Ez Lenin híveinek ajándék volt. Károlyi rászabadította a kommunistákat, ezt a rabló, gyilkos bandát Magyarországra. A többi ismert.
133 napig a Lenin-fiúk Szamuely Tibor és Cserny József vezetésével járták a páncélvonattal az országot és tisztes polgárokat – tanítókat, jegyzőket, bírókat, ügyvédeket, falusi gazdákat, papokat, katonatiszteket – aláztak meg, végeztek ki. Magyarországon a félelem, a terror lett az úr. Miközben szomszédaink feldarabolták az ezeréves Magyarországot.
Herczeg Ferenc, nagy magyar író ezt írta gróf Károlyi Mihályról: „A nemzet méltósága egy degenerált hazardőr kezébe volt letéve… Soha addig az ország nem látta még a kétes egzisztenciáknak olyan elszánt rohamát, mint aminőt gróf Károlyi vezetett a közélet magaslatai felé.
Ezek az emberek Károlyival az egyetemben a szabadságot csak az anarchia alakjában tudták megérteni. A törvényes rendet ostromolták és azt állíották, hogy a zsarnokság ellen harcolnak. Porba gázolták Magyarország tekintélyét, egymás kezéből kapkodták a nemzet hajdani gazdagságának szomorú rongyait, és úgy újjongtak, mintha dicső prédát nyertek volna valami ellenségen… Utolsó kormányfői aktusa egy pusztuló ország tűzfényében mutatja a pirománt.
Károlyi 1919. március 22-ei kiáltványával a NEMZETET ÖSSZEKÖTÖZÖTT KEZEKKEL KISZOLGÁLTATTA A BOLSEVIZMUSNAK. Egyszerűen kivégezte Magyarországot, amelyet nem tudott tovább a hatalmában tartani. Úgy bánt el az országgal, mint a huszár, ki agyonlövi kedves paripáját, hogy ne kerüljön az ellenség kezére.”
Kun Béla 1919-ben beszédet tart. Fotó: MTI
És jött nemzetünk örök gyásznapja
A tragikus eredményt tudjuk. Gróf Apponyi Albert több nyelven előadott védőbeszéde hatástalan volt. A békediktátumot már előre megírták.
Az 1920. június 4-ei trianoni békeparancs következtében így alakult a Történelmi Magyarország sorsa: Magyarországnak 1910-ben 282 870 négyzetkilométer területe volt 18 264 533 lakossal, amelyből megtarthatott 91 114 négyzetkilométert és 7 481 954 lakost. Románia egymagában többet annektált, mint az egész Csonka-Magyarország területe, mert a románok 102 787 négyzetkilométert szereztek meg, amelyen 5 265 444 lakos élt. Ebből színmagyar 1 879 231 volt. Összességében a románok, a szerbek, a csehek, és az osztrákok uralma alá került 3 727 205 magyar, azaz idegen népek irányították, erőszakosan befolyásolták az ezer éves államisággal rendelkező magyarságot.
Károlyiék továbbra is szervezkedtek
A trianoni tragédia okairól könyvtárnyi irodalom van. Csak néhányat említenék meg. Az tény, hogy a hazai kollaboránsok, a quislingek politikájukkal, árulásaikkal sokat tettek Magyarország feldarabolásáért. Erről az előbbiekben már írtam.
A magyar Kommün bukása után a menekülő kommunisták, szociáldemokraták mindent elkövettek, hogy tovább ártsanak Magyarországnak. Károlyi Mihály és Jászi Oszkár ebben is élen járt. Képesek voltak szövetkezni Benešsel Magyarország ellen. Károlyit, Jászit és Szende Pált 1921. március 31-én fogadta Beneš, Csehszlovákia akkori külügyminisztere a saját lakásán, és így szervezkedtek.
Azzal a Benešsel működtek együtt, akinek óriási szerepe volt a trianoni békeparancs létrejöttében. Károlyiék Beneš segítségét kérték Horthy Miklós Magyarországának megdöntésében, akár egy fegyveres intervenció megindításában. Károlyi, a vörös gróf és Jászi Oszkár továbbra is a kommunistákkal való koalícióban, a Leninnel való együttműködésben gondolkodtak. Ebben partnerük volt a kommunista Landler Jenő emigráns frakciója is. Kun Béla és Jászi Oszkár az emigráció első idejében Bécsben vertek tanyát. Élvezték egy ideig a baloldali osztrák szociáldemokraták támogatását. Kun Béla a Nemzeti Bankból elrabolt aranyakkal Bécsben, a Neubaugasse 5. sz. alatti házban kapott apartmant. Elvtársai oda jártak hozzá. Felvette a kapcsolatot a szovjet elvtársakkal is. Jászi közben a Népszövetséghez szaladgált, ott járatta le továbbra is az ezer sebből vérző Magyarországot. Károlyi Mihály, a bukott köztársasági elnök – akit a nép soha nem választott meg – kezdetben Svájcból uszított hazája ellen. Az Egyesült Államokból is szeretett volna uszítani, de oda nem engedték be.
A belső ellenséges erőkön túl a Trianonhoz vezető út kétségtelen oka az volt, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia túlságosan is erős volt katonailag, politikailag és gazdaságilag, hogy azt a nyugati hatalmak – Franciaország, Nagy-Britannia, az Egyesült Államok – eltűrhették volna. Szét kellett zúzni, meggyengíteni vagy megsemmisíteni.
Ehhez kapóra jött a pánszlávizmus, a románok franciabarátsága és a magyarellenesség. Nem elhanyagolható tényező, hogy a magyar idegen test volt mindig Európában. Kevés állam barátkozott meg velünk, kivéve Lengyelországot. Árpád fejedelem győztes pozsonyi csatája óta (907) a Nyugat, később a környező országok – ha tetszik, a Kelet – is el akarta pusztítani a honfoglaló magyarokat. Hiába volt keresztény állam Magyarország, a keresztény Európa mindig mostohán bánt velünk, még a török elleni harcok idején is, mert nem sietett keresztény testvéreinek megsegítésére. A történelmi tanulságokat nem akarom ismételni egészen az 1956-os forradalom és szabadságharc cserbenhagyásáig, de tény, hogy létezhet egy összeesküvés Magyarország ellen a mai napig, és annak nagyon is reális alapja van.
Történelmi cél volt Magyarország meggyengítése
Nagyon jó látleletet ad erről Bogár László a Történelmi vagyonvesztések hullámai (Nagy Magyarország, 2009. június) című írásában. Abban Szent Istvántól Mátyás királyon át Trianonig vezeti le Bogár a szüntelen, szervezett támadásokat Magyarország ellen, mint hosszú ideig Közép-Európa legerősebb állama ellen. Ennek mozgatásában a mindig is létező pénzügyi háttérhatalomnak óriási szerepe volt. Bogár szerint Trianon ugyanebbe a stratégiai tervbe illeszkedett, azaz a kifosztás, a kiárusítás tervébe. A Tanácsköztársaság, a bolsevik hatalomátvételi kísérlet és pusztító berendezkedése jelezte, hogy Magyarországnak ugyanazt a sorsot szánták a világ urai, mint a gyarmati sorsban sínylődő népeknek. Bogár figyelmeztetett: Trianon nem egyetlen esemény, hanem e pusztító világerő működésének élő szimbóluma. És minden bizonnyal újabb és újabb „Trianonokkal” kell megtanulnunk a Magyarország felszámolására irányuló törekvéseikkel való eredményes szembefordulás nemzetstratégiáját.
Most is ebben a korban élünk. Egy szerencsénk van, hogy tíz éve egy erős támogatottsággal rendelkező nemzeti kormányunk van. Az aggasztó, hogy itt vannak közöttünk Károlyi Mihályék, Kun Béláék, Szamuely Tiborék, Rákosi Mátyásék, Gerő Ernőék, Kádár Jánosék és Aczél Györgyék szellemi örökösei, akik jelenleg is lejáratják világszerte, az Egyesült Államokban és az Európai Unióban a hazugságokkal, valótlanságokkal Magyarországot. Céljuk világos: felszámolni Magyarországot, megsemmisíteni a magyarságot.
Rajtunk múlik, hogy kollaboráns tevékenységük ne járjon sikerrel. Nem szabad hitelt adni szép, furfangos szavaiknak, nem szabad bizalmat szavazni nekik. Csak ez az egyetlen módja annak, hogy megakadályozzuk egy újabb, talán még pusztítóbb Trianon létrejöttét.
Fotók: MTI, Fortepan; A vezető képen Károlyi Mihály látható (MTI)
Facebook
Twitter
YouTube
RSS