Nyolcvan éve, 1940. augusztus 30-án született döntés arról, hogy Románia adja vissza Magyarországnak a Trianonban elvett terület majdnem felét. A két világháború közti magyar revíziós politika legnagyobb sikere volt ez a visszatért terület és népesség szempontjából. Az eredményhez ráadásul kellett a magyar diplomácia helyzetfelismerése és a hadsereget is felvonultató, bátor nyomásgyakorlása. Végül a siker ellenére egy újabb lépése lett ez a háború felé való sodródásunknak is, és a visszatért erdélyi magyarok számára csupán négy évig tartott a kegyelmi állapot. A Polbeatben Gaudi-Nagy Tamás, Stefka István, Vésey Kovács László és Huth Gergely beszélték ki a méltatlanul kevesek által ismert történetet és annak mai tanulságait.
Kelemen Levente, idén elhunyt oklándi unitárius lelkészt idézte fel Huth Gergely a műsor felütéseként. A lelkész saját nagyapjától kapta azt a reménységet, hogy
ez nem maradhat így, valaminek változnia kell.
A PestiSrácok.hu-nak korábban nyilatkozva Kelemen Levente azt mondta: szeretné, ha minden külhoni és anyaországi magyar így tekintene Trianonra és következményeire. Gaudi-Nagy Tamás arról beszélt, hogy a második bécsi döntés napjára ünnepként kell tekintenünk, hiszen ez és a többi részleges revíziós siker révén nagyon hamar sikerült meghaladni a trianoni békediktátumot. Stefka István egy 1971-es emlékét idézte fel arról, hogyan élt az erdélyi magyarokban rejtve is a visszatérés emléke: első székelyföldi látogatásakor, a legdurvább Ceauşescu-diktatúra idején egy templomban elrejtett, az 1940-es visszatérésre hímzett zászlót mutattak neki. Vésey Kovács László felhívta a figyelmet, hogy szándékos etnikai igazságtalanságok is kísérték az 1940-es határ megállapítását, azzal a céllal, hogy a németek mindkét országot még erősebben a saját érdekszférájukba sodorják.
Ez a korabeli magyar diplomácia csúcsteljesítménye volt
– mondta Gaudi-Nagy Tamás a részleges revízióra, mondván, felismerte az adódó lehetőséget, és a románnál amúgy kisebb létszámú és fegyverzetében is elavultabb magyar hadsereggel felvonulva gyakorolt nyomást. Ez végződött a német-olasz döntőbíráskodásban, amely végül visszajuttatta az országnak a Románia birtokába került területünk majdnem felét. Véleménye szerint ezekből a revíziós eredményekből erőt kell meríteni a jövőre nézve, hiszen megmutatták, hogy a helyzet nem megváltoztathatatlan. Vésey ehhez hozzátette:
A múlt eredményeiből táplálkozni kell, de meghaladni sem tilos azokat.
A második bécsi döntésnek ugyanis Magyarország erős német függősége és tulajdonképpen a világháborúba való belesodródása volt az ára – magyarázta. Ennek ellentétéül említette a mai magyar külpolitikai vezérelvet, amely az erős Közép-Európa kiépítése mellett az összes nagyhatalomtól való távolságtartást hirdeti, hogy a köztük lévő erőterekben érvényesíthessük az érdekeinket. Erre csatlakozva elevenítette fel Huth Gergely a V4-országok közti összetartás erősödését, és a velük szembenálló erők által országról-országra destabilizált Balkánt. A magyar érdekeket követő külpolitikával kapcsolatban Stefka István aláhúzta, hogy anyaországi és külhoni magyarként is kihúzhatjuk magunkat, mert egyre jobb magyarnak lenni.
Nézze meg a teljes videót!
Polbeat minden kedden este 19 órakor élőben közvetítve a Revolution ’56 Szabadságharcos Sörözőből.
TS
2020-09-04 at 19:34
Királytigris, teljesen egyetértek.
Atosz
2020-09-04 at 18:17
Akkor abban az idoben a leheto legjobb donters volt !!!! Bar csak ma is igy lenne akkor visszakapnank eszak erdelyt 2500000 millio magyaral !!!!
Királytigris
2020-09-04 at 18:08
A történelem felkínálta a lehetőséget, hogy békés úton visszakerüljenek az elrabolt országrészeink egy része. Horthy élt vele, ez akkor az egyedüli racionális lépés volt. Ha most adódna hasonló, most is élni kellene vele.
Minden ország, amelyek a németekkel nem voltak szövetségben, Hitler lerohanta. Mi is úgy jártunk volna, mint az összes németek által megszállt ország.
Az más kérdés, hogy a történelem kereke számunkra kedvezőtlen irányba fordult, és a kényszerpályán mozgó Horthy nem sokat tehetett. Kiugrani sem lehetett, mert a kiugrási tárgyalások jegyzőkönyveit az angolszászok, kettős ügynökök segítségével átadták Hitlernek, hogy a megnyitandó normandiai front közeléből a németek a magyarországi megszálláshoz csapatokat vonjanak ki. Így is történt. Hogy ugrott volna ki Horthy, amikor az ország a németek által meg volt szállva, és az összes magyar hadsereg a németeknek volt alárendelve? Magyarország sorsáról nem mi, hanem a nagyhatalmak döntöttek.
Megpróbáltuk, sajnos nem sikerült. Ha nem próbáltuk volna meg akkor is ez lett volna a végeredmény. Lengyelország, Csehország azt kapta jutalmul, amit mi büntetésül: a szocializmust, 45 éves lemaradást a nyugattól.
TS
2020-09-04 at 17:26
A románok nyíltan beszéltek “népességcseréről”, de milyenről? Mi telepítsük ki a ruszinokat,a helyükre menjenek a székelyek Kárpátaljára. Na most, ha a németekkel szembe megyünk 1941-ben, akkor ez meg is lett volna. Még rosszabbul.
TS
2020-09-04 at 17:20
Ha nem lépünk be, a németek azonnal vagy megbuktatják a kormányt vagy megszállják az országot. Ennek következményeit a magyar zsidóságra és a felföldi és erdélyi magyarokra nézve könnyen megjósolhatjuk. A szlovákok és a románok nyilván azonnal segítettek volna a németeknek “rendet tenni”. Az áldozati szerep, amit a lengyelek játszottak, az szép, szép 6000000 halott.
Searching For Liberal Bullshit
2020-09-04 at 16:13
Stefka Úr, kérem engedjen meg egy apró pontosítást: az 1. bécsi döntéssel Lőcse és Pozsony nem került vissza, “csupán” Galánta, Dunaszerdahely, Érsekújvár, Komárom, Léva, Ipolyság, Losonc, Fülek, Rimaszombat, Rozsnyó, Kassa, Sátoraljaújhely keleti része, Ungvár, Munkács, Beregszász a nagyobb települések közül.
Qrcsányipiktor
2020-09-04 at 13:45
Kedves TS! A ‘mi lett volna, ha…’ nem történelmi kategória, de politikai szempontból fölvethető. Magyarországnak a II. vh-ban, ahogy azt máshol Hesslerezredes jól kifejtette, semmilyen mozgástere nem volt. Itt csak arra lehet gondolni, hogyha Mo. nem megy bele a háborúba a németek oldalán, akkor a háború végén/után tetszeleghettünk volna az áldozati szerepben és ezért talán méltányosabb elbírálásra számíthattunk volna. Ehhez persze olyan előrelátás/jövőbelátás kellett volna a magyar politikai vezetés részéről, amelyet még utólag sem lehet elvárni. Utólag mindenki okos. Én is.
TS
2020-09-04 at 12:09
Hallgatok, ezen kívül olvasok is, nemcsak őt. Ugye nem gondolja, hogy Molotov szavára, főleg, mikor el akarják venni Besszarábiát, komolyan alapozhattunk volna?
Érdekes módon, mikor megkapták, amit akartak, azután nem nagyon igyekeztek nekünk segíteni Erdély dolgában, pedig 2-3 román tábori hadsereg is ott harcolt a keleti fronton, mi meg egy kis hadtestet küldtünk, rossz felszereléssel. (Ansaldo kisharckocsi).
Egyébként: mi lett volna konkrétan a segítségük? Nekünk adták volna Erdélyt? Hová szaladtak volna védelemért a románok? (A németekhez). Hitlerrel szemben politizáltunk volna akkor a Szovjetunió mellett, mikor Bécs már német volt?
Mi lett volna az ára?
Ugyan már, kolléga.
Qrcsányipiktor
2020-09-04 at 09:40
bocs: hallgasson (két ‘l’)
Qrcsányipiktor
2020-09-04 at 09:39
Kedves TS! Javallom Önnek, hogy halgasson előadásokat Kun Miklóstól (Ludovika TV, youtube-on fent van).
TS
2020-09-04 at 09:16
Qrcsányipiktor, ez részben nettó hülyeség. A szovjetek csak zsarolták a románokat, eszük ágában sem volt mellénk állni az igazság jegyében. Annyira akartak segíteni, hogy már készen voltak Magyarország megszállásának terveivel (a németek elleni támadás mellékhadszínterén).
Az érdekeik meg később mást mondtak. De mivel Besszarábiát mindenképpen le akarták nyúlni, Erdéllyel nem sok esélyünk volt. Egyébként nemrég Zsirinovszkij is ( a moldovai, Dnyeszter menti balhé idején) ugyanúgy revolverezett Erdéllyel, és kész.
Hogy ez diplomáciai remeklés volna, az kétséges valóban, ezzel egyetértek. Nem rajtunk múlt.
benzoli
2020-09-04 at 06:11
A zsenialis Magyar politikai zsinor, Mohacstol – Trianonig. Ezt hozta.
victor baranyi
2020-09-04 at 00:49
Szovjetúnió és Oroszország két különböző entitás. Olyan, hogy szovjet (tanács) ember nem létezik, csak egy nemzetközi maffia alakulat, miközben oroszok vannak. Hitler is a németek érdekében tette amit tett, de rá kellett jönnie arra, hogy ellenségeitől még pénzt sem szabad elfogadni, ha önálló szeretne maradni.
Qrcsányipiktor
2020-09-03 at 19:12
Ellöktük a segítséget nyújtani akaró szovjet kezet, majd később még bele is martunk. Mit ért hát az ügyes külpolitizálás? És ügyes volt egyáltalán: hiszen Hitler kezéből kaptuk a morzsákat.