Érzékenyítés szakirányú alapképzés: a bűntudat kultúrája

Terjed, mint a vírus Amerikában. A közigazgatásban, a bíróságokon, a rendvédelmi szerveknél. Az ebédszünetet is megkurtítva érkeznek sorra a fehér- és rózsaszíngalléros aktivisták munkavállalók (white- and pink-collar workers) az igazságszolgáltatás és a kormányzati intézmények épületeibe, hogy tantermi keretek között érzékenyítsenek az Egyesült Államokban. Donald Trump azonban megálljt parancsolt, mert egyértelművé vált, hogy az adófizetők pénzéből politikai szándékkal okítják a haladó szellemiségű aktivisták a fiatal köztisztviselőket. A workshopok során ugyanis nem csupán a kisebbségeket ért atrocitásokra hívják fel a figyelmet, hanem politikai értékeket is átadnak, nagyobb távlatokban pedig egyre tovább tágítják a bűntudat kultúráját, melyben az olyan politikusoknak, mint Trump, helye nincs.

Amerikából jöttem, mesterségem címere: érzékenyítés

Ez egy betegség, amit nem hagyhatunk tovább terjedni – így indokolta a Twitteren a szövetségi kormányzati hivatalok munkatársainak szervezett „érzékenyítő tréningek” leállítását Donald Trump. Az Egyesült Államok dollármilliókat költ az adófizetők pénzéből diszkriminációellenes képzésekre, ami akár helyénvaló is lehetne, azonban nem csak az antirasszizmust tárgyalják ki ezeken az összejöveteleken, hanem politikai kérdéseket is felvetnek, majd a szervezők/oktatók/civilek érdekei szerint meg is válaszolják azokat.

Gyakorlatban: közéleti témákról tartanak előadásokat úgy, mintha csupán egy és kizárólagos helyes válasz létezne: a progresszív válasz, az ő válaszuk. Az Egyesült Államokban ilyen közéleti téma, azaz politikai kérdés lehet a halálbüntetés, a drogliberalizáció, a globális felmelegedés és a bevándorlás problémája is. Ezekben a politikával átszőtt témákban tartanak érzékenyítő tréningeket demokrata-párti szatellitszervezetek (Clinton- és Soros-hálózat csatolt részei) kormányzati tisztviselőknek és bíráknak.

A tréningeket vizsgáló konzervatív Discovery Institute kutatóintézet munkatársa, Christopher Rufo a Fox News csatornának nyilatkozva az indirekt politikai befolyás mellett arra hívta fel a figyelmet, hogy az oktatók egy része szerint

a fehér emberek általában rasszisták, ők tartják fenn Amerika rasszista rendszerét is, és arra is volt példa, hogy magas beosztású fehér férfiakat kértek arra, hogy képzeletbeli kisebbségi személyeknek írjanak bocsánatkérő leveleket mindenféle vélt bűnökért.

Ez pedig gyanúsan rímel Joe Biden alelnök-jelöltjének, Kamala Harris szenátornak a CNN számára adott interjújában elhangzottakra: Amerika valósága az, amelyet nemzedékek, őszintén szólva, már a kezdetek óta látunk, vagyis hogy két igazságügyi rendszerünk van. Az egyik az, amit a fehérek, a másik, amit a feketék kapnak. Azaz a feketék ellen rendszerszintű diszkrimináció zajlik az Egyesült Államokban – fogalmazott a demokratapárti politikus, amiről természetesen a republikánusok, de leginkább Donald Trump tehet.

A bűntudat kultúrája

Ha mindezért egy bűnös társadalmi csoportot kellene megjelölni, akkor a demokraták válasza a fehér, hetero, zsidó/keresztény, középkorú férfiak kasztja, amely elnyom maga körül mindenkit. Meg egy kicsit a fehér, középosztálybeli nők is.

Nagyobb perspektívába helyezve ez nem más, mint a kultúráért folyó küzdelem (melynek csak piciny része az  aktuálpolitikai adok-kapok), amelyben a demokrata politikusok, az egyenlőségpárti civil csoportok és a liberális értelmiség célja a kollektív bűntudat kialakítása az Egyesült Államokban.

Hasonló ahhoz, amit a németek éltek át a II. világháború után…

Ezzel próbálják térdre kényszeríteni a lokálpatrióta és “nemzeti” (Az Egyesült Államokban ez mást jelent, mint mi nálunk!) alapokon álló politikát, így a Trump-adminisztrációt is.

A rendszerszintű faji megkülönböztetést a demokrata párt vélelmezi. Eszközként használja a Balck Lives Matter mozgalmat, az érzékenyítési tréningeket, a cél pedig a politikai instabilitás, a káosz, a társadalmi rend megbontása, majd a kultúra újra-elfoglalása.

Abszurd helyzetek sora

Semelyik valódi demokráciában nem megengedett az igazságszolgáltatás átpolitizálása. (Legfeljebb a népi demokráciában) Ez az állítás az Egyesült Államokban, ahol a precedensjog is fontos jogforrás, ez még inkább fontossá válik. Már csak azért is, mert a tengerentúli demokrácia mindig is mintaadó demokrácia volt a nyugati világ számára. (Ha nem, akkor jöttek a bombák…)

Ennek ellenére az érzékenyítő tréningek – amelyek a kormányzati intézmények mellett az igazságszolgáltatás területén is folynak – bizonyíthatóan aktuálpolitikai kérdéseket tárgyalnak ki. Számos olyan identitásképző érték létezik, amely a családmodell értelmezésében, a migrációval kapcsolatos véleményben és a klímapolitikában is tetten érhető. A trükk az, hogy a progresszív szemléletben adott válaszokat a társadalommal úgy akarják elfogadtatni, mintha azok lennének az egyetlen és kizárólagosan helyes válaszok. (Szervezett agymosás.)

Felmerül azonban ezek után egy sor gyakorlati kérdés.

• Valóban legitim lenne az, mikor az érzékenyítést tartó aktivisták/jogászok másnap a bíróságokon védenek majd mondjuk egy-egy bevándorlót, aki bűncselekményt követett el?

Mert előfordulhat ilyen. A bíróra köszön az esküdtszék előtt az az ügyvéd, aki tegnap még tréninget tartott.

• Mennyiben állja ki a jogállamiság próbáját az, ha egy kormányzati hivatalnok, miután részt vett egy érzékenyítő tréningen, akadályozza egy elnöki rendelet végrehajtását, mert nem ért egyet a rendelkezéssel?

A demokrácia és a jogállamiság nehéz műfaj, igaz?

Ma még egy hivatal, holnap a világ?

Egyre több helyen szerveznek érzékenyítő tréningeket úgynevezett civil szervezetek Amerika-szerte. A kormányzati hivatalokon át a bíróságokig. Lépésről-lépésre igyekeznek haladó ideológiával áthatni a rendszert, fittyet hányva a pluralizmusra.

Az érzékenyítés voltaképp annak a kultúráért folyó küzdelemnek az eszköze, melynek középpontjában a kollektív bűntudat képzése áll, és amelynek végső célja a kulturális-politikai hatalom megszerzése mellett a régi értékek és hagyományok  eltörlése.

Ez pedig, akár a vírus, könnyen terjedhet az egész nyugati civilizációban.

(A szerző a XXI. Század Intézet kutatója)

Fotó: Cracka (TV movie / 2020) – art poster / Twitter