Az Index olvasottságán nem nagyon látszik, hogy már nem az indexesek csinálják, ahogy a Telex olvasottságán se nagyon látszik, hogy az indexesek csinálják. Az különösen bájos, olyan progresszív és liberális egyszerre, hogy valahogy nem mindenkit vettek át az új indexes szerkesztőségbe a régi indexesek, pedig nyilván nem azzal vették rá az egész szerkesztőséget, az összes kollégájukat a felmondásra, hogy lesznek olyanok, akik nem férnek bele a Telex nevű Index koncepciójába. De egy dolog ugye a politikai állásfoglalás, a lázadás a diktatúra ellen és egy másik a jéghideg gazdasági racionalitás.
A nem létező néhány száz ellenzéki liberális orgánum persze felszívott párat azokból, akik valahogy leestek a szánról, amikor felbukkantak a farkasok, és ez bizonyára segíti a nyugodt alvásban a Telex tulajdonosait és vezetőit. A Telex főszerkesztője, Munk Veronika például helyet tudott szorítani a férjének a lap vezetésében, hiszen vezetőt köztudomásúlag mindig nehéz találni. Nádori Péter a lapmenedzsmentet erősíti, ami amúgy is erősnek látszik, létszámban mindenképpen, a felsorolás alapján.
Például Hernádi Levente Harampolosz is nyilván elvhűségből ugrott a semmibe, aki egyébként az Insta képein három kisgyereket terelget. A gyerek bizonyára örülnek, hogy apu sokat van otthon, biztos talál majd olyan állást, ahol olyan kiváló kollégái lesznek, mint az Indexnél voltak, vagy a Telexnél lettek volna. Az exindexesség mindenütt a legjobb ajánlólevél, azokról mindenki tudja, mennyire lojálisak például a tulajdonosokhoz és egymáshoz. Arról nem is beszélve, hogy tele van a Telex impresszuma nem exindexes nevekkel, miközben talán harminc exindexes meg nem szerepel rajta. Pedig a nagy júliusi kivonulásnál Munk még arról beszélt, hogy valamilyen formában szeretnének együtt maradni. Úgy tűnik ez nem vonatkozott mindenkire.
Fotó: Facebook
Facebook
Twitter
YouTube
RSS