Mindenképpen rá akarja tolni a baloldali propaganda Szájer József hitelességének szertefoszlását a teljes konzervatív oldalra. Amíg azonban a politikus lemondott a tisztségeiről, kilépett a Fideszből, és alighanem nagyon hosszú időre eltűnt a nyilvánosság szeme elől, itt maradtak, sőt, pazar hozzászólásaikkal telekiabálják a közösségi médiát a baloldali hívek. Korábban minimum a Kuruc.infóig kellett mennünk olyan ordas buzizásért, mint amilyet a melegjogok kiterjesztését egyre vadabbul követelő baloldali politikusok hívei nyomnak.
Tisztes Orbán-gyűlöletben megőszült anyókák és apókák heherészős tinilányok módjára, aprólékosan taglalgatják a részleteket, hogy Szájer József kivel, mennyi emberrel és hol kúr, Sas-kabaré szintű viccekkel megfűszerezve az élvezkedést. Tényleg nagy baj, hogy megszűnik a Barátok közt, mert úgy látszik, sokak számára valóban létszükséglet mások élete.
Ennek a homofób gyűlölethullámnak a kiindulópontjai azok a jobbára idősebb véleményvezérek, akik egyébként hangos harcosai a progressziónak és a nyílt társadalomnak. Ők most nemcsak Szájer képmutatásán és hiteltelenné válásán botránkoztak meg, hanem magán a homoszexualitáson is, amely a szemük előtt nyert teljes nyilvánosságot. Úgy tűnik, nincs igazán fogalmuk arról, aminek a jogkiterjesztéséért, társadalmi elismertetéséért ők is küzdenek. Hiába van 2020, nekik ez mégse alap. Ezek az emberek feltehetően még mindig tényleg polgárpukkasztónak és bátornak tartanak egy meztelen női testre felírt szabadverset vagy egy nemi szerveket stilizáló absztrakt festményt, amelyek láttán mi már csak ásítunk, mert egy átlagos zenei videoklipben vagy egy Femen-tüntetésben is sokkal több szexualitás van. A régi, letűnt kor emberei ők, azé a 20-30 évvel ezelőtti liberalizmusé, amelyet éppen ők tüntettek le, és löktek tovább a mostani stációjába. Mi már olyan popkultúrán nőttünk föl, ahol a filmekben egyre nyersebb a szex és egyre kevésbé van filmsorozat homoszexuális szál nélkül. Szájer József homokos? Na, és akkor mi van? Gangbang-partikra jár? Na, és akkor mi van? Nem tetszik, pláne nem a jobboldalon, de ennyi. Eléggé feltolták az ingerküszöbünket, de hát évtizedek óta ezen dolgozik a kulturális és médiafősodor, még szép, hogy sikerült nekik.
A baloldal van rákattanva mások hálószobájára
Ugyanaz a liberálisokból-újkommunistákból álló baloldal, amely harcosan küzd a homo- és transzszexuális jogok kiterjesztéséért, és moralizálva meg akarja szabni a társadalomnak, hogy tisztelnie, ünnepelnie kell a másságot, most hirtelen veszettül buzizni kezdett, és szaftra vágyakozva csámcsog a vélt hálószobai részleteken. Ezzel szemben a konzervatív oldal nem mászik be senkinek a hálószobájába, ágyába, életébe. Nem érdekli senkinek a nemi élete, csupán bőkezűen jutalmazza azt, aki az ország közös jövőjébe befektetve felnevel minél több gyereket testi és lelki egészségben. Nem teszi kötelezővé, hogy mit kell szeretni és ünnepelni, csupán rögzíti, hogy mi az, ami már túlzás lenne.
Csak nehogy meglássák a régi vágású SZDSZ-esek, mert nem fognak tudni mit kezdeni a látvánnyal! (Kép forrása: dailynewshungary.com)
A homoszexuális pároknak például megadja ugyanazokat a jogokat, mint a heteroszexuális házaspároknak, ám nem engedi, hogy az egyházi eredetű házasság szimbolikáját kisajátítsák. Ez ugyanis nem jogkiterjesztés lenne (az már megtörtént a bejegyzett élettársi viszonnyal), hanem a társadalom elsöprő többségét képező heteroszexuálisok érzékenységének semmibevétele. Ha a homoszexuálisok a párkapcsolatuk jelképes megerősítésére, a joginál emelkedettebb szentesítésére vágynak, akkor találják ki a saját hitvilágukhoz illeszkedő, a békés egymás mellett élésre tekintettel provokációmentes formát, szertartást, elnevezést, mindent! A heteroszexuálisok egész biztosan nem próbálják majd kisajátítani. A gyerekek örökbefogadása pedig – a közkeletű tévhittel ellentétben – mindenekelőtt a gyerekek jogairól szól, nem pedig az örökbefogadók gyerekhez való jogáról.
A konzervatív oldal nem gyűlöl és nem üldöz senkit a homoszexualitása miatt. Valami általunk óhajtottnak a nem engedése és valami általunk nem óhajtottnak a kötelezővé tétele között óriási különbség van.
Kedves felháborodott állampolgár! Nézd meg édesanyádat! Milyen nemű? Nézd meg édesapádat! Milyen nemű? Majd ha a biológiával letárgyaltátok ezt a kis nézeteltérést, utána visszatérhetünk a témára, de addig bizony az apa férfi, az anya pedig nő. És ennek semmi köze ahhoz, hogy Szájer József milyen neműekkel bújik ágyba vagy földre terített matracra. Csak homokos, de nem biológiatagadó bolond.
Aggasztja-e a jogvédőket az aggasztó homofóbia?
Azért is különös ez a parttalan homofób őrjöngés, amit Szájer ügyében rendez a baloldali népi tábor, mert a saját politikai irányzatuk szerint a homoszexualitás természetes, sőt, szép. Sőt, irányadó – olyan dolog, amivel kötelező foglalkozni, amellyel egyet kell érteni. Gondoljunk bele, min mehetett át Szájer József hosszú éveken-évtizedeken át! Belső vívódások, lelki húzd meg–ereszd meg – egy modern filmrendező a tíz ujját megnyalná egy ilyen témáért, hiszen ilyesmikkel lehet mostanában Oscar-díjat nyerni akkor is, ha gyenge a sztori; 2024-től meg aztán pláne. Erre a toleráns baloldal fröcsögő gyűlölettel, gúnyolódva, a homoszexualitáson megbotránkozva agyba-főbe buzizza őt. Olyan természetességgel bukott elő ez a homofóbia a baloldali véleményvezérekből és hívekből, hogy aligha előzmény nélküli; inkább tűnik jól bejáratott reflexnek, amelyet a mindennapokban azért igyekeznek visszafogni.
Ha baloldali homofóbiával szembesülnek, akkor hirtelen fontosabb kérdés lesz a jobboldal álszentsége. (Fotó: PS)
A jelenség kapcsán megkerestem több, a témában illetékes jogvédő szervezetet, amelyek közismerten nagyon érzékenyek és tettrekészek, bárhol felüti a fejét a homofóbia, vagy akár csak annak gyanúja. Megkérdeztem, nem tartják-e károsnak és aggályosnak a baloldali politikusok és véleményvezérek kommunikációja által feltüzelt homofóbiát, nem tartanak-e ennek társadalmi veszélyeitől, továbbá terveznek-e figyelemfelhívó vagy érzékenyítő tevékenységet ezekben a körökben a homofóbia enyhítésére. A Háttér Társaság és a Labrisz Egyesület a füle bojtját se mozgatta ebben a húsba vágó kérdésben, a TASZ és az Amnesty International válasza pedig arról árulkodik, hogy a tevékenységükben sokkal fontosabb a kormányellenesség, mintsem a jogvédelem. Az Amnesty elítél minden homofóbiát, különösen azt, amit a kormánynak tulajdonít:
Az Amnesty International minden homofóbiát és transzfóbiát elítél, valósuljon az meg bal- vagy jobboldali politikusok Facebook oldalán, a Pesti Srácok hasábjain, videóiban vagy az Országgyűlés elé beterjesztett törvényjavaslatok vagy Alaptörvény-módosítás formájában.
A TASZ is leadta a kötelező panelt a homofóbia bármilyen megnyilvánulásának elutasításáról, majd rögtön inkább a kormány állítólagos homofóbiáján aggódott, hogy végül átváltson moralizáló erkölcscsőszbe, és a kormány és körei, illetve a cikk szerzőjének álszentsége foglalkoztassa a baloldali fórumokon tomboló, otromba buzizás helyett. Ezek szerint a homofóbia csak akkor jelent számukra igazi ellenséget, ha a kormányra lehet fogni, egyéb esetben legfeljebb elítélik, de akkor is csak kérdésre, maguktól nem. Szalmabábokkal harcolni biztos kényelmesebb, mint szembenézni a valósággal.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS