A nemzetek felettiség, a nemzeti keretek meghaladása az olyan, elvileg ideológiamentes területen is évtizedes vezérlő csillag, mint a futball. Az európai labdarúgást irányító elit és az európai labdarúgás elit csapatai régóta szeretnének életre hívni egy, valamiféle szuperligát, ahol egymással meccselnének hétről hétre, nem fárasztva magukat a nemzeti bajnokságokkal, pláne alacsonyabb osztályú ellenfelekkel a kupákban. Az ötlet sokáig komolytalannak és utópisztikusnak tűnt, azonban most megint elővették ezt a cukormázba bújtatott pusztító idegmérget. Csábítónak hangzik az ősztől tavaszig tartó, hétről hétre csúcsminőségű futball a legjobb és legnevesebb európai csapatokkal, ugyanakkor nyilvánvaló: amennyiben életre kel a kiesés- és feljutásmentes, franchise-rendszerben működő Szuper Liga, akkor a nemzeti bajnokságok odavesznek. Nem lesznek rangadók, kis- és középcsapatok és meglepetés csapatok, nem lesz hajrá a bajnoki címért, harc a BL-indulásért és keserves küzdelem a kiesés elkerüléséért – semmi nem marad abból, ami az európai futballt a világ trónjára ültette.
AMBRÓZY ÁRON – PERUTEK JÁNOS
A PestiSrácok.hu is beszámolt a róla, miszerint szervezett szurkolói csoportok hevesen tiltakoznak az európai focireformok legújabb állomását jelentő, a BL-csoportköröket felváltó és több csapatot felsorakoztató pre-szuper-liga-tabella ötletével szemben. A tervezet szerint a jelenlegi 32 helyett 36 gárda szerepelne a kontinens legrangosabb klubsorozatában, a négycsapatos csoportokat pedig egy nagy tabella váltaná fel, így a jelenlegi hat helyett tíz találkozót játszhatna minden résztvevő különböző ellenfelekkel. Az első nyolc automatikusan a nyolcaddöntőbe jutna, a 9-24. helyezettekre pedig rájátszás várna a 16 közé kerülésért. Talán nem is sejtik, hogy a baj sokkal nagyobb, nem holmi kényelmetlenségek várnak rájuk, hanem a szeretett sportágukat temethetik. Az mindenki számára nyilvánvaló, hogy a játékosok számára fizikailag, a szurkolók számára pedig pénzügyileg vállalhatatlan a nagyon sűrű menetrend, ám a belépés a minden hétvégére csúcsfocit ígérő Szuper Liga fantáziabirodalmába nemcsak a BL-sorozatot rombolná le ebben a formában, hanem az Európa-Ligát és a kontinens nemzeti bajnokságait is.
Minden szinten segítünk a futballnak és a világon bárhová eljutunk. A foci az egyetlen globális sportág a világon több, mint négymilliárd szurkolóval és nagy klubként a felelősségünk az, hogy reagáljunk a vágyaikra
– mondta fel a kötelező altruista kamuszöveget Florentino Perez, a Real Madrid elnöke, a Szuper Liga egyik alapítója, mert ők csak segíteni akarnak a szurkolóknak, megkönnyíteni a legjobb minőségű futballhoz való hozzájutásukat.
A világ legnagyobb klubjainak, valamint azok játékosainak a Szuper Liga új fejezetet nyit az európai labdarúgásban. Világszínvonalú versenyt biztosít mindamellett, hogy erősebb pénzügyi támogatással rendelkezik, ami az egész futball számára hasznos lesz
– egészítette ki a Real Madrid elnökét Joel Glazer a Manchester United nevében, akit szintén nem foglalkoztat a pénz, csak jót akar és emelni a színvonalat, kielégíteni a szurkolók szükségleteit és vágyait.
Az úgynevezett Szuperliga már sok-sok éve téma, de idáig – szerencsére – amolyan habókos álomnak tűnt, és megmaradt a leggazdagabb klubok vezetőségi teadélutánjainak sokadik napirendi pontjának, amikor arról ábrándoztak, hogyan juthatnának hozzá minél nagyobb szelethez a kontinens focitortájából. Az elitklubok alapélménye, hogy a nemzeti bajnokságok szeretik egyenesíteni a feléjük lejtő pályát. A bevételeket nem a nemzetközi népszerűség és a vele járó televíziós nézettség alapján osztják el, hanem különböző egyenlősítő mechanizmusokon keresztül, a kisebb csapatok erősítve. Akár teljesen egyenlően, mint pl. az angol Premier League-ban, ahol a várhatóan az idény végén kieső, nem kifejezetten világhíres Sheffield United is ugyanúgy hozzájut a liga tévés bevételeinek egyhuszadához, mint a listavezető Manchester City, vagy a világ egyik legnépszerűbb klubja, a ligamásodik Manchester United.
A bevételek pedig minden másnál fontosabbak, nemcsak a nemzeti identitásnál, hanem még a térdelésnél is, de ez utóbbit nem érintik a reformtervek. Csak egy rövid és teljesség igénye nélkül készített felsorolás arról, hogy mit veszítünk a nemzetek feletti szuperligával:
– olyan csapatokat, mint a nemrég meglepetésbajnok Leicester;
– olyan csapatokat, mint a világ futballját párszor feje tetejére állító Ajax;
– olyan hagyományokat, mint amit pl. az Athletic Club de Bilbao képvisel;
– olyan nevelőegyesületeket, mint az olasz Atalanta;
– olyan csodákat, mint a Sevilla FC;
– és mivel a Szuperligából nem lehet kiesni, az alapítók örökké indulnak, ezért a Real Madrid, a Barcelona, az Arsenal, a Manchester City, a Manchester United, a Tottenham, az AC Milan és a Juventus soha többet nem hajt majd a nemzeti elsőségért;
– vérre menő városi derbik, rangadók, örök riválisok, a szezon minden évben legfontosabb pillanatai, a jövőre majd mi nyerünk, elégtételt veszünk ígérete.
Nemzetek felettiséget hirdető blabla
A világ globalizálódik, egységesül, uniformizálódik és szervesül – ezek olyan közhelyek, amik már Tik-Tok videókban is feltűnnek, de Schiffer András homlokráncolásain kívül a mindennapokban nem igazán látjuk az árnyoldalait. Ha nagyon ráérünk, akkor végiggondolhatjuk, hogy mennyivel emelkedett az üzemanyag ára, miután az Ever Given nyomott egy büntetőféket a Szuezi-csatornában, vagy hogy a legnagyobb márkák hogyan végezték ki az olasz ruhaipart, de a Nike kényelmes, az avokádós csokoládé finom, az amerikai filmek jók, mi meg szeretjük nyaranta Zanzibárban áztatni a micsodánkat. Ráadásul a liberális elit diktálta korszellem is kiáradt Amerikából; legyen az egész ismert világ, Tűzföldtől Afganisztánig egy nagy és vidám olvasztótégely, hiszen náluk is mennyire jól működik. Hiszen látjuk: mindenki szeret mindenkit, annyira, hogy néha le is térdelnek a másik előtt. A nagy összemosás, a nagy integráció vállalati modellje persze pusztítja a nemzeti szuverenitást, de ez is jó dolog – állítja a fősodor–, az újra írt, már megváltozott múltban a 20. század szörnyűségeit a nemzetállamok okozták. Akkor is, ha nem nemzetállamok, hanem birodalmak ölték egymást.
A szupranacionalizmus egyre terjedő ideológiája elérte a sportot is, és pont ugyanazokat az csillogó, kívánatos üveggyöngyöket mutogatják megszerezhető jutalomként, mint amikor meggyőzték a bennszülötteket a Manhattan-szigetének eladásáról vagy éppen az európai közös valuta szükségszerűségéről. Állítják, a foci is csak jobb lesz attól, ha ki- és összenyitjuk a világot, ha minden héten a legjobb és legnépszerűbb csapatok találkoznak egymással, és – valljuk be őszintén – tényleg, ki ne cserélne el egy kedd esti FC Viktoria Plzen – Club Brugge KV mérkőzést egy Barcelona-Juventusra, hiába szólal meg a kezdősípszót megelőzően mind a két találkozón a BL-himnusz? Nem is ismerjük az első két klubot, az utóbbiakról pedig mindent tudunk, Messi gyermekkori növekedésserkentő szurijától kezdve Ronaldo Las Vegas-i pajzán kalandozásaiig bezárólag. Őket akarjuk nézni a kanapéról, nem Vanaken botladozását és Mikula durvaságait, mert akkor inkább jöjjön a melegszerelmes sorozat a Netflixen.
Lokális szurkolás vs. globális tévézés
Az üveggyöngy szépen csillog és értékesnek tűnik, megéri elcserélni rájuk a nemzeti bajnokságokat, a hétköznapi futballrajongó sem szeretne semmi mást, csak egyre jobb és jobb focit, lehetőleg a megszokott, kipróbált, megbízható, ismert és szeretett márkákkal. Nincsen ezzel baj, e létező igény kielégítésére találták ki hajdanán a Bajnokok Ligája sorozatot is (vagyis annak előzményeit), amibe eddig is csak szökőévenként jut be egy-egy meglepetéscsapat, a selejtezőkben és a csoportkörökben pedig biztosan hullottak el a kevésbé népszerű középcsapatok is. De már ez is sok a Szuper Liga illetékeseinek és a gigakluboknak. És sajnos a fogyasztóknak is, nem véletlenül hivatkoznak rájuk, hiszen a globalizált világban a nézők nemcsak európaiak, hanem arabok, amerikaiak és kínaiak, ők meg szabad szemmel kivehetően is jóval többen vannak és jóval több televízión fogyasztják az öreg kontinens egy utolsó, nemhogy versenyképes, hanem piacvezető termékét, mint amennyien Európában összesen élnek. Ők pedig nem Sevillát és Leicestert szeretnék látni, pláne nem Heisingborgot és AEK Athént, hanem mindig, minden héten Barcelonát, Juventust és világhírű társaikat. A valódi szurkolók pedig le vannak szarva, őket egy ideje már amúgy is csak azért tartják, hogy legyen valami színes és hangos tömeg a pálya szélén, ami jól mutat a televízióban. Nem ők tartják el a klubokat, a meccsnapi bevétel a töredéke egy-egy nagyobb klub éves jövedelmének, a jegyárusító bódéból és büféből kivett összegek eltörpülnek a tévés jogdíjak és a merchandising mellett. A járvány egyik tapasztalata pedig az, hogy a foci szurkolók nélkül is prímán működik.
A Szuper Liga azonban többet kínál annál, minthogy egy nagy bajnokságba tömöríti a kontinens legjobb csapatait, akik, mint az NBA-ben vagy az MLS-ben, egész évben egymás ellen fociznának, hogy a végén, egy lenyűgöző half time show közbeiktatásával, legyen egy Szuperbajnok. Mert maga a részvétel is győzelem, mind futballszakmai, mind pénzügyi szempontból. Aki körön belül van, az sosem eshet ki, az sosem veszíthet, az sosem bukhatja el az őt a többi felé emelő pozícióit. Annyira jó ötletnek tűnik mindez, hogy a frissen alakuló szervezetbe bizony egyre több csapat vágyódik és köt előmegállapodást – amíg fel nem töltik a mezőnyt. A későn ébredők és a viszolygók lemaradnak, úgy járnak, mint a drónokat alábecsülő örmény véderő. Az UEFA az európai foci hagyományait és megszokott, bevált lebonyolítását próbálja pánikszerűen védelmezni, egyúttal üdvözölte azokat a klubokat, akik kapásból elutasították a Szuper Liga ötletét. A Bayern München, Borussia Dortmund és a PSG közölték, hogy nem kérnek az új, nemzetek feletti szuperbajnokságból, ugyanakkor Angliából, ahol a négy Bajnokok Ligája helyért lassan hét-nyolc csapat küzd egymással, tolonganak a jelentkezők.
Eddig tizenketten bólintottak a Szuperligára
Ha hinni lehet a The New York Timesnak, akkor eddig tizenkét csapat bólintott rá a Szuper Ligára, amiért cserébe az UEFA azonnali eltiltással fenyegette meg őket. Ha a kölcsönös elrettentés szakasza nem döntetlennel zárul, hanem kilépnek a fényre a klubok, kinyilvánítva akaratukat, akkor a következő csapatokat már be sem fejezhetik a bajnokságot: AC Milan, Inter, Juventus, Real Madrid, Atlético Madrid, Barcelona, Manchester City, Manchester United, Arsenal, Tottenham és Chelsea. Ezek a csapatok nélkül pedig a Burnley, az Augsburg, a Benevento és az Eibar meccsei is csak (felszorozva a lakossággal) annyi embert fognak érdekelni hétvégenként, ahányan itthon tévé elé ülnek a polgárok egy Budafok-Mezőkövesd rangadó kedvéért. Hogy ezek a csapatok emellett milyen szerepet töltenek be az utánpótlásban, a városok életében, a környék identitásában és az ország futballkultúrájának alakításában, az senkit nem érdekel. Csak a szurkolókat. A szurkolni viszont otthon kell, a négy fal között, nem zavarva a többieket! – mondja erre a Szuper Liga 12 alapítója.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS