Sokan feltették a kérdést, hogy mi történt Vágó Istvánnal akkor, amikor a DK-hoz, így Gyurcsányhoz és az Apró-Dobrev klánhoz csatlakozott. Semmi különös: visszatalált a hálózathoz. A külkereshez mindenképp. Vágó boldog, kiemelt életet élt a szocializmusnak nevezett csendes, alattomos elnyomásban, apjának „tágas, budai otthona” volt, tele afrikai tárgyakkal. Nem csoda: Vágó György 1960-ig tanárként dolgozott, de akkor kiemelte a rezsim. Előbb Egyiptomba küldték, hogy az ottani mezőgazdasági főiskolán tanítson magyart, aztán bejárt több afrikai országot, hogy végül Indiában kössön ki. Maga Vágó fiatalon Egyiptomban tanulhatott meg angolul, és nyilván szülei aranyélete is szerepet játszott abban, hogy végül külkeresnek ment. Az ő pályafutásuk bemutatása is alátámasztja azt, hogy hogyan tartották meg a hatalmat és a nyilvánosságot a „hálózat gyermekei”.
Az Origón egy az ezen a héten megjelent cikkben beszéltem arról, hogy több a nyolcvanas, kilencvenes években befutott, megfuttatott tévés és rádiós mögött komoly apuka állt.
Juszt Lászlóé miniszterhelyettes volt, Kepes Andrásé spanyolos tiszt, majd papíron diplomata, Rózsa Györgyé a Vörös Hadsereg tisztje, saját megfogalmazása szerint „afféle politikai biztos”. De említhetjük azt a Bochkor Gábort, akinek apja, Bochkor Jenő a KGB egyik nemzetközi fedőszervének is dolgozott, amúgy meg az MNVK-2. embere volt.
A sort hosszan folytathatnánk, de most fontosabb, hogy ebbe a dédelgetett, „kádergyermek körbe” tartozott Vágó István is, akinek külkeres előéletét korábbi cikkemben már részletesen megírtam. Vágó apját, Vágó Györgyöt a diktatúra egyik kiemelt tanáraként előbb Egyiptomba, majd Fekete-Afrikába küldték, hogy végül egy többéves indiai megbízatást kapjon. Maga Vágó István is kiment a szüleivel Egyiptomba, az őt méltató cikk szerint „kevés angoltudással”. Nyilván megtetszett neki a szürke szocializmushoz mért „aranyélet”. Ezért is választhatta az utazással, levelezéssel és komoly anyagi gyarapodással járó külkeres szakmát, hogy Vitray Tamás támogatásával később a tévében fusson be hatalmas karriert. Egy tehetségkutató verseny sokadik helyezettjeként…
A családi háttér felderítése természetesen azért is fontos, hogy lássuk, kik lehettek véleményvezérek, országosan ismert kirakatemberek a rendszerváltás előtt és után. A korábbi bolsevik, kommunista, majdani posztkommunista elit így intézte az átmentést. Ennek köszönhetően tartotta meg a nyilvánosságot is.
Vágó esetében pedig láthatjuk, hogy nem is olyan meglepő a DK-s kifutás. Sőt: papírforma volt. De nézzük Vágó György izgalmas pályafutását.
Felajánlották a minisztériumi állást
„Tanári pályafutásomat szülővárosomban, Békéscsabán kezdtem meg 1944. december 1-jén. Rengetegen menekültek akkor nyugatra, féltek a szovjet csapatoktól. Békéscsabán nagyon nagy lett a pedagógushiány. így kaptam óraadói helyettes tanári állást. Tanítottam angolt, németet és éneket. Mivel nem neveztek ki, egy év múlva megpályáztam egy állást a budapesti Érseki Katolikus Gimnáziumban. Négy évig dolgoztam itt, az iskola államosításáig. Angolt, németet és magyart is tanítottam. 1949-ben kerültem a Szilágyi gimnáziumba, ahol fél év után vezetőtanár lettem angol nyelvből” – mondta Vágó György a Köznevelésnek 1994-ben.
Felesége ugyanebben a cikkben ezt tette hozzá: „Amikor megesküdtünk, nagyon szegények voltunk.
Férjem az Érseki Katolikus Gimnáziumban tanított. Ki akarták emelni, hogy menjen a minisztériumba valamilyen vezető beosztásba. Én örültem a hímek, mert háromszoros fizetéssel vették volna át. És akkor látom, hogy ő szomorú. Mondom: mi van, drágám? Nem örülsz? Azt mondja: nem. Mert én tanítani szeretnék. Hát akkor az természetes, hogy tanítani fogsz. így elhagytuk a minisztériumi állást, és azóta ő boldog ember.”
Interjú Vágó Györggyel / Forrás: Arcanum.hu
Bejárta a fél világot
Az interjú így folytatódott: „– Tudom, hogy ön nagyon sokat utazott, bejárta a világot. Külföldön voltaképpen mi volt a feladata a tanár úrnak?
– Először Egyiptomban dolgoztam 1960-tól 62-ig. Egy mezőgazdasági főiskola növendékeit készítettem elő magyarországi tartózkodásukra. 1966-ban UNESCO-megbízásból Nigériában, de Nigériának négy helyén, négy tanárképző főiskolán tanítottam. Két év múlva Sierra Leonéban, Líbiában és Zambiában dolgoztam. 1970-ben pedig Indiába küldtek ki.
Négy évet töltöttem Indiában, ahol a Delhi Egyetemen működő modern európai nyelvek tanszékén indítottam el a magyar nyelv oktatását. Két év után már nemcsak nyelvet tanítottam, hanem kineveztek a hungarológia docensévé. Mindennel foglalkoztunk, ami a magyar kultúrával összefügg.”
India, Delhi / Fotó: Fortepan.hu, ad.: Löw Miklós
Szigorúan a KGB-érdekszférái
Témánk szempontjából ez az igazán érdekes időszak.
Ahogy Borvendég Zsuzsanna történész és Schiffer András ügyvéd múltkori adásunkban elmondta, ezek az országok kimondottan szovjet érdekszférák voltak. Tehát nem is az a kérdés, hogy a kádári hírszerzés megkerülésével el lehetett-e nyerni egymás után ilyen állásokat (ez is valószerűtlen). Hanem az, hogy ezek a területek már a KGB alá tartoztak.
Az érdekes rész 26:30-tól kezdődik.
Kalmár és Bochkor kalandjai
Egy másik példa: még évekkel ezelőtt írtam arról, hogy magyar segítséggel hogyan alapított „újságíró-iskolát” a KGB Afrikában. Egészen pontosan Nigériában – Vágó György is megfordult ott.
Először Borbély Endrét, a hírszerzés „Perjési” fedőnevű titkosmunkatársát küldték oda 1970-ben, hogy szervezzen egy újságíró-tanfolyamot. Borbély a szovjet KGB egyik fedőszervének, a Nemzetközi Újságíró Szervezetnek (NÚSZ) az alkalmazottjaként utazott el. Sikerrel járt, a hírszerzés később két ismert újságírót ajánlott a munkára, Kalmár Györgyöt és Bochkor Jenőt – Bochkor Gábor már említett apját –.
Mindketten bizonyíthatóan a hálózat tagjai voltak: Kalmár „Lajtai” titkos munkatársként, Bochkor az MNVK-2. embereként dolgozott. Ő és Kalmár is az említett NÚSZ tanárai voltak, „Lajtai” jelentéséből látni, hogyan fonták körbe a később Magyarországra érkező afrikai diákokat.
Afrika. A kép illusztráció / Fotó: Fortepan.hu, ad.: Balassa Péter
Az első szovjet opera
Vágó Györgyöt kétségtelenül kiemelték az „egyszerű” tanárok közül, fiához hasonlóan ő is szívesen szerepelt a médiában. Az ötvenes évek közepén – mint a Szilágyi tanára – már a Köznevelésben írt a kommunista nevelésről („Az iskolánkban folyó esztétikai nevelésről” címmel). „A kommunista nevelés egymással szervesen összefüggő öt fő területének egyike az esztétikai nevelés. A nevelés e fontos területének művelése ma még eléggé elhanyagolt. […] December közepén a Népművelési Minisztérium illetékes szervei, lehetővé tették Mejtusz: Ifjú Gárda c. operája egyik főpróbájának megtekintését.
Karénekeseink így még a magyarországi bemutató előtt megismerkedhettek az első, Magyarországon bemutatott szovjet operával, s a bemutató után megjelent kritikát a mű ismeretében a tanulók sokkal nagyobb érdeklődéssel tanulmányozták.”
A szörnyű darabot elénk varázsolja a Filmhíradó:
Az egyiptomi megbízatás
Vágó afrikai utazásairól több cikket is közölt a korabeli propaganda. Az Esti Hírlap 1972-es írásából kiderül, hogy 1960-ban váltott. „1960-ig, tizenegy éven át tanítottam magyart és angolt a Szilágyi Erzsébet Leánygimnáziumban. A középiskolai tanár életét ekkor, 1960-ban cseréltem fel egy különleges megbízatásért, amely két évre Egyiptomba szólított.
Magyarra tanítottam az ottani mezőgazdasági főiskola hallgatóit. Ez volt az első hosszabb útja, ekkor szerette meg örökre mostani hivatását, a távoli országok fiainak oktatását.
Néhány évvel később – az ENSZ nevelési, tudományos és kulturális szervezete, az UNESCO felkérésére – Nigériába utazott: a nemzetközi megértésre nevelés konzultánsa lett.”
Az ENSZ és az UNESCO támogatásával
Ezt az időszakot elevenítette fel a Magyar Nemzet 1968-as riportja („A nemzetközi megértésre nevelés szolgálatában – Magyar tanár küldetése Afrikában”): „Afrikai maszkok és táncálarcok, koptkeresztény faliképek, titokzatos, jókedvű és félelmetes istenségek a falakon, könyvespolcokon. Múzeumnak is beillő gyűjtemény egy budai lakásban. Afrikai utazásai alkalmával gyűjtötte őket Vágó György, az Apáczai Csere János Gyakorló Iskola tanára.”
Az írás folytatásából kiderült, hogy ezt a körutazást már az ENSZ, azaz az UNESCO támogatta – ő volt az első „szerencsés” a szocialista országokból. Már ez is sokatmondó.
Nemzetközi megértés – pár évvel a kádári megtorlás után. Hát ezért is undorodhatunk az ENSZ-féle nemzetközi gittegyletektől…
Aki nem tetszett a hálózatnak, az nem ment
A magyar jelölteket egyébként a Magyar Unesco Bizottság javasolta, majd az állambiztonság segítségével döntöttek. A Kulturális Kapcsolatok Intézetével foglalkozó objektum-dossziékből kiderül, hogy ’56 után hogyan tisztították meg ezt az intézményt az ellenségesnek tartott elemektől. Akiknek a kiküldetését is megakadályozták.
Az O-18100 számú dossziéban szerepel egy Szelényi Tibor nevű kutató, akit 1964-ben Egyiptomba küldött volna a Magyar Unesco Bizottság. Csakhogy ez a BM-nek nem tetszett. Szelényit – és különösen a feleségét – ellenséges személyként tartották számon. A jelentések szerint a III/II. eldöntötte Szelényi kiutazásának elutasítását, amit egy következő irat szerint meg is történt. Vágó György ugye éppen Egyiptomba ment először.
Ó, a népek közötti barátság
A fent említett Szelényivel ellentétben Vágó Györggyel semmiféle probléma nem lehetett, erről árulkodik a fent már idézett cikk folytatása:
„Az UNESCO nagyszabású pedagógiai programjának keretében a magyar pedagógus másodszor járt Afrikában. Nemrégen érkezett haza Sierra Leonéban, Líbiában és Zambiában tett útjáról. Ezt megelőzően hosszabb időt töltött Nigériában. Az UNESCO-programban eddig egyedül Vágó György vett részt a szocialista országok részéről.
Kétszeri megbízása kitüntetés, jó munkájának, közvetve természetesen a magyar pedagógiának az elismerése.”
Tágas budai otthon, afrikai maszkok
Nemzetközi megértés, népek barátsága – csak a szokásos hazugságok. Vágó Györgyék aranyéletét elénk varázsolja a következő cikk [„Petőfi telugu nyelven – Nigériában csodálkoznak”].
„A tágas budai otthon falain afrikai, szenegáli, nigériai maszkok, szíriai lámpa, zambiai fej, ceyloni figurák és – indiai istenekkel benépesített – kis panteon függ. Vágó György lakásában múzeumi kincsekben gyönyörködhet a látogató. Indiai csemegét, apró, csípős ízű, száraz tésztát kínál; kis kanálkával kell a tenyérbe önteni. Csak az oroszlánbőr hiányzik, hogy egy afrikai vadász otthonában érezzük magunkat.
Pedig Vágó György nem vadász. Még csak nem is Távol-Kelet- vagy Ázsia-kutató. Tanár.”
Indiai évek és a magántanítványok
Vágó György munkájával nem lehetett probléma – nyilván fantasztikus gazdasági és kulturális haszna volt az utazásoknak –, így elnyert egy többéves indiai megbízatást. Delhibe már a Kulturális Kapcsolatok Intézete küldte ki: „A történet két pólusa Delhi és Budapest. Az indiai főváros egyetemén megalakult a modern európai nyelvek tanszéke, s a magyar szak lektori feladatainak ellátására 1970-ben a Kulturális Kapcsolatok Intézete megbízásából Vágó György utazott el. A Petőfi-kötet az időközben eltelt négy esztendő, a jól végzett munka termése, hogyne volna kedves.”
„A Kulturális Kapcsolatok Intézete bízott meg azzal, hogy a delhi egyetemen magyart tanítsak. Diákjaim között van két üzletember, Magyarországra kerülő UNESCO-ösztöndíjas és egy irodalmár is.
Szóval: üzletemberek, UNESCO-ösztöndíjasok és egy irodalmár. Ugyanezt megerősíti a következő részlet: „Az első évben öt-hat tanítványa volt a magyar előadónak, köztük egy matematikus professzorjelölt, aki UNESCO- ösztöndíjjal járt már hazánkban és ismét ide készült.
Egy másik diákja Magyarországgal kapcsolatban álló cégnél dolgozott, de volt kormánypárti képviselő és egyszerű érdeklődő hallgatója is. […] Vágó György munkájának eredményességét bizonyítja, hogy az utolsó esztendőben már 35 tanítványa volt.”
Indiai életkép 1972-ből. / Fotó: Fortepan.hu, ad.: Löw Miklós
Megtanult indiaiként élni
Tény, hogy az üzlet beindult: „Vágó György és felesége Ó-Delhiben lakott, rajtuk kívül nem volt európai messze környéken. Indiaiak között éltek, azok voltak a barátaik, részt vettek ünnepeiken és családi eseményeiken. Kissé büszkén, mondják magukról: megtanultak indiai módon gondolkodni. Így aztán nem csoda, hogy az évenként induló új tanfolyamokra a volt hallgatók elküldték barátaikat és azok barátait.”
„Delhiben él, lehet, hogy még évekig. Csak kétévenként utazik haza. Ezekben a napokban első szabadságát tölti itthon. Megszokta már a távoli országot, az utcán sétáló tehenekkel, a robogó, utasokat hordozó apró scooterekkel, zsúfoltságával, kedves, egyszerű népével.”
Egyiptomba még elvitték a fiúkat is
Vágó György tehát 1960-ban ment ki először Afrikába, hogy magyarra tanítsa az ottani mezőgazdasági főiskola hallgatóit. Ide még fiukat is magukkal vitték. „13 éves korában egy évet töltött szüleivel Egyiptomban – írták az Esti Hírlap 1995-ös méltatásában. –
Kevés angoltudással ment ki, mégis egy év alatt három osztályt végzett el. Kitűnt a korcsolyázásban és a zongoratanulásban is. Vasszorgalommal hét nyelvet sajátított el.
(Jelenleg finnül és japánul tanul.) Szerteágazó érdeklődése miatt nehéz volt pályát választania. Vegyészmérnöki diplomát szerzett. Első állása a Chinoin Vegyészeti Gyárban volt. Sikeresen dolgozott mint külkeres, sokat utazott külföldre. Ám nem érte be ennyivel. Jelentkezett a Riporter kerestetik tévépályázatra és befutott.”
Igen, Vitray Tamás segítségével. Aki hírszerzési, hálózati területekről indulva építette fel magát a tévénél.
Nem a beszervezés a lényeg, hanem a rezsim “bizalma”
Schiffer András is kifejtette a műsorunkban, hogy egyre nyilvánvalóbb: a hálózati szerepek nagyon sokszor egyszerűen átöröklődtek. Továbbra sem beszervezésről beszélünk, hanem arról a bizalomról, amelyet a rezsim az egykori kiküldöttek gyermeki iránt érzett. Hogy Vágó István már csak apja miatt is különösen megbízható elemnek számított.
A többi példát látva kevéssé elképzelhető, hogy Vágó Györgyöt ne bízta volna meg a BM vagy az MNVK-2. különböző feladatokkal. Kulcshelyszínnek számító országokban tanított idegen fiatalokat és felnőtteket, akik közül sokan megfordultak a Magyarországon. Éppen az ilyen célpontokból csemegézett szívesen a hírszerzés. [A fent említett „Lajtai”, azaz Kalmár György egyik legfontosabb feladata éppen ez volt.] De nem is a papír a lényeg.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS