A KGB Afrikában. Kalmár Györgyöt és Bochkor Jenőt ajánlotta a hírszerzés "oktatónak"
A szovjet KGB olyan hálózatot épített fel a világon, amelyet még ma sem ismerünk teljesen. A KGB alá tartozó Nemzetközi Újságíró Szervezetnek külön intézete volt Budapesten, ahol a jövő hírszerző-újságíróit képezték. Az ott dolgozó tanárok kettős feladatot végeztek, egyrészt "oktattak", másrészt megkörnyékezték a Budapesten tanuló külföldieket, hálózati feladatokat hajtottak végre. Ott tanított többek között az a Bochkor Jenő és Kalmár György, akiket a magyar hírszerzés a hetvenes évek elején Nigériába kívánt küldeni, hogy ott neveljék az erre kiválasztott afrikai újságírókat. Kalmár titkos munkatárs lehetett, Bochkort maga az MNVK-2 küldte korábban Bonnba tudósítani.
Borbély Endre, a hírszerzés „Perjési” fedőnevű titkos munkatársa 1970-ben Afrikába indult. Borbély a szovjet KGB egyik fedőszervének, a Nemzetközi Újságíró Szervezetnek az alkalmazottja volt, akit azért küldtek Nigériába, hogy ott szervezzen egy újságíró-tanfolyamot. Az ezzel kapcsolatos iratok az állambiztonság „Student”/„Fekete Afrika Hazai Bázis” c. objektum dossziéjában szerepelnek, amely a hírszerzés afrikai származású tippszemélyeivel, azaz beszervezhetőnek vélt újságíróival, ösztöndíjasaival, egyéb jelöltjeivel foglalkozott. Borbély, azaz „Perjési” hosszú jelentésben és feljegyzésben számolt be kiküldetéséről, amelyet a kádári sajtót irányító hírszerző-szervezet, a III/I-es Press rezidentúra rövid jelentésében (1970. június 4.) összefoglalt. Az irat azért is fontos, mert két ismert külpolitikai újságírót ajánlottak benne:
„A Nigériai Ujságiró Szövetség felkérte a Nemzetközi Ujságiró Szervezetet, hogy a budapesti Nemzetközi Ujságiró Oktatási Központ közremüködésével szervezzen egy négyhetes ujságiró szemináriumot Lagosban. A közelmúltban Nigériában járt >Perjési
Annak érdekében, hogy a szemináriumot kihasználjuk operativ céljaink érdekében, javaslom, hogy Kalmár György, Bochkor Jenő a két magyar előadó legyen, akik a budapesti iskolán rendszeresen előadnak <…> mindketten régi operativ kapcsolatok, akik alkalmasak arra, hogy operativ feladataikat is sikeresen hajtsanak végre.”
Kalmár György a harmadik világban bevetett hírszerző-újságíró
Most térjünk vissza az 1970-hez. Nézzük a régi operatív kapcsolat Kalmár Györgyöt. A Népszabadság nekrológjában elolvashatjuk pályafutásának rövid összefoglalóját:
„1948-ban a rádiónál kezdte, 1957-től 1976-ig a Népszabadság főmunkatársa, külpolitikai újságíró mindenekelőtt, a fejlődő világ, Afrika, India szakértője. Riportok százait, könyvek tucatját írta e világról. Aztán szerkesztette a Népszabadság hétvégi mellékletét, majd volt az Új Tükör főszerkesztő-helyettese. 1976 és 1992 között műfajt váltott: a televízió főmunkatársaként járta a világot, a Panorámát, A Hetet tudósította. 1992-től szabadfoglalkozású újságíróként tartotta nyilván a szakma: a Népszabadságnak, a Népszavának írt, a tévé Világkép és Helló Világ című műsorainak forgatott”.
A szöuli olimpia évében megjelent könyvének címe – ezekkel az információkkal együtt – már beszédes: „Szöulból jelentem”. Kalmár egyébként kétségtelenül a diktatúra egyik Afrika-szakértője volt, két könyvet is írt a témában, nem beszélve az olyan kurzuscikkekről, mint a „Gondolatok az >afrikai szocializmus<-ról”.
Bochkor Jenőt az MNVK-2. vezetője küldte Bonnba
A jelentésben ajánlott másik propagandistát már nem lehet Afrika-szakértőnek hívni. Ahogyan előző cikkemben megírtam, Bochkor Jenő a katonai szolgálat, az MNVK-2 embere volt.
A hatvanas években úgy került Bonnba, hogy ott az állambiztonság titkos munkatársát, Polgár Dénest váltotta (aki a szintén hálózati Dobsa János után következett). Felsőbb kérésre, utasításra.
„Az történt ugyanis, hogy Sárközi Sándor vezérőrnagy, az MNVK-2. Vezetője megkereste Barcsot
Sárközi azt tervezte, hogy Bochkor három hónapig Polgár Dénes mellett fog dolgozni, >hogy a fontosabb kapcsolatait Polgártól átvegye<, ez alatt az idő alatt a fizetését az MNVK-2. biztosítja majd.
Barcs teljesítette a vezérőrnagy kérését, amelyért cserébe az MTI vidéki tudósítói használhatták a honvédség URH-hálózatát, tetemes telexköltséget takarítva így meg a hírügynökség számára.”
Komoly történet ez is: e szerint még Bochkor fizetését is biztosította az MNVK-2. Az ő 1988-as nekrológja is beszédes: „Váratlanul elhunyt Bochkor Jenő újságíró, a Magyar Távirati Iroda külpolitikai főszerkesztő-helyettese. <…> Bochkor Jenő több mint három évtizede megszakítás nélkül a Magyar Távirati Iroda munkatársa volt. Az eltelt években az MTI bonni, később berlini tudósítójaként dolgozott, és megannyi nemzetközi eseményről tájékoztatta a magyar újságolvasók millióit.
Tanára volt a Nemzetközi Űjságíró Szervezet budapesti Nemzetközi Újságíróképző Intézetének és a MÚOSZ Bálint György Űjságíró Iskolájának.
A hírszolgálati pályatársak képzésére hivatott idegennyelvű és magyar tankönyvek hazánkban és -nemzetközileg egyaránt nagyrabecsült szerzőjeként ismerték. A kiemelkedő képességű hírszolgálati újságíró és szakember halálával pótolhatatlan veszteség érte a Magyar Távirati Irodát és a magyar újságíró-társadalmat.”
Most viszont hadd folytassam azt a jelentést, amelyben Kalmárt és Bochkort ajánlották Afrikába:
„A szervezési feladatok ellátásának fedése alatt szükséges lenne, hogy a szeminárium első felében „Orosz” elvtárs
A következő érdekes irat egy orosz nyelvű levél magyar fordítása, amelyet „Orosz” már küldött Lagosból Pavel Jerofejevnek, a NÚSZ titkárának. A címzés: „Pavel P. Yerofejev Urnak a NUSZ képviselőjének Budapest” és „János Oláh urnak NUSZ-iskola Budapest XII Szarvas Gábor- u. 20.”
„A NUSZ megbizásából és annak költségén egy magyar előadót küldünk a szemináriumra, s vele együtt még egy személyt, aki a NUSZ nevében tárgyalásokat folytat a nigériai ujságirók szervezeteivel” – írta „Orosz”. Majd: „Javaslat: <…> Javaslom, hogy előadóként h. személyt
„Lajtai” tanár úr egy étteremben tanulmányozta az afrikai tanulókat
Mivel a nigériai NÚSZ/KGB-iskolával kapcsolatban több jelentést nem csatoltak a dossziéhoz, így igazából a sorsát sem ismerjük, de most nem is fontos. Térjünk át egy következő, már a budapesti KGB-s intézettel kapcsolatos iratra. A következő jelentés szerzője egy bizonyos „Lajtai” titkos munkatárs, aki szintén oktató volt, az iratban azokról a tippszemélyekről értekezett, akiket a hírszerzés valamiért beszervezhetőnek vélt – a többiek érdektelenek voltak. (Jelentés, 1972. február 29.).
Látni fogjuk, hogy szinte biztosan Kalmárról van szó.
„<...> Előadás szervezése a NUSZ-on. <…> Az előadáson megjelentek között három fő vett részt az érdekelt személyek közül. <...> Konkrét gyakorlati példákon azonban megmagyaráztam a kifejezéseket. Az előadás 55 percig tartott. <…> A nigériai ujságiró kérdése a fenti gyakorlati problémákon tulmenően arra irányult, hogy az előadásom >elméletileg
mint olyan személy, aki öt évet Ghánában töltött és ismerem a Fekete-Afrika speciális problémáit,
mi az én privát véleményem, hogy lehet a fejlődés utján elindulni? <…> A beszélgetés befejezése után, a két ghanai és egy nigériai ujságiró megmaradt ghanai élményeimről beszélgettünk.”
Mit tudunk meg saját jelentéséből? Hogy a titkos munkatárs öt évet töltött Ghánában. Kalmár György számtalan cikket, tanulmányt jelentett meg Ghánáról, majd 1966-ban adták ki Ghána útjai című könyvét. Az Arcanum folyóiratgyűjteményének hála, egyértelmű, hogy ő lehetett „Lajtai”. Olvassuk csak a korabeli dícshimnuszokat: „Kalmár György mint tudósító, hosszabb időt töltött Fekete-Afrikában, s élményeitől, illetve a kontinens problémáinak rendkívüli időszerűségétől indíttatva, tanulmányt írt Ghánáról” - írta a Népszava korabeli cikke. A Népszabadság pedig ezt:
„A szerző riportjai és híradásai három esztendeig a Népszabadság hasábjain jelentek meg arról az országról, amely a fekete afrikai függetlenségi mozgalom során elsőnek vívta ki önállóságát A könyv gerince Ghana életének három sorsdöntő esztendeje.”
Szerintem több kérdésünk nincsen.
Sör, Lúdláb, a kapcsolat megteremtése
„Lajtai” az előírásnak megfelelően ezután meghívta a három afrikai tanulót, hogy kedélyesebb körülmények között tanulmányozhassa őket: „A meghivást örömmel elfogadták és tekintve, hogy aznapra más programjuk sem volt, lejöttünk a >LUDLÁB<étterembe. Megebédeltünk és sörözgetve beszélgettünk kb. egy órát. Rövid beszélgetés alatt a három személyről az alábbi információt adhatom:” (ezeket nem közlöm, mert ma már teljesen érdektelenek).
Jóval érdekesebb, amikor „Lajtai” a feladatait említi: „Tekintve, hogy első feladat a kapcsolat megteremtésére irányul, ez megtörtént. Második beszélgetés után el kell döntenünk, melyik személy a legérdekesebb és erre koncentrálni, mert három személlyel egyszerre beszélgetni bizalmasabb formában problematikus.” A hírszerzés elégedett volt:
„Értékelés: Lajtai a feladatot jól hajtotta végre. A >leválasztás<>Lajtai
Így válogattak az újságírók-tanoncok közül, és így végezték titkos munkájukat a beszervezett vagy egyéb módon a Hálózathoz kapcsolt tanárok.
Szigorúan kutathatatlan katonai iratok
Most hadd térjek vissza Bochkor Jenőhöz, aki Kalmárhoz/„Lajtaihoz” hasonlóan a KGB-hoz köthető iskolában tanított. Mint említettem, Bochkor nem a BM-hez, hanem a katonai szolgálathoz, az MNVK-2-höz tartozott.
Utóbbinak iratait nem ismerjük, nem kutathatóak, annak tisztjei és megnyertjei csak akkor buknak le a jelenkor kutatói előtt, ha egy állambiztonsági iratban is szerepelnek.
Ez azért előfordul. Ilyen újságíró volt például Aczél Endre, akit csak azért ismerünk „Acsádiként”, mert Belovai István az ő nevét is kiadta a NATO-nak. Ezt magam is láttam Belovai BM-dossziéjában. De ilyen újságíró volt Hajdú János is, aki szintén a katonai szolgálat kapcsolata volt, s Bochkorral, Pethő Tiborral, Polgárral és társaikkal együtt szerepel azon a listán, amit előző cikkemben hoztam nyilvánosságra.
Közéjük tartozott Bochkor is, akinek érintettségét csak azért vette át néhány, a témát következetesen negligáló portál, ill. bulvárlap, mert fia ismert közéleti személyiség, rádiós. Utóbbi azt mondta az őt megkérdező portálnak:
„Fogalmam sincs, most hallok erről először. Meg vagyok döbbenve, és eléggé kételkedem is a tanulmány igazságtartalmában, bár ellenőrizni nem tudom az állításait, mert apukám 1988-ban meghalt”.
Kételkedését – hiszen az apjáról van szó – természetesen megértjük, de könnyedén ellenőrizni tudja az információkat. Elég, ha bemegy a Történeti Levéltárba, és kikéri a dokumentumokat. Meg fogja kapni, mivel Bochkor Jenő egyenes ági leszármazottja.
Folytatom.
