állambiztonság
Borvendég Zsuzsanna sorozata: Az állambiztonsági karrierhez nem mindig kellett erős "idegrendszer"!
A hidegháború idején számos esetben kényszerültek arra a szocialista titkosszolgálatok, hogy óvintézkedéseket tegyenek, vagy teljes átszervezéseket végezzenek egy-egy tiszt szökése miatt. Vannak híres dezertálások, mint például Pacepa, a román kémfőnök átállása, akinek tudása az egész blokk hírszerzését érzékenyen érintette.
Borvendég Zsuzsanna sorozata: A kommunista sem viheti magával a sírba a magyar néptől rabolt vagyont
Russay István, akinek a közreműködésével a hetvenes évek elejétől kezdve kiépítették azt a kapcsolatrendszert, amelyen keresztül súlyos dollármilliókat lehetett kisíbolni az országból, feleslegessé vált: utódja, Tóth József is tökéletesen értette a dolgát. 1986 nyarán már attól sem kellett tartania a gazdasági visszaélések mögött álló embereknek, hogy Russay ártani fog nekik. Az egykori cégvezető egészségi állapotának rohamos romlása miatt ugyanis kórházba került, betegsége gyógyíthatatlan és gyors lefolyású volt. 1986 nyara a folyamatos kórházi kezelések mellett arról szólt Russay számára, hogy biztosítsa felesége örökségét.
A Kádár-érában még csempészhálózatot vezetett, de a rendszerváltás után már menő ügyvédként dolgozott - Ferkó Dániel kérdez (Videó)
Csempészek és cégéres gazemberek dolgoztak a kommunista állambiztonság kötelékében. Ezek a káderek jól kiismerték magukat Nyugaton, kapcsolatban álltak például az NSZK legsötétebb alvilági bűnözőivel. Kádár ügynökei a belügyi hírszerzés által védett fekete kereskedelmet folytattak. Úgy hozták-vitték a csempészárukat az osztrák határon, mint a cukrot. Szexlapok, TDK-kazetták, farmer, parfüm - nekik mindegy volt, a lényeg, hogy a '80-as évek végén busás haszonnal tudták ezeket eladni. A bevételből részesült a csempész, aki amúgy ügynökként dolgozott, de minden bizonnyal jutott belőle az állambiztonság magasrangú tisztjeinek is. Kéz-kezet mos alapon működött minden. Aztán jött 1990 és ezek az emberek a pénzzel együtt kámforrá váltak. Sokan közülük "megtisztulva", mintha mi sem történt volna, tisztes polgári állásokba kerültek. Volt köztük olyan, aki menő ügyvéd lett és a legutóbbi időkig élvezhette nem csak az ügyvédi díjak, hanem alighanem a több éves csempészmunka gyümölcsét is. Most azonban Borvendég Zsuzsanna történésszel tettünk arról, hogy ne fedje őket és üzelmeiket jótékony homály! Hallgassátok, nézzétek!
Borvendég Zsuzsanna sorozata: Mindent elvittek, ami mozdítható volt, bűntetőeljárásról nem tudunk
Az elmúlt hetekben bepillantást nyerhettek egy, a nyolcvanas évek végén köttetett üzletbe, amelyben a demoralizálódó állambiztonság és az úgynevezett „spontán” privatizátorok közösen igyekeztek saját haszonra fordítani a széthulló szocializmus még megmaradt javait. Jelen történetben az állam még megpróbált a törvény szigorával fellépni, és egy felemásra sikeredett eljárásban legalább néhányan a bíróság elé kerültek, de az elúszott vagyonnak bottal üthették csak nyomát. Az Interedition-történet végkifejlete következik.
Borvendég Zsuzsanna sorozata: Egy könyvkiadót a diktatúra pénzén is el lehet lopni
Siklósi Norbert tehát, összefogva a Belügyminisztérium III/I. Csoportfőnökségével (hírszerzés), 1988-ban elhatározta, hogy megvásárolja az Újváry Sándor-féle Griff Kiadót. A vevő részben a Pallas Kiadóvállalat tulajdonában álló Interedition Idegennyelvű Folyóirat Kiadó Leányvállalat volt, részben pedig egy magánember. Az Interedition hátteréről és az akcióban közreműködő hírszerző tiszt kapcsolatrendszeréről már olvashattak. Lássuk, ki volt a titokzatos magánember!
Borvendég Zsuzsanna sorozata: A diktatúra hírszerzése tulajdonképpen a rendszerváltás előtt már sikeresen „privatizálta” magát
A múlt héten megismerhették a Pallas Kiadóvállalat egyik cégének, az Interedition Idegennyelvű Folyóirat Kiadó Leányvállalat hátterét, a tulajdonosi jogokat gyakorló személyek titkosszolgálati iratokból rekonstruálható kapcsolatrendszerét. Siklósi Norbert, a pártállam médiacárja az Intereditiont a rendszerváltoztatás küszöbén pénzügyi csalásokhoz és privatizációs trükkökhöz használta fel. Lássuk, hogyan!
Borvendég Zsuzsanna sorozata: A MÚOSZ szerepe az afrikai „újságíróképzésben”
A Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) a hidegháború idején a KGB egyik frontszervezetének, a Nemzetközi Újságíró Szövetségnek (NÚSZ) aktív tagjaként titkosszolgálati feladatokat teljesített. Tulajdonképpen a kommunista világforradalom előkészítésében segédkeztek, de nem is akárhogyan! A szovjet blokk országai között létezett egy titkosszolgálati munkamegosztás, amelyben Magyarországra fontos feladat hárult a harmadik világ behálózása terén (is).
Nem kicsit savanyúbb – És akkor az állambiztonsági tiszt cége és a Postabank kiadta a Magyar Narancsot
Egészen komoly birodalmat épített fel egy Pánczél Géza nevű üzletember a rendszerváltozás idején. Cége, az Intera a kilencvenes évek közepére már hatalmas holdinggá nőtte ki magát. 1994-ben már hozzájuk tartozott a Magyar Narancs, a Playboy és az Élet és Irodalom. Miért érdekes ez? Mert Pánczél Géza állambiztonsági tiszt volt. Pánczél a nyolcvanas években műkincs-kereskedelemmel és kiállításokkal foglalkozott, majd – hasonlóan sok állambiztonsági tiszthez és hírszerzőhöz – átpártolt a média területére. A kétezres évek elején Bécsben szenvedett halálos autóbalesetet.
Fodor Gábor: az Állambiztonsági Szolgálat jelentéseit Medgyessy Péter, Horn Gyula és Szűrös Mátyás is rendszeresen olvasta
Az MSZP súlyos morális veszteséget szenvedett – fogalmazott Fodor Gábor közösségi bejegyzésében, a Duna-gate ügy kapcsán. A liberális politikus megemlíti: az Állambiztonsági Szolgálat jelentéseit Szűrös Mátyás, Németh Miklós, Pozsgay Imre, Horn Gyula, Nyers Rezső, Medgyessy Péter, Kárpáti Ferenc és Kovács Jenő olvasták rendszeresen.Ajánljuk még